Webrádió

Márciusban látott napvilágot a hír, miszerint a Dr. Pintér Gábor vezette Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány legfőbb tevékenysége, azaz a koraszülött és újszülött életmentés, az újonnan létrehozott, Szegedi Tudományegyetem Partiscum Koraszülött Mentő Alapítványhoz került. Arról, hogy mi ennek az oka, már akkor megkérdeztük az alapítvány kuratóriumi elnökét, aki időt kért. Dr. Pintér Gábort nemrég újra felkerestük, ő pedig most őszintén és készségesen válaszolt a kérdéseinkre. WR. : Azok kedvéért, akik nem tudják, kérem ismertesse, mivel foglalkozik a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány? P. G.: Az alapítvány legfőbb tevékenysége hosszú évtizedeken át, a koraszülött és újszülött mentés volt. Jelenleg azonban az átállás időszakát éljük, ugyanis 2025. március 1-je óta, ezt a feladatot nem mi végezzük. Jelenleg a képzéseinkre koncentrálunk. A 2010 évek közepe óta – elsősorban középisklásoknak – tartunk megelőző/prevenciós oktatásokat. Azért nekik, mert ők kerülnek/kerülhetnek gyermekvállaló korba. Ezen felül támogatóink felé is kiszélesítettük ezen lehetőségeket. Most, az átállás kapcsán számos más szervezettel is felvettük a kapcsolatot, építjük az ilyen előadások lehetőségeit. WR. : Hogy került a koraszülött és újszülött mentés az SZTE új alapítványához? P. G.: Egy olyan alapítvány működését, mint, amilyen a miénk, csak akkor engedik meg, ha biztosítja a koraszülöttek mentéséhez szükséges, szaktudással rendelkező személyi feltételeket illetve eszközöket. A nálunk korábban dolgozó szakorvosok főmunkahelye a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ volt. Az egyetem vezetése ezeknek a szakorvosoknak a másodállásáról hivatalosan is tudott, hozzájárult. Az elmúlt évek folyamán folyamatos nehezítéseket tapasztaltunk, aminek végén az egyetem felsővezetése kimondta, hogy 2025-től nem engedélyezik, hogy a szakorvosok nálunk másodállást vállaljanak. Így azonban az alapítvány nem tudott elindulni a 2024 szeptemberében, majd 2025 januárjában ismételten kiírt, azon közbeszerzési eljáráson, amelyet az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) ír ki négyévente és, amelynek keretében ezt a tevékenységet ellátni tudtuk eddig. A 8 tagú országos konzorciumba a helyünkre a Szegedi Tudományegyetem újonnan létrehozott, Partiscum Koraszülött Mentő Alapítványa került. Úgy gondoljuk, hogy komoly személyes érvek kerülhettek mérlegre magas döntéshozói szinteken, hogy a koraszülött mentést, amelyet alapítványunk 33 éven át, magas szinten végzett tovább nem folytathattuk. WR. : Mi lett a mentőautók és az eszközök sorsa? P. G.: Az alapítvány 2024-ben két mentőautó felett rendelkezett, a régi az Országos Mentőszolgálaté volt, amelyet korábban felújíttattuk egy jótékonysági kampány keretében. Mi csak az üzembentartói voltunk annak. Ezt a mentőautót 2024 őszén vissza kellett adnunk az OMSZ-nak, amelyet tovább adtak a Szegedi Tudományegyetem Partiscum Koraszülött Mentő Alapítványának. A másik mentőautót, ami a sajátunk volt és nemrég vettük, átadtuk egy budapesti alapítványnak, akik ugyancsak koraszülött mentéssel foglalkoznak. Így az autó továbbra is a kora-, és újszülött mentést szolgálja. Az orvostechnikai eszközök is hozzájuk kerültek. WR.: A NAV nyilvános adatai szerint a 2025-ös adó 1%-os felajánlásokból a Szegeden működő szervezetek közül a legtöbbet a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány kapta. Mennyi pénz ez pontosan és mire fordítják? P. G.: Közel 42 millió forintot kaptunk idén a felajánlásokból, amiért rendkívül hálásak vagyunk. A pénzt pedig a prevenciós/megelőzést szolgáló előadásainkra, képzéseinkre, illetve újraélesztési tanfolyamok indítására fogjuk fordítani. WR. : Milyen prevenciós jellegű előadások, képzések ezek pontosan? P. G.: Hosszú évek óta jelen vagyunk különböző oktatási intézményekben, ahol prevenciós előadások keretében igyekszünk a koraszülöttségi ráta csökkentésének lehetőségeire felhívni a figyelmet. Emellett kisebb, néhány órás tanfolyamokat, képzéseket is szervezünk, amelyek során a koraszülött, újszülött mentés kerül a fókuszba. Ezen túl pedig szeretnénk fiataloknak és időseknek egyaránt útjára indítani újraélesztési tanfolyamainkat, hogy minél többeknek sikerüljön elsajátítani azt a technikát, amellyel az emberi élet bizonyos helyzetekben megmenthető. WR. : Véleménye szerint minek köszönhető, hogy ennyi ember kiáll az alapítvány működése mellett? P. G.: Édesapám vezetésével alapítványunk a 90-es évek eleje óta lelkiismeretesen végezte a mentést, és az oktatást, ami folyamatos változáson ment keresztül. Ezen felül igyekeztünk a polgárok életében is jelen lenni a különböző rendezvényeken, bemutatni alapítványunk működését. Az ismertséget talán az is alátámasztja, hogy mindvégig önzetlenül igyekeztünk végezni munkánkat. Nemcsak az elmúlt egy évben szembesültünk számtalan hamis váddal, támadással, hanem korábbi működésünk kapcsán többször találkoztunk ilyenekkel. Mindig átlátható módon végeztük a tevékenységet, és ebből kifolyólag az is nyilvánvalóvá vált az ismeretségi körben, hogy a rosszakarók vádjai mindig alaptalannak bizonyultak. Talán ezek együtt magyarázhatják azt, hogy még mindig ilyen sok ember támogat bennünket. WR. : Milyen célok állnak önök előtt az elkövetkezendő időre nézve? P. G.: Ahogy már említettem a képzéseket szeretnénk kibővíteni, szélesebb körben elérhetővé tenni. Ezeket szeretnénk gyakorlatiasabbá is tenni annak érdekében, hogy akár az újraélesztés, akár a segítségnyújtás egy kicsit közelebb kerüljön az emberekhez.