
A szegedi The Best of Mode történetéről, zenei hitvallásáról és a Depeche Mode életművéhez fűződő személyes kötődéseiről Révész A. Zsolt mesélt a Szeged365.hu szerkesztőségének. Elmondása szerint a 2019-ben alakult tribute zenekar célja nem pusztán a másolás volt, hanem az ikonikus dalok élő, zenekari újraértelmezése, saját hangzással és tudatos kompromisszumokkal. A beszélgetésből kiderül, miért időtálló a Depeche Mode zenéje, hogyan szólít meg ma is több generációt, és miként vált a The Best of Mode szegedi formációként a zenekar örökségének hiteles, kortárs közvetítőjévé.A szegedi The Best of Mode 2019 márciusában kezdte meg első próbáit. A négytagú zenekar – ének, gitár, billentyűs hangszerek és dob felállásban – a Depeche Mode életművének élő megszólaltatására vállalkozott. Céljuk nem a puszta másolás, hanem az, hogy saját hangszerelésben, élő zenekari formában adják vissza azt az érzelmi és zenei világot, amely generációk számára vált meghatározóvá – kezdi a történetet Révész A. Zsolt.Hrabovszky Tomi énekes már fiatalon erős kötődést érzett a Depeche Mode iránt. A zenekar különleges hangzása, nem hivalkodó, mégis karakteres megjelenése és vizuális világa számára azt az érzést keltette, mintha a vasfüggöny túloldaláról érkezne egy üzenet: tininek lenni sehol sem könnyű. Különösen közel állnak hozzá Martin L. Gore dalai, amelyek keserédesek, bluesos hangulatúak, mégis modern, elektronikus köntösben szólalnak meg. Ezt a világot Tomi egyetlen szóval „űrbluesként” írja le. Dave Gahan karizmatikus hangja és színpadi jelenléte pedig tovább erősíti azt a romantikus, ugyanakkor rockos és dinamikus hangzást, amely a Depeche Mode védjegyévé vált. Az évek során egyre erősebben fogalmazódott meg benne az igény, hogy ezt az élményt ne csak hallgatóként, hanem előadóként is átadhassa.Szabó Tibi billentyűs, basszusgitáros más indíttatásból jutott el a zenekarhoz. Rockzenészként kezdte pályáját, de idővel egyre inkább érdekelni kezdte a szintetizátorok világa és a hangzásformálás. A Depeche Mode számára ebben úttörő jelentőségű volt. Később olvasott egy interjút velük, amelyben a zenekar tagjai arról beszéltek, hogy azért fordultak a szintetizátorok felé, mert “minden gitár riff egyforma” – még ha ez szélsőséges és talán nem is annyira komolyan gondolt állítás, bizonyos szemszögből van némi igazságtartalma. A szintetizátor ugyanis olyan eszköz, amellyel jóval szélesebb hangszín- és hatásvilág hozható létre, mint a hagyományos hangszerekkel. Ez nem elvesz a klasszikus hangszerelés értékeiből, hanem egy új dimenziót ad neki.A Depeche Mode időtállóságát mindketten elsősorban a dalok minőségében látják. Soha nem volt tucatzene, minden korszakra jellemző az aprólékosan kidolgozott hangszerelés és az önálló út keresése. A világslágerek – mint a Personal Jesus, az Enjoy the Silence vagy az Everything Counts – egyszerre vagányak, érzelmesek és könnyen felismerhetők. Fontos mérföldkő volt a Songs of Faith and Devotion korszaka, amikor az élő dob is megjelent a koncerteken, ettől a megszólalás rockosabb, nyersebb lett. Szabó Tibi bevallása szerint ő inkább a koncertkiadványokat hallgatja, mert számára az a lényeges, hogy egy dal miként működik élőben.A The Best of Mode előadásmódja tudatos kompromisszumokra épül. Tomi nem törekszik Dave Gahan hangjának vagy mozgásának utánzására; számára az a fontos, hogy saját adottságait kihasználva hitelesen szólaltassa meg a dalokat. Tibi részéről a hangzás kialakítása külön alkotói folyamat: a hangszínek mintegy 95%-a saját készítésű, a dalokat pedig kifejezetten a zenekar felállásához hangszerelik át. Bár bizonyos eredeti sávok és hangminták elkerülhetetlenek, ezekkel is sok munka van, hogy élő környezetben jól működjenek. A cél az, hogy a dalok felismerhetők maradjanak, miközben saját motívumok is bekerülnek – például Tomi szájharmonikajátéka egyes számokban.A Depeche Mode életművéből több korszak is kiemelt helyet foglal el náluk. A Music for the Masses, a Violator, a Songs of Faith and Devotion és az Ultra szinte megkerülhetetlen albumok, de sok rajongó szerint a Black Celebration, a Some Great Reward és a korai lemezek jelentették az „igazi” Depeche Mode-ot. Tomi számára különösen fontosak Martin Gore által énekelt dalok és B-oldalas szerzemények, mint a Question of Lust, az I Want You Now, a One Caress, a Judas vagy a The Bottom Line. Ezek a dalok személyes, lelki szinten hatnak, mintha a szerző pontosan eltalálná a hallgató belső világát. Emellett olyan számok is meghatározók számára, mint a Fly on the Windscreen, a Here Is the House, a My Secret Garden, a Surrender, az Only When I Lose Myself vagy az It’s Called a Heart.A személyes koncertélmények szintén meghatározóak. Tomi 1988-ban, 1993-ban, 1998-ban, 2001-ben, 2009-ben és 2023-ban is látta élőben a Depeche Mode-ot. Különösen az 1988-as és az 1993-as koncert jelentett számára katartikus élményt, ahol először tapasztalta meg, milyen az a zenei extázis, amely több ezer emberrel közösen születik meg. Mára úgy érzi, hogy a The Best of Mode koncertjein közvetíteni ezt az élményt legalább akkora öröm számára, mint egykor hallgatóként átélni. Szabó Tibinek ezzel szemben csak a legutóbbi, Memento Mori turné budapesti koncertjére sikerült eljutnia, a korábbiakról sajnos mindig lemaradt.A tribute zenekarok szerepét Magyarországon elsősorban a rajongói közösségek összetartásában látják. Ezek a formációk lehetőséget adnak arra, hogy a rajongók élő zenében, testközelből találkozzanak kedvenc dalaikkal. Bár a tribute és cover zenekarok pályája nem azonos egy saját dalokat játszó mainstream zenekaréval, fontos szerepet töltenek be a zenei emlékezet fenntartásában. Ugyanakkor a működés komoly anyagi és technikai kihívásokkal jár, hiszen az ilyen produkciók jellemzően nem részesülnek pályázati támogatásban, mindent önerőből kell megoldani.A zenekar tapasztalatai szerint a Depeche Mode zenéje a fiatalabb generációkat is képes megszólítani. Előfordul, hogy szülők hozzák el tizenéves gyermekeiket a koncertjeikre, de olyan falunapokon is játszottak, ahol a közönség egy egyébként népszerű stílust játszó tánczenekarnak “ülve maradt” és az őket követő The Best of Mode előadására a színpad elé gyűltek és a koncert végéig kitartott a buli hangulat. Ezek az élmények megerősítik őket abban, hogy a Depeche Mode dalai ma is működnek, kortól függetlenül.Élőben különösen kedves számukra az olyan energikus dalok megszólaltatása, mint a The Question of Time, a Pleasure Little Treasure, az Everything Counts vagy a World in My Eyes. Ezeknél a közönség reakciója azonnali, a koncert „beindul”, és onnantól együtt gurul a zenekar és a hallgatóság.A koncertre való felkészülés stáb híján komoly technikai odafigyelést is igényel. A próbákon mindig teljes felszereléssel játsszák végig a műsort, közben ellenőrizve az automatikus hangszínváltásokat minden hangszernél, kütyünél, a kábeleket, a szinkronban futó háttérvizuált, a fülmonitorokat és a tartalék rendszereket. Mindezt egyfajta ironikus, önreflexív humor kíséri: még ha nem is spirituális alkatok, egy koncert előtt azért elhangzik egy rövid ima, hogy minden működjön – és ha mégsem, akkor legalább olyan dolog romoljon el, amiből van tartalék.A The Best of Mode szegedi zenekarként így válik a Depeche Mode életművének kortárs közvetítőjévé: tisztelettel, szenvedéllyel és saját hangon, a Csongrád-Csanád vármegyei zenei emlékezet részévé válva.