
Egy három évvel ezelőtti fakivágási rendeletből indult, ma pedig már egy különleges mesevilág formálódik Dóc határában. Baranyi Ildikó nem csak fákat ültetett, hanem történeteket, közösséget és reményt is. A BergenDÓCiai Meseerdőben minden fa egy-egy emberhez, érzéshez vagy történethez kapcsolódik. Ez egy olyan fantasztikus hely, ahol a természet, a hagyomány és a mesék összeérnek. A Bergendóciai Meseerdő ötlete három évvel ezelőtt született, egy váratlan pillanatban. Egy csütörtök éjszaka jelent meg a fakivágási rendelet, ami Ildikót mélyen megérintette. „Csütörtök hajnalra arra ébredtem hogy bárki bárhol fát kivághat… na jó, akkor ha ti fát vágtok ki akkor én fát fogok ültetni.” A döntést tettek követték: Ópusztaszeren, a szilvásuk mellett egy fél hektáros parlag terület lett az álom kiindulópontja. „Aki engem ismer, az tudja, hogy nem csak egy fát fogok ültetni, hanem már erdőt” – mesélte a kezdeti lépéseket Ildikó, szerkesztőségünknek. A kezdeményezés mögött azonban nem csak egy ötlet áll, hanem egy hosszabb út: Ildikó évek óta építi ezt a világot, mesékkel, közösségi programokkal és hagyományőrzéssel.A meseerdő egyik legkülönlegesebb sajátossága, hogy itt nem „csak” fák nőnek. Ildikóval egyeztetve bárki ültethet fát, így minden egyes növényhez személyes történet kapcsolódik. A fák előtt kis táblák mesélik el, kik ültették őket: szerelmes párok, baráti közösségek, különböző szervezetek, sőt még rendőrök is részt vettek az alkotásban. A Tündérkertből érkezett fák is helyet kaptak, amelyekhez szintén külön történetek társulnak. Így a Meseerdő valójában egy élő, folyamatosan bővülő történetgyűjtemény.A meseerdő nem csak látvány, hanem élmény is. Egy tavalyi Rózsa Sándor kampány megnyerésének köszönhetően valósulhatott meg a mezítlábas ösvény, amely két különleges mesefa között kanyarog. Az egyik egy háromméteres diófa, amelyre fakivágás közben talált rá a hely megálmodója, a másik pedig egy idős, kivágott almafa, amely új életet kapott a meseerdőben. A megvalósításban rengeteg segítő kéz vesz részt: önkéntesek rendszeresen dolgoznak a területen. Március 21-én például az MKKP önkéntesei segítettek az ösvény alapjainak kialakításában – geotextil leterítésével, térkövezéssel és feltöltéssel. A mesetábla és a mesekapu még készül, de hamarosan minden a helyére kerül: április 11-én már látogatókat is fogad a Meseerdő.Ildikó álmai azonban messze túlmutatnak a jelenlegi erdőn. Egy teljes meseutat képzelt el, amely Pálmonostorától Ópusztaszeren át egészen Dócig vezet majd. A Bergendócia név is egy meséből született – a Bergengócia átirataként –, de egyben szimbolizálja a környék településeinek összefogását is: „Egy SZER volt, hol nem volt…” Az útvonal mentén hét meseházikó kap helyet, mindegyikben olyan történetekkel, amelyekben szerepel a „szer” szótag. Lesz itt vérszerződés-legenda, szerencséről és áldásról szóló mese, boszorkányos szertartás, valamint a szeretetről és szerelemről szóló mesék is helyet kapnak. Az első házikók már tavasszal elkészülnek, a teljes projekt pedig várhatóan őszre lesz készen.A meseerdő mindenkié. „A felnőttek legalább annyira élvezik a meséket, mint a gyerekek” – emelte ki Ildikó. Ezt a szemléletet tükrözik a programok is: mesék, hangfürdő, levendulaszüret és interaktív meseösvény várja az ide látogatókat. A BergenDÓCiai Meseerdő lényege talán egyetlen mondatban összefoglalható: „Aki ott talál engem, az kap egy mesét” És talán ez az, ami igazán különlegessé teszi ezt a helyet. Nem csak nézni lehet, nem csak végigsétálni rajta – hanem megélni.