Bonyolult, nehéz, összetett hivatás hídászmérnöknek lenni, közben mégis izgalmas és sokrétű, amiből nagyon sokat tanulhat az ember – állítja Mátó Sándor, a szegedi hidak szakértője, akit Szegedért Emlékéremmel tüntettek ki májusban.
A Szegedi Környezetgazdálkodás Nonprofit Kft. munkatársát múltról, jelenről, jövőről kérdeztük. WR.: Hogy lett önből hídász mérnök?
M.S.: Szakmai tudásra a Békéscsabai Út-Híd és Vízműépitési technikumban tettem szert 1965-1969 között. Akkor még nem gondoltam, hogy hídépítő leszek, a vízügyes vonal jobban vonzott. Ám érkezett egy megkeresés a Hídépítő vállalattól, kezdő hídépítő technikust kerestek az induló Algyői Közúti Tisza-híd építéséhez. Elvállaltam, megtetszett a munka, ezt követően pedig nyugdíjba vonulásomig ott is dolgoztam. Majd az akkori nevén, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kht. hidas ismeretekkel rendelkező, műszaki végzettségű szakembert keresett, a Szegedi Belvárosi Tisza-híd és 42 darab kisműtárgy (kishíd) hídmérnöki feladatainak az ellátására. Én 2010 végén vonultam nyugdíjba, és épp akkor érkezett tőlük a felkérés az állás betöltésére. Én pedig úgy gondoltam, korán van még hátra dőlni, tovább vitt a lendület és elvállaltam a felkérést. Reméltem, hogy a hidas múltam elegendő lesz a feladatok ellátásához. Ennek immár 15 éve, és még mindig itt dolgozok. WR.: Bonyolult, nehéz, összetett hivatás. Mi az, ami miatt igazán szereti?
M.S.: Pont ezért. Ez a szakma tele van kihívásokkal minden résztvevő számára. A hídépítés ugyanis nagyon sok résztvevőt igényel, a döntéshozóktól a megvalósítókig. Én már az utolsó szakaszban, a látványosabb és napi sikerélménnyel (vagy bosszúsággal) járó kivitelezésben vettem részt, többnyire művezető, később építésvezetői beosztásban, de mindig a munkaterületen. A feladatom mindig nagyon változatos volt, nemcsak azért mert nincs két egyforma híd, hanem azért is, mert a helyszínek is mindig mások. Nagyon sok szakma van jelen a hídépítéseken, sok érdekes dologgal, emberrel lehet találkozni, sok tapasztalatot lehet szerezni. Néha vándorélet ugyan, főleg, ha nem a lakóhelyünk közelében van az építés, de ez se olyan rossz, mert így meglehet ismerni az országot, járhatunk olyan helyeken, ami akár kirándulóhelynek is való. Ennek olykor a család is részese lehetett. De tudott nagyon kemény is lenni, sok megpróbáltatással, kitartással. Gyakran igazi küzdelem volt a természettel – árvíz, nagyon hideg vagy nagyon meleg, nagy havazások, jeges eső és így tovább. Ilyenekből ma már persze kevesebb van. WR.: Nevével összeforr a szegedi Bertalan híd, az algyői Tisza-híd és a Móra Ferenc híd is. Maradandót alkotni - nekem ezekről ez jut eszembe. Ön, hogy van ezzel?
M.S.: Emlékek maradtak, sok apró emlék. Összességében jó szívvel gondolok ezekre a munkákra. Szép hidak, jó, hogy részese lehettem az építésüknek. Vélhetően így gondolja még több száz vagy ezer ember, aki bármilyen tevékenységgel szerepelt a hidak létrehozásában. A kívülállók mindig nagyobb csodálattal tekintenek a hídépítésre, mint mi. Nekünk mindennapi munka volt, mint bárki másnak a saját munkája. Persze voltak izgalmas feladatok, főleg a nagy súlyú, akár 20 tonnát meghaladó hídrészek helyére illesztése, vagy bonyolultabb, vasbeton hídrészek elkészítése, néha kedvezőtlen körülmények között. WR.: Milyen állapotban vannak most ezek a hidak? És önnek mekkora szerepe van még ezeknek a hidaknak az "életében"? Mindegyik meghatározó Szeged szempontjából. M.S.: A felsorolt hidak közül csak a Belvárosi Híddal vagyok kapcsolatban. Ekkora méretű és összetételű híd nincs másik az országban, amely önkormányzati kezelésben lenne. A felsorolt hidak közül a legrégebben épült híd, két év múlva lesz nyolcvan éves. A következő évi felújítás már nagyon ráfér. Hídvizsgáló mérnökök, tervezők segítségével felmérjük a híd állapotát. Az eredményt ismertetjük az önkormányzat illetékes irodájával. Majd javaslatokat készítünk a felújítási munkálatokra a hídvizsgálatok eredménye alapján, erről szintén tájékoztatjuk a híd kezelőjét, egyeztetéseken veszünk részt, ahol pontosítjuk a feladatokat. A felújítással kapcsolatos pályáztatásokat, megrendeléseket és egyéb szervezéseket a továbbiakban az önkormányzat intézi. A többi Tisza-híddal nincs kapcsolatom, nem az önkormányzat kezelésében vannak. WR.: Ha jól tudom, a Belvárosi híd hamarosan sorra kerülő felújítása is önhöz kapcsolható. Milyen szerepe lesz ebben? Mikor kezdődik és miből áll majd a munka?
M.S.: Miután a felújítási munkálatok részletei tisztázódtak, a főszerep már a megrendelőé, a bonyolítóé, a műszaki ellenőré. Az üzemeltető képviseletében természetesen én is jelen vagyok, mint hídmérnök és ahol tudom, szakmailag segítem a munkájukat. A felújítás érinti a híd acélszerkezetét, az útpályát és a járdákat. A munka kezdésének az időpontja a következő év, pontos időpont szerintem még nincs. WR.: Végül: mit jelent önnek, hogy munkásságát Szegedért Emlékéremmel ismerték el májusban?
M.S.: Számomra mindenképp nagy és teljesen váratlan megtiszteltetés, de még felemelőbb érzés, hogy a családomnak, ismerőseimnek, munkatársaimnak is örömöt szerzett, talán némi büszkeséggel is. A munkámat eddig is próbáltam lelkiismeretesen elvégezni, egyenlőre tovább dolgozok, amíg a munkámra igény van és az egészségi állapotom engedi. Fot ó: Szegedi Nap/Frank Yvette
RSS alkalmazások a Google Play-ben
RSS alkalmazások az Apple Store-ban