
Bakos Zsolt László zászlós, a Szegedi Rendőrkapitányság főhatárrendésze több mint 33 éve szolgál kutyavezetőként a déli határnál, és ma is ugyanazzal az elhivatottsággal dolgozik, mint pályája elején. Története nemcsak szakmai sikerekről szól, hanem egy különleges, szinte felbonthatatlan kapcsolatról is közte és szolgálati kutyái között. Munkásságáról a rendőrség hivatalos oldalán is elismeréssel írtak, kiemelve kitartását és példamutató pályafutását.Bakos Zsolt 1992. május 1-jén szerelt fel határőrként, mivel már fiatalon vonzotta a határszolgálat világa. Kezdetben útlevélkezelőként dolgozott, ám amikor tudomást szerzett arról, hogy új kutyás egység alakulhat a közúti határátkelőknél, eldöntötte, hogy jelentkezik. Ez akkoriban újdonságnak számított, hiszen ilyen szolgálati forma korábban nem létezett ezen a területen – az út azonban korántsem volt egyszerű.– Többször is jelentkeztem, hogy kutyavezető legyek, azonban mindig más pályára próbáltak irányítani – idézte fel. – De nem adtam fel. Addig mentem, kopogtattam, kértem a lehetőséget, amíg végül azt mondták: „Ha ennyire akarja, menjen!”1993-ban kezdte meg a kutyás szolgálatot, tizenharmadikként csatlakozva a csapathoz. Az első hetekben még kutyája sem volt, miközben társai már megkezdték a közös felkészülést. Türelmesen kivárt, majd egy nap szóltak neki: megérkezett az állat, akivel együtt dolgozhat. Amikor meglátta Simit, azonnal érezte, hogy különleges kapcsolat kezdődik.Első szolgálati társa egy spániel volt, ami akkoriban szokatlan választásnak számított, hiszen a legtöbben német juhászkutyákkal dolgoztak. Külföldön azonban már bizonyított a fajta, így a magyar határőrség is esélyt adott ezeknek a kisebb, de rendkívül mozgékony és intelligens kutyáknak. Így jött létre az első „spánielkommandó”, amelynek Bakos Zsolt is tagja lett. Simi egyébként már az első pillanattól lenyűgözte gazdáját: hiperaktív, gyors és ösztönösen dolgozó kutya volt. Nem kellett ösztökélni, szinte magától végezte a feladatát. A közös kiképzés során gyorsan kialakult köztük a kölcsönös bizalom.– Mindenhova együtt mentünk. Nagyon hamar egymáshoz szoktunk. Én már vártam, hogy mikor láthatom, ő meg azt, hogy mikor megyünk dolgozni – mesélte.A közös munka hamar eredményeket hozott. Feladataik közé tartozott a kábítószerek felkutatása, de rendszeresen dolgoztak együtt más rendőri egységekkel is. Házkutatásokon vettek részt, járműveket vizsgáltak át, határátkelőhelyeken ellenőriztek személyautókat, kamionokat és csomagokat. A kilencvenes években, amikor a kábítószer-csempészet új útvonalakat keresett, a szolgálati kutyák munkája felbecsülhetetlen értékű volt. Az egyik legemlékezetesebb eset egy török kamionhoz köthető.– Információ érkezett, hogy a járműben kábítószer lehet. Az ellenőrzés során a kutya a fülkerészben jelzett, és végül mintegy 90 kilogramm heroint találtunk.Ez csak az első nagy fogások egyike volt. Simi a legkülönfélébb rejtekhelyeken talált drogot: hűtőszekrényben, szalámis csomagolásban, bébiételes üvegek között, autók küszöbében, ajtóborításban, lökhárítóban, motortérben vagy akár a műszerfal mögött.– Volt, hogy egy Hollandiából hazatérő család otthonában vizsgálódtunk, és a bébiételek között, egy hűtőláda belső részében lapult az anyag. Máskor a hűtőben, szalámi mellett találtuk meg. A szolgálati állat sikere nemcsak kiképzés kérdése, hanem kapcsolat is. A kutyának ismernie kell a vezetőjét, és a vezetőnek is az ő minden rezdülését. Ezt együtt tanulják meg.Simi nemcsak eredményes, hanem rendkívül kitartó is volt: míg más kutyákat pihentetni kellett, ő akár órákon át dolgozott megszakítás nélkül.– Volt, hogy este tíztől hajnalig keresett egy szórakozóhelyen. Nem lehetett leállítani. Egyszerűen szerette csinálni.A kutya idővel családtaggá vált. Simi 13 éves koráig élt, és bár idős korára látása megromlott, a munka iránti lelkesedése megmaradt.Bakos Zsolt pályája során több kutyával is dolgozott: Simi után labrador, majd német juhászkutya következett, később pedig újabb társai is lettek. Több ebet már ő választott ki magának. Ma az ország egyik legrégebb óta aktív kutyavezetője, miközben sok egykori kollégája más pályára lépett. Ő azonban az átalakulások és szervezeti változások után is maradt a terepen.– Nincs karácsony, nincs húsvét, nincs teljes kikapcsolás. A kutyával mindennap foglalkozni kell. De aki ezt szereti, annak ez nem teher – mondja.Jelenleg két kutyája van, egyikük kilencéves, és hamarosan újabb alkalmassági vizsgálat vár rá. Gazdája szerint azonban még mindig kiváló formában van: erős, aktív és lelkes. Ebben szerepet játszik a megfelelő tartás, a minőségi táplálás, a vitaminok és a napi foglalkozás. A szolgálat azonban sosem ér véget igazán.– A kutyás életforma azt jelenti, hogy nincs igazi ünnepnap, nincs teljes kikapcsolódás. Nap mint nap foglalkozni kell vele: mozgatni, játszani, figyelni rá, formában tartani. A család is ebbe nőtt bele.Bakos Zsolt számára mindez nem teher, hanem természetes része az életnek. Ahogy fogalmaz: a kutya őt is formában tartja. Reggelente nem a kávéval kezd, hanem a kutyával – és ez talán mindennél többet elmond arról, mit jelent számára ez a hivatás.