Kolozsvári szalonna

Határokon átívelő szellemi táplálék

Csak az arca nőtt meg

Kolozsvári szalonna | 2024. január 22., hétfő - 11:08

Rendületlenül vágják a fát – erre jutottam tegnap reggel, amikor röviden utaltam Sándorpalotáné szombati szegedi jelenésére, amely véletlenül egybeesett a szegedi Momentum és az aHang 400-500 fős, a püspöki hivatal épülete elé szervezett demonstrációjával. Amely demonstrációt nem jókedvükből hívtak össze, hanem néhány hektárnyi erdő kiirtásának szándéka miatti tiltakozás. Tudniillik a Kiss-Rigó-féle egyházmegye arra készül, hogy a püspöki futballstadion mellett található, a kormánytól ajándékba kapott 6 hektáros véderdő jelentős részét kivágja, hogy oda katolikus iskolát vagy sportiskolát vagy még több focipályát létesítsen. Nos, a független fideszes államfő nem tüntetni ment, hanem állítólag „barátnős hétvégét” tartott éppen Szegeden, azaz magánprogramon volt, ezért midőn a Momentum politikusai civilizáltan és kulturáltan a tiltakozó petíció aláírása, illetve az ügy támogatása okán leszólították, a nagyságos asszony nem óhajtott nyilatkozni, cserébe fideszes eleganciával megpróbálta leállítani a találkozást és az udvarias felkérést dokumentáló felvételt is.Tegnap reggel még nem voltam képben azzal az igen fontos részlettel (via Szegeder), amely szerint a Momentum városi elnöke egyébként szóban meghívta a köztársasági elnököt a február 1-i lakossági fórumra, amelyen a tervek szerint olyan kompromisszumot akarnak kötni, hogy az egyházi iskola/fociakadémia/tökmindegy, mi is megépüljön és az erdő is megmaradjon. Novák Katalin azonban komolytalannak nevezte, hogy két héttel az esemény előtt hívták meg, mondván: „sajnos ennél sokkal sűrűbb a programom”. Egyébként a fórumról Mihálik Edvin, a város zöld tanácsnoka két napja írásban is értesítette a köztársasági elnököt, aki megkapta, de még nem olvasta a levelet.„Kettő nap eltelt. Én itt vagyok, és szeretnék egy istentiszteleten részt venni a családommal. Ne haragudjanak, nem hiszem, hogy ez az a forma, ahol kulturáltan tudunk egymással beszélgetni”– erre és ennyire futotta a pártkatonából lett okleveles nemzetegyesítőtől, háromgyerekes családanyától, női princípiumtól, az egyedülállók, a melegek, valamint az árva gyerekek védőszentjétől, mielőtt becsörtetett volna a református templomba. Anélkül, hogy a tervezett állami-egyházi erdőirtásról kifejtette volna mértékadó véleményét.Hát így van ez, amikor egy január 20-i szombat délutánon a barinős hétvége családi-templomi igehirdetésbe torkollik, pontosabban amikor a magyar valóság, hús-vér emberek és valódi problémák formájában jön szembe az utcán. Amikor nem az van, hogy a gazdi lábhoz rendeli őnagyságát, vagy beesik egy halasztást nem tűrő teára, neki pedig a legelbűvölőbb protokollmosolyát kell magára erőltetnie és eljátszania, hogy ő valaki. Akinek azon kívül is van beleszólása kicsiny hazája nagy ügyeibe, hogy bólogat, aláír és külföldön eljátssza a rá osztott szerepet.Így van, amikor nem előre betanított, hajlott gerincű vagy gerincoszlop nélkül született, hajbókoló szolgák tartják a közjogi értelemben méltóságos asszony arcába a mikrofont, hogy a világbékéről, az éjszakai zoknistoppolásról vagy a Ferenc pápának készített stangli receptjéről érdeklődjenek.Ez történik, amikor nem idomított csinovnyikok akadnak a valóságtól elrugaszkodott közjogi méltóság útjába, és nincs előre leírva, hogy mit szabad válaszolni a spontán kérdésre. Akkor az van, hogy az államelnöknek derogál szóba elegyedni egy szegedi téren a magyar emberrel, akinek az érdekeire hivatkozva tavaly 104 napon keresztül külföldön abszolválta a bakancslistáját, és körberázta az illiberális rongyot a világ 30 országában. Ha már nem röhejes tanári vagy ápolónői fizetésből kell nyomorognia valamelyik zsákfaluban.Így van ez, amikor nem tét nélkül kell magasztos-dagályos, tartalom nélküli közhelyeket puffogtatni az európai népességcsökkenésről, amikor nem a világ leggazdagabb félnótásával kell ócska propagandafotókon vigyorba rándulni és azt üzenni haza, hogy még a világ leggazdagabb embere is hanyatt van esve a békepárti magyar családpolitika fantasztikuma előtt.Ez van, amikor egy államelnökkel szembejönnek azok a valódi problémák – a saját hazája problémái -, amelyekre a világbékével ellentétben lehetne érdemi ráhatása. Mármint akár lehetne is abban az esetben, ha az egykori államtitkárból, állampártalelnökből, illetve tárca nélküli miniszterből lett kőfüggetlen Sándorpalotánénak az addig sem éppen jelentéktelen méretű arcán kívül a becsülete, a lelkiismerete és jelleme is gyarapodott volna. De nem gyarapodott, úgyhogy míg a főnöke azért nem hajlandó szóba állni az őt udvariasan kérdező újságíróval, mert éppen most jön a templomból, a póráza végén független államelnököt játszó Novák templomba menet arcoskodik a támogatását kérő magyar polgárokkal. Ő azért hárítja csuklóból a hozzá intézett felvetést, mert éppen most megy a templomba. Mert abból a székből, amelyben ő pöffeszkedik, amikor éppen nem a sminkszobában sminkel, valóban rangon aluli lenne emberszámba venni az utca emberét.Ezért Novák Katalin nem gondolja, hogy egy szegedi utca az a hely és forma, ahol kulturáltan tudna/akarna beszélgetni azokkal, akik végül is nem beszélgetni akartak vele a templomba sietése közben, hanem meghívták egy erdővédő fórumra. De neki ez nem fér bele, neki ez komolytalan, szinte meg van sértődve, hogy őt mindössze két héttel egy esemény előtt hívják meg valahova, pedig igazán tudhatnák, hogy neki ennél sűrűbb a programja, ő ennél sokkal nagyobb formátum és tényező. Nyilván. A nagyasszonyt évekkel előbb kell meghívni, és akkor talán eléri az ingerküszöbét, akkor talán ráér. Mert a dolgok nem úgy működnek, ahogy az egészségéért, a gyerekei egészségéért, az éghajlatváltozásért, a belélegzett levegő minőségéért, meg a belélegzett por mennyiségéért aggódó szegedi mezei polgár elképzeli. Hogy történik valami és bizalommal fordulhat akár éppen az államelnökhöz is, akinek nem kötelező ugyan, de illik alázattal, tisztelettel reagálnia valamit, ahogyan egy, a hazáját elvileg szolgáló államelnöktől elvárható. Nem, ezzel szemben az van, hogy történik valami, ami nincs rendben, ami sürgős megoldásért kiált, ami nem Gáspár Győző születésnapi gratulációjának postázása, vagy egy Elon Muskkal lőtt halaszthatatlan szelfi, netán egy több hetes ausztráliai kirándulás, ahonnan nem lehet elkésni, ezért valószínűleg a Sándorpalota programszervező főosztályának hadával kell időpontot egyeztetni, aztán amikor ő ráér, ha egyáltalán ráér, akkor majd utólag böffent valamit. Vagy nem. Mint amikor nagy nehezen beadta a derekát, hogy jó, hajlandó mégis interjút adni az egyik nem pártlapnak, előre megkapta a témákat is, majd amikor tudomást szerzett az újságíró személyéről, aki kérdezni fogja, lefújta az egészet a picsába, arra hivatkozva, hogy őt az a bizonyos újságíró „személyében támadta”.Mindent összevetve nem az a kérdés, hogy Novákkal van-e értelme egyáltalán bármiről beszélni, a támogatását kérni, az aláírását kérni, vagy éppen interjút kérni tőle, miután pontosan lehet tudni, hogy ő nem államelnök, hanem egy parancsokat teljesítő szolga. Aki kapott egy palotát, fontosnak tűnő, ál- és kirakatfeladatokat, rengeteg közpénzt, de ugyanaz a törtető, szolgalelkű senki maradt, aki akkor is volt, amikor ennél sokkal alacsonyabb polcokon terpeszkedett. Csak az arca nőtt meg. Ezért Novák formájával valóban nem lehet kulturáltan beszélgetni. De nem azért, mert erre egy szegedi utca nem alkalmas, vagy mert az erdőirtásról egyébként is nehéz kulturáltan beszélgetni (amúgy de, a természetkárosítás mellett sehol a világon nem lehet kulturált érveket felsorakoztatni), hanem mert teljesen irreleváns, hogy Novák Katalint éppen hol találják meg, van egy része ennek az országnak, amelyet ő felsőbb utasításra köteles semmibe venni. Ő pedig teljesíti a parancsot. Nem is titkolja, hogy érinthetetlen, belekényelmesedett abba, hogy nem ő szolgálja a polgárokat, hanem mások állnak az ő rendelkezésére, és bármikor hivatkozhat arra, hogy éppen istentiszteletre siet, vagy rohadtul sűrű a programja.Legalábbis most még hivatkozhat erre, de teljes bizonyossággal eljön az idő, amikor le kell majd ereszkedni ezekből a cinikus, arrogáns, gőgös magasságokból. Talán megérjük, hogy Novák Katalin könyörögni fog azért, hogy meghallgassák, csak éppen a sánta kutyát nem fogja érdekelni a véleménye.A címlapképen a Sándor-palota látható, aki a szószékről prédikál a szegedi Honvéd téri református templomban (Fotó: Facebook/Novák Katalin)The post Csak az arca nőtt meg appeared first on Kolozsvári Szalonna És Hir-Telen Beszólunk.

Forrás: Kolozsvári szalonna

Rendületlenül vágják a fát

Kolozsvári szalonna | 2024. január 21., vasárnap - 08:08

Áldást, békességet, jó pihenést és fóliátlan vidám vasárnapot mindenkinek! Bár a népi bölcsesség szerint a jóból is megárt a sok, azokkal a cuki felvételekkel azért nehéz betelni, amelyeken azt látjuk, hogy a vietnámi államvezetés több napon át Magyarországon vendégeskedő különítményével a kölcsönös tisztelet talaján pojácáskodó, egészen bizarr módon kedélyeskedő, korábban a diplomáciai protokollt a világ számos pontján kínosan meghágó magyar miniszterelnök odáig fajult, hogy a vietnámi diktatórikus egypártrendszer iránti indokolatlan, szolgai tisztelet jegyében kézen fogva sétált a vietnámi miniszterelnökkel a Karmelitában. Félreértés ne essék, nekem ezzel a férfias kéz a kézben dologgal akkor se lenne problémám, ha nem tudnám, hogy ebben a jelenetben nem a magyarországi NER-viszonyok között amúgy azonnali fóliázásért kiáltó, a magyarországi NER-viszonyok között deviánsnak számító, üldözendő intimitást és romantikát kell keresni. Tudom, hogy nem azt kell keresni, olvastam Havasi Bertalan megkésett magyarázkodását is. Az ázsiai kultúrkörben ez teljesen rendben van, más nyugati politikusok is jártak már úgy, hogy vietnámi kollégáik megragadták a mellső végtagjaikat, ők pedig udvariasan és diplomatikusan nem rántották el.Nekem azért van némi problémám ezzel, mielőtt a témában jobban elmélyült kolléga majd kifejti, hogy neki mi a baja mivel. Mégpedig az, hogy miközben ilyen módon tolja túl a fideszesek politikai érdekből nem mellesleg homofób félistene a világ többé és kevésbé sötét diktátorai iránti tiszteletét, Magyarország európai és tengerentúli szövetségeseiről folyamatosan úgy beszél, mint a kapcarongyról, sértegeti, mocskolja, rágalmazza őket, és tulajdonképpen ellenük uszítja a magyarokat. Amikor éppen nem libernyákozza vagy nácizza, akkor a változatosság kedvéért kommunistázza őket, és visszatérően hangoztatja az európai, amerikai politikusokra való hivatkozással, hogy az Európai Unió az új Szovjetunió. Más szavakkal az a problémám, hogy rohadtul nincs egyensúlyban ez az állítólag a szélrózsa minden irányába a kölcsönös tiszteletre épülőként reklámozott orbánista külpolitika. Ez egyszerűen nem igaz. Visszataszító, hogy a rókalelkű vietnámi kommunistákat kézen fogja, ha kell, az uniós szövetségesei ellen (a svédektől a németeken a finnekig) meg a teljes apparátusával harcol. Az itt nem érv, hogy de bezzeg a rothadó USA is üzletel Vietnámmal, mert itt nem a gazdasági kapcsolatokról van szó, hanem arról, hogy miközben a mimagyarok gyerekeinek megbuzulására alkalmas produkció keretében (nem én gondolom így, a fóliakormány narratívája ez) kézen fogva sétafikál egy, a másként gondolkodókat elhallgattató, a független hírforrásokat betiltó, a fogva tartott újságírók számának tekintetében toplistás ázsiai ország miniszterelnökével, tudatosan égeti fel Magyarország és a Nyugat közötti hidakat. Azzal, amit Svédország NATO-csatlakozása ügyében művel, amit az Európai Unió vezetői ellen hergelő plakátokkal művel, mindazzal a rengeteg valótlansággal / ordas hazugsággal, amivel a szövetségeseit vádolja a híveinek muzsikálva. Legkésőbb a 2013-as Tavares-jelentés óta, azóta meg nemcsak egy bő évtized telt el, de nagyon sok mutató tekintetében süllyedtünk borzasztó mélységekbe. Gazdaságilag is, szellemileg is, kulturálisan is, társadalmilag, mindenhogyan.Na jó. Azért világos ez. Ahol a török szultán biztonsági emberei magyar polgárok veséjét rugdoshatják következmények nélkül Budapesten, ott nyilvánvaló, hogy a kiszámítható és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésekről szóló propagandaszólam kizárólag azokra vonatkozik, akik nem kérdezik meg, hogy hova lett a pénz, vagy mi a helyzet a szabad sajtóval, a független igazságszolgáltatással meg az emberi jogokkal. Az ilyen elvtársak a jó elvtársak, márpedig a vietnami kommunista párt kifejezetten rugalmas, pávatáncos tömörülés, amely a saját hatalma fenntartása érdekében tetszőleges ideológiát képes tetszőleges irányba hajlítani és maga alá gyűrni. Vagyis nemcsak ebben jár szó szerint kéz a kézben Orbán vénülő, autokrata pártjával, hanem a jog uralmának őszinte gyűlöletét illetően is.Aminek aztán az az egyik következménye magyar oldalról, hogy mivel ahelyett, hogy az Európai Unióval törekedne ilyen gyöngéd, tiszteletteljes kapcsolatokra őfényessége, nyílt vagy szofisztikáltabb elnyomórezsimeket működtető hasonszőrűekkel seftel, és az uniós pénzek hiányában kötvénykibocsátásokkal finanszírozza az országot. Rohadt drágán. Majd azzal henceg, hogy uniós pénzek nélkül is működik a kóceráj. Valóban. Az unokáink is megemlegetik. Kapcsolódó elmebaj:Tehát ameddig a gazdája kézenfogósdit játszott a Karmelitában, mert ő tiszteli a vendégei kultúráját és a szokásait (csak a saját állampolgárai egy részének életét nem képes tiszteletben tartani), és Nováktól Szijjártóig mindenki körbelefetyelte a vietnámi miniszterelnököt Zsigmondot elszalajtották Vietnámba. Akitől megtudtuk – még ha nem is ingyen szerzett tudás ez -, hogy miközben padlón vannak Magyarország uniós kapcsolatai, eszük ágában nincs ezeket helyrerakni, ők Vietnámnak ígérgetik, hogy lobbizni fognak az érdekükben. Ők, akik Svédország NATO-csatlakozását egy nagyon régóta tartó, egészen elképesztő, egészen szürreális magyarázatok és mondvacsinált indokok felbüfögése után mai napig nem voltak hajlandóak ratifikálni. Ők nem Magyarország és az Európai Unió viszonyának rendezésén ügyködnek azért, hogy lehetőleg ne több, hanem kevesebb generációt adósítsanak el a méregdrága hitelekkel. Kerek ez.Pontosan olyan kerek, mint Varga Judit oldalra bukott igazságügyi miniszter úgynevezett Szellemi Honvédő Díja. A CÖF mint fideszes civil szervezet ajánlásával és forró szeretetével. Kerek ez. Ahol a magát lassan két éve békepártiként áruló kormány Szalay-Bobrovnickzy Vince nevű miniszterelnökségi államtitkára (úgy is, mint korábbi bécsi nagykövet, aki részegen, gyerekeivel az autójában karambolozott Bécsben, akinek az ügyét csendben elrendezték Ausztriában, pedig letöltendő börtönbüntetés is járhatott volna érte, itthon meg pláne semmi következménye nem lett) jelen időben zajló honvédő háborút vizionál, ami a szuverenitásunk megvédését célozza, és ahol ezt a honvédő háborút olyan szellemóriásokkal vívja a kormány, mint Gáspár Győző vagy Nagy Ferenc és Tóth Gabriella, az a minimum, hogy egy csúcskorrupciót megvalósító minisztérium éléről eltávolított lemondott, az Európai Unióra hányt néphergelő epe tekintetében mindig megbízhatóan egyenletes teljesítményt nyújtó jó miniszterasszony is megkapja, ami jár neki. Ilyen szellemi honvédőkkel ugyan mi bajunk lehet? Semmi. Hogy közben porlik az oktatási rendszer, mint a szikla, hogy boszorkányüldözés folyik mindenkivel szemben, aki nem óhajt részt venni a nemzeti-nárcisztikus együttlopás rendszerének építgetésében és fenntartásában, hogy túlhajszolt, funkcionális analfabéta fiatalokat bocsátanak ki a tanárhiány és a rendpárti cinizmus által sújtott oktatási intézmények? Apróságokon ne akadjunk fenn, ne keressük a kákán a csomót, vegyük tudomásul, hogy ez nem a mi időnk.Mint ahogy azt is tudomásul kellene venni, hogy az államelnököt nem lehet csak úgy megállítgatni az utcán, udvariasan, kulturáltan a támogatását kérni annak érdekében, hogy ne vágjátok ki azt a hat hektár erdőt, Katalin csak azért, hogy a haveri egyháznak legyen fociakadémiája (az még nem volt neki), mert így is megdöglünk a klímaváltozás már most egyre elviselhetetlenebb következményei miatt, mert Sándorpalotáné magánprogramon van, úgyhogy kéretik törölni a videófelvételt is, amit róla készítettek. A tekintélyelvű beleszarás mindenbe, ami fontos, ami valóban a polgárok érdekét szolgálná: a bizniszegyház korrupt főpapjainak óhaja mégiscsak felülírja azt a szegedi populáció életminőségére kedvező hatással lévő 6 hektárnyi erdőt. Kivágják bizony, akárki meglássa. Rendületlenül vágják a fát.De hogy valami jó is legyen, ne csak a folyamatos elégedetlenkedés: a másik Varga, a közepes képességű könyvelő, aki nem kapott díjat a CÖF-től, megnyugtatott mindenkit, aki esetleg aggódott. Nem mond le. Viszont vannak tervei: magánkézbe adná a Pénzügyminisztérium jelenlegi, József Nádor téri épületét, a város egyik legértékesebb és turisztikailag legfelkapottabb helyén álló épületet. Szerintem is jó ötlet. Bezzeg ha Karácsony Gergelynek lennének hasonló tervei a Városházával. Bele se merek gondolni, mi lenne akkor. Nem is gondolok bele. Cserébe Iványi Gábort idézném (egyben ajánlom mindenkinek a Szabad Európa vele készített interjúját): az Isten meg fogja verni ezeket a gazembereket. A szkeptikus énemet most zárójelbe teszem, jobb végszó most hirtelen nem jut eszembe. The post Rendületlenül vágják a fát appeared first on Kolozsvári Szalonna És Hir-Telen Beszólunk.

Forrás: Kolozsvári szalonna

Tragédia! Vidéken korcsolyáznak az emberek

Kolozsvári szalonna | 2024. január 19., péntek - 19:08

Egészen viccesnek találom azt, hogy a Magyar Nemzet ügyeletes propagandistája konkrétan azzal foglalkozik, hogy a 444, illetve annak egyik újságírója hogyan sértette meg a teljes vidéket azon kijelentésével, miszerint a megfagyott belvíz jó móka. Arcátlanul beletörölte a lábát a vidéki emberekbe a baloldal zászlóshajója – áll a Magyar Nemzet főcímében, amelyet olvasva az ember azt gondolhatná, hogy legalábbis ostobának, lustának, vagy épp Fidesz-szavazónak (esetleg szőrét hullató, sunyi, rossz rókának) merészelte nevezni a vidéki lakosságot az újságíró. Semmi ilyesmi nem történt, csupán annyiról van szó, hogy beszámolt arról, miszerint az emberek az ár- és belvizek miatt megélénkültek és kimentek fotózni, videózni, esetleg pózolni a víztömeggel. Onnan tudom, mert nekem is van több ismerősöm, aki az elöntött rakpartról posztolt. Ezek az emberek akkor mind tahók lennének, akik lenézik a szenvedő gazdákat? Vagy csak akkor proli, tahó, vidéki paraszt az ember, ha újságíróként nem siránkozik a belvíz miatt, hanem annak kreatív „felhasználásáról” számol be?A belvíz és árvíz is két olyan jelenség, ami időnként előfordul. Ezekkel olyan sok mindent nem lehet tenni, noha a megelőzése érdekében azért lehet értelmes döntéseket hozni. A természet viszont csupán bizonyos mértékig korlátozható és megállítható, van ugyanis olyan, hogy az óvintézkedések ellenére is elönt bizonyos területeket a víz. Ezt felnőtt embereknek el kellene tudni fogadni és alkalmazkodni kellene hozzá – a vis maior pont ilyen esetekre van létrehozva -, nem pedig siránkozni, pláne felháborodni azon, ha valaki beszámol arról a tényről, hogy sokan élnek a „lehetőséggel” és megörökítik a történelmi bel- és árvizeket. Persze megértem, hogy van olyan, aki emiatt rosszul jár, de emiatt érezze magát rosszul az egész ország? A természet már csak ilyen, van úgy, hogy ad, de van úgy is, hogy elvesz. Ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez nem oldalfüggő, nem ideológiafüggő, mint ahogy az sem, hogy erről ki hogyan számol be.Annyira jó lenne végre befejezni a picsogást, a világon senki nem támadott meg itt senkit. Azt tudjuk, hogy a vidék jelenti a Fidesz szavazóbázisát, ezért a propagandamédia megpróbál megragadni minden olyan pillanatot, amikor fel lehet háborodni az ő nevükben, de szerintem ez most olyannyira félrement, hogy szeretném azt hinni, hogy ez még az Origónak is ciki lett volna. Ha valaki szeret elég sűrűn belegázolni a választók lelkébe, az pont a kormányoldal és az ő propagandája, miután mindenáron szeretnék visszaszerezni a fővárost, amely már egy jó ideje az ellenzék és nem pedig a Fidesz kezében van. Itt az emberek többségét nem sikerült a propagandával teljesen átprogramozni, mint ahogy a fenyegetőzés és a zsarolás sem vezetett eddig semmire. Nyilván lehet szidalmazni a libsi fővárosiakat, szidalmazzák is rendesen őket, de ettől még nem kerülnek közelebb a választási győzelemhez, a fővárosban legalábbis egészen biztosan nem.A vidék a Fidesz kezében van, és lesz is még elég sokáig, ez nem kérdéses. Mint ahogy az sem, hogy a lakosság jelentős része vidéken él, ezért ez elegendő a választási győzelmek sorához, viszont ahhoz nem, hogy a legfontosabb városban, Budapesten is párthű katona kerüljön hatalomra. Tudom, sokszor szokás azt mondani, hogy Budapest sem más mint a vidék, ott is vannak tájékozatlan vagy éppen megvezetett emberek, ami szintén tény és való, de az is, hogy a fővárosiak többsége annak ellenére is kiáll Karácsony Gergely és végső soron az ellenzék mellett, hogy a saját pénztárcájuk bánja. Orbán következetesen bünteti mindazokat, akik ellenszegülnek neki. Ilyen persze vidéken előfordul – Szeged erre jó példa -, de ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy elég ritka jelenségről van szó. A vidék nagyon nagy részét a Fidesz uralja immár 14 éve, ezzel vitatkozni teljesen értelmetlen.Megértem azokat, akik vidéken élve – hiszen én magam is vidéken éltem – nem boldogok attól, hogy sokan ilyen színben tüntetik fel őket, de ettől még a valóság valóság marad. Célom nyilván nem az, hogy beletiporjak bárkinek is a lelki világába, de úgy hiszem, hogy az értelmesebb szavazó az ilyen kijelentéseket nem is veszi magára. Mint ahogy nem vette magára a vidéki szavazók többsége azt sem, hogy a 444 beszámolt arról, hogy a lefagyott belvízen sokan korcsolyáznak. Óriási tragédia ez, nemde? Emlékszem, annak idején az utolsó nagyobb budapesti árvíz idején katasztrófaturisták ezrei mentek ki minden nap a rakpartra és fotózták, videózták a folyó pusztítását. Nem azért, mert hidegen hagyta volna őket a fővárosiak esetleges szenvedése, hanem azért, mert akár aggódnak, akár nem, a folyó akkor is arra folyik, amerre tud. Ezen változtatni nem tudnak, ezért nem veszik a szívükre a dolgot. Ostobaság fennakadni azon, hogy valaki beszámol a valóságról, amely valóság egyes embereket érzékenyen érint. Nem pont a nemzeti jobboldal az, amely az érzékenyítés ellen van? Nem pont ők azok, akik azt szeretnék, ha a magyar szavazók nem sértődnének meg olyan könnyedén, és fel tudnának nőni a feladathoz?Amit én itt látok, az nem más, mint a kormánypropaganda nevetséges uszítási kísérlete, amely ezúttal kudarcba fulladt. A vidéki lakosok ugyanis ahelyett, hogy megsértődnének, szépen kimennek a közeli lefagyott belvizes területre és korcsolyáznak egy jót, miközben a propagandisták megpróbálnak helyettük felháborodni és jól megsértődni. Ez talán már egy új szintje a hülyeségnek, bár manapság ilyet kijelenteni elég nehéz. Naponta tapasztaljuk, hogy mindig van lejjebb és lejjebb.The post Tragédia! Vidéken korcsolyáznak az emberek appeared first on Kolozsvári Szalonna És Hir-Telen Beszólunk.

Forrás: Kolozsvári szalonna

Kis(s)királyék

Kolozsvári szalonna | 2024. január 16., kedd - 11:10

A keresztény egyház általában és többségében is, de a szegedi megyéspüspök kiemelten él az Orbán-rezsim adta lehetőségekkel. Ebben egyáltalán semmi a világon nem tudja meggátolni Kiss-Rigó Lászlót, aki – így, kívülről nézve legalábbis – komoly hasonlóságot mutat Orbán Viktorral. Az én szememben lelki társak ők, ikertornyok, páros szervek (mindenki döntse el, melyik szervre gondol, abba én nem szándékozom beledumálni, merthogy mindennél jobban tisztelem a szuverenitást, ahogy a miniszterek elnöke és az ő teljes udvartartása is teszi), tévesen vagy sem, de én rengeteg külső és belső hasonlóságot vélek felfedezni közöttük. A külső jegyek adottak, a magasságáról persze senki nem tehet, az elhízás és az elpuhultság már más kérdés, az pedig köztudott, hogy egy bizonyos kor után az ember titkolni szándékozott belső egyénisége az arcon is megmutatkozik, tehát ezzel megint nincs mit kezdeni. A belső hasonlóság még elgondolkodtatóbb.Talán – pontosabban tudomásom szerint, ám nem végeztem kutatásokat a témában, simán tévedhetek – ő volt az első a magyar keresztény egyház kötelékébe tartozó figura, aki meglátta a lehetőséget és a saját szempontjából szép jövőt, és 2010. februárban részt vett a Fidesz kampányrendezvényén, a híveket pedig arra buzdította, hogy szavazzanak a Fideszre. Azóta ez már bevett szokása a honi keresztény egyházaknak – főként persze a katolikus egyháznak – számtalan – közpénzből, tehát az én, a te, a mi pénzünkből is – épített vagy felújított templomban egyenesen a szószékről hirdeti a pap Orbán Viktor dicsőségét, sűrűn hullik a júdáspénz is, tehát mindenki boldog. Már persze azok, akiknek az ilyesmi okoz boldogságot. Abban is erősen hasonlatos Orbán Viktor és Kiss-Rigó László, hogy a mohóságuk soha nem csillapodik, soha nem laknak jól, mindig több és több kell. Hogy megszerezzék a többet és a mégtöbbet, bárkin és bármin gondolkodás nélkül átgázolnak, egyáltalán, semennyire nem érdekli őket, hogy csörtetés közben kit taposnak a földbe, kit tesznek tönkre, milyen és mekkora károkat okoznak.A megyéspüspök már kapott stadiont, szállodát, mindent, amire csak kemény kicsi szíve vágyott, de neki kell minden egyéb is, amire még ráteheti a kezét. Most tehát Szeged városával megy a kötélhúzás egy hathektáros erdő miatt, amit a város szeretett volna megtartani, hiszen a kifejlett fák sokat tehetnek a levegőminőség megóvásáért, továbbá porfogó szerepük is van, mert abból az irányból a szél komoly pormennyiséget hozna a városba, ha az erdő nem állná útját. Szeged városának érdeke, pontosabban az ott élő emberek érdeke áll szemben Orbán Viktor és Kiss-Rigó László akaratával. Egyfelől ott egy városnyi ember, akik makacsul ragaszkodnak az ellenzéki polgármesterükhöz, újra és újra őt választják a kormánypárti jelölttel szemben, a fideszes gépezet jóformán tehetetlen, pedig tényleg mindent megpróbáltak. Volt már drága óra, uszodába járó gyerek, korrupció, ami csak eszébe jutott a meglehetősen egydimenziós agyszerkezettel rendelkező propagandistáknak, gyakorlatilag nulla eredményt tudtak elérni. Olyannyira nincsen esélyük leváltani Botkát, hogy látszólag el is engedték a történetet. Inkább Karácsony Gergely lemészárlásával vannak elfoglalva.Ez az elengedés azonban csak látszólagos, a hatalom olyan, mint egy gyilkolásra nevelt pitbull. Amire egyszer ráharap, azt több nem ereszti. Miután személyében nem tudnak megtörni vagy tönkretenni valakit, elkezdik lebontani a célszemély környezetét. Mint a legyek, beköpik és várnak, hogy a nyáluk feloldja a zsákmányt, amit aztán szépen fel tudnak szippantani. Történt tehát, hogy a püspök úrnak nem elég a püspöki stadion és az egyéb csecse ajándék, ő építkezni akar, nyomot akar hagyni maga után a világban, ezért kell neki az a bizonyos erdő, hogy ő oda építkezzen. Innen meg merem tippelni, hogy nem a Vatikántól fog pénzt kapni az építkezéshez, de ez most mellékes (holott egyáltalán nem az), fókuszáljunk arra a remekül összehangolt rendszerre, ahogy a kormányfő szolgálatára felesküdött egyház és a kormányfő által kézivezérelt hatóságok összedolgoznak a kitűzött cél elérése érdekében. A kérdéses erdő elméletben az önkormányzat tulajdona, de azt már tudjuk, hogy mára ilyesmi nem létezik, a rendeleti kormányzássá pusztított országvezetés azt tesz és azzal teszi, amit és akivel csak kedve szottyan neki.Így aztán első körben a kormány tavaly év végén kiemelt beruházássá nyilvánította a püspök által erőltetett építkezést, második körben pedig egy hónappal később az ukrán-orosz háborúra hivatkozva írta át úgy a szabályokat, hogy a város ne tudja megtartani az erdőt. Közben persze a püspökség sem tétlenkedik, teremtésvédelmi szempontokra hivatkozva óhajtja részben vagy egészben – még senki nem tudja, milyen erdőirtást terveznek, de miután iskolákat óhajtanak építeni (ismét felmerül a kérdés, hogy kinek a pénzéből) a kérdéses területre, aligha tudják és óhajtják megőrizni a természet érintetlenségét – letarolni az erdőt. Ám semmi para, mert majd ők ültetnek máshová fákat. Nem is annyit, mint amennyit kivágtak, de még többet is (a költségek forrása ez esetben is érdekelne engem). Arról pedig most sem, ahogy számos egyéb esetben sem esik szó, hogy az erdő nem muskátli, amit elültet az ember tavasszal és nyáron már virágzik is. Egy facsemetének kell 20-30-50 év, mire eléri azt a méretet, amit a kiirtott erdő fái már elértek. Ahogy a pedagógusok, orvosok és számos más esetben sem igaz a darab-darab, itt sem áll meg ez az indok. Egy kifejlett, több évtizedes fa és egy facsemete nem azonos értékű semmiféle szempontból.Ez persze nem fogja megakadályozni Kiss-Rigót és Orbánt abban, hogy keresztülvigyék a tervüket. Mindkettőre egyformán jellemző ez a lánctalpas nyomulás, az ellentmondást nem tűrő törtetés, bárki, mindenki más érdekeinek nem csupán figyelmen kívül hagyása, hanem annak kéjes örömmel, boldog sikkantgatások közepette történő leszarása. Amit ez a két akarnok figura látványosan művel most éppen Szeged városával, és az ott élő emberekkel, lényegében pontosan ugyanez zajlik az egész országban. Kiskirályként funkcionáló helyi hatalmasságok élnek vissza az emberek indokolatlan birkatürelmével, taposnak el bárkit, fosztanak meg mindentől embereket, családokat, akár településeket is mindentől, a méltóságuktól is, ha érdekük úgy kívánja. És mimagyarok lehajtja a fejét, amit soha fel sem emelt, a jövőben sem tervezi felemelni, mert azt a kis időt már így is kibírja, aztán majdcsak lesz valami, jön majd egy varázsló és pálcája egyetlen suhintásával elűzi a gonoszt. Aha.The post Kis(s)királyék appeared first on Kolozsvári Szalonna És Hir-Telen Beszólunk.

Forrás: Kolozsvári szalonna