– Nézd – kezd bele a csinos űrkadét velem szemben, miközben a közöttünk lebegő csészealjakkal babrál az antigravitációs teaház egyik asztalánál –, nekem tényleg tetszel, de én nem szeretnék összejönni apródokkal, minimum egy főnemesre vágyom.Nem ér váratlanul, amit mond, sejtettem, de azért rossz hallani. Még egy elkeseredett kísérletet teszek arra, hogy meggyőzzem, én igazából nindzsa vagyok egy titkos rendből, de hajthatatlan marad. Egyszerűen nem egyezik a világnézetünk. Hazafelé úgy döntök, ma inkább a vadnyugaton vigasztalódom, és elkapok néhány gazembert, az mindig jókedvre derít. Este pedig elpanaszolom az egyik helyi kocsmában a haveromnak, akivel együtt járunk tolvajokat fogni, hogy megint lapátra tettek.– Nem értem, miért állították ennyire magasra a csajozásban a nehézségi szintet – fakadok ki neki, miután koccintunk egy korsó sörrel.Jól hátba vereget, és biztat, hogy ne adjam fel:– Tudom, hogy mindenki azt képzel el manapság, amit akar, de hidd el, kizárt, hogy minden nő hegyi trollnak lásson!Néhány korsó sör után már hajlok rá, hogy higgyek neki, az ivászat végén pedig már egyáltalán nem is bánom, hogy így alakult: már akkor ki kellett volna dobnom azt az őrült spinét, amikor az Illuminatihoz akart nyaralni menni. Ismét belevetem magam a randizásba, és a haverom tanácsára minden őrültséget bevállalok a tökéletes barátnő érdekében. Világ körüli útra indulok, és kipróbálok mindent: meghívok vámpírlányokat egy tasak vérre az önkéntes véradásokon, megmászom a Mount Everestet, hogy romantikus chemtraillesre mehessek másokkal, sőt még lovagi tornákra is benevezek hercegnők kezéért.Aztán egy posztapokaliptikus világban jön el az áttörés: éppen egy rozsdás motorral kóborlok a szétroncsolt utakon, amikor észreveszek egy hihetetlenül szexi zombi lányt. Eleinte minden kiválóan megy, úgy tűnik, végre nekem is szerencsém van. Aztán amikor elviszem a Holdra, és összebújva nézzük a vékony földkorongot, viccelődve megjegyzem, milyen könnyű az üres feje a vállamon. De teljesen félreért, és úgy megharagszik rám, hogy fejbe vág egy fejszével. Pedig egy zombi fejében megrohadt agycafatokon kívül tényleg nem sok minden van.Meglehetősen a szívemre veszem a dolgot, hiszen létezik virtuális férfiúi becsület is, úgyhogy beperelem őt az apokaliptikus helyszínen felállított szedett-vedett bíróságon. Arra viszont nem számítok, hogy ellenvetés nélkül elutasítják a keresetet.– Hogy tehetik ezt meg? – háborodok fel. – Nem az a feladatuk, hogy igazságot szolgáltassanak?– Nem nyitunk olyanról pert, ami nyilvánvaló – magyarázza higgadtan a bíró. – Itt mindig mindenkinek igaza van.Nem adom fel ilyen könnyen, mert addigra már tele van a hócipőm. Kezembe veszem az igazságszolgáltatást, és magam kutatom fel ezt az elvetemült teremtést. Nincs nehéz dolgom: ahogy mondtam is, nindzsa vagyok egy titkos rendből. A nőszemély meg se lepődik, amikor egy keresztes hadjárat közepén leszúrom. Ezután kiderül, hogy az alternatív univerzumoknak is létezik rendes felügyelőbizottsága, és az ellenem indított karaktergyilkossági perben nem indulok túl sok eséllyel. Az ügyvédem arra építi a védelmemet, hogy az a nő valójában egy föld alatt élő veszélyes gyíkember volt, és bár igazunk van, de sajnos a felügyelőbizottságnak igazabb igaza van, mint bárkinek a jelenlegi valóságokban.Végül száműzetésre ítélnek a valóság egy biztonsági mentésben megőrzött változatába. Mikor közelednek felém a nanotechnológiára kiképzett robotkarok, hogy a beültetett chipeket megbabrálják, az az utolsó gondolatom: úgy tűnik, mégis gömbölyű a Föld.
RSS alkalmazások a Google Play-ben
RSS alkalmazások az Apple Store-ban