Dr. M. Tóth Tivadarral, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Intézet Geológia Tanszékének professzorával, a Magyarhoni Földtani Társulat elnökével a hazai geopotenciál helyzetét jártuk körbe.
A beszélgetés során szóba kerültek a Dráva-medence új szénhidrogén-találatai, a geotermikus energiát övező hangzatos tévhitek, és az is kiderült, miért nem adhatunkegyértelmű választ a magyar föld mélyén rejtőző vagyonra, naprakész kutatásistratégia nélkül. Emellett arra is fényderült, hogy Magyarország földtani ismeretei a 21. század kihívásaihoz képest elavultak. WR.: Milyen ásványkincsekkel rendelkezik Magyarország és ezek az ország mely pontjain találhatók? M.T.T.: A kérdés azt mutatja, hogy a szakértők után az érdeklődő társadalom ingerküszöbét is elérte az információ, miszerint a világ, ezen belül Európa, s így Magyarország is egyre súlyosbodó nyersanyag-problémával küzd. Ez mindenképpen pozitív változás, hiszen a gazdaság, ezen belül az ipar nyersanyag-igényének folyamatos biztosítása közös érdekünk. De mik is ezek az ásványkincsek, amikből fokozódó hiányt szenvedünk? Két nagy csoportjuk van, az ércek és a nemércek. Az első csoportból adott technológiai fejlettség mellett, adott gazdasági környezetben a fémek gazdaságosan kivonhatók. Azaz, nem pusztán fémtartalmuk okán válnak egyes kőzet típusok ércekké, azaz ásványkincsekké, hanem ehhez a technológia felkészültsége és a megfelelő gazdasági feltételek is szükségesek. Röviden, az érc folyamatosan változó tartalmú fogalom; az adott kőzet egyik nap még nem volt érc, hiszen a benne lévő fémtartalom nem volt mobilizálható, és szüksége sem volt rá senkinek, másnap pedig már a fél világ azt keresi. Így volt ez az elmúlt években, számos más között a lítiummal, szkandiummal, volfrámmal, a ritka földfémekkel. Jelenleg az EU több mint 30 kritikus nyersanyagot tart számon, melyek túlnyomó része valamilyen kémiai elem. Ezeket minden esetben érces kőzeteikből nyerhetjük ki. A logika lényegében azonos a nemérces nyersanyagok, mint a homok, agyag, és a többi esetében is. Ahogy dinamikusan változik a technológia fejlettsége és a gazdaság igénye az egyes nyersanyagok iránt, úgy igazodik a földtani kutatás fókusza is. Azokat a kőzeteket, amelyeket ma nyersanyagnak, tehát például ércnek tekintünk (köztük a fent említett kritikus nyersanyagokat) még néhány éve senki nem kereste szisztematikusan. Mindebből egy alapvető következtetés vonható le: ha egy ország (történetesen Magyarország) nem szán folyamatosan jelentős erőforrást területének naprakész földtani megismerésére, akkor a szükséges információ a nyersanyagigény megjelenésekor évtizedes lemaradásban lesz. Sajnos ebben a helyzetben vagyunk. A kutatás leépítése miatt az ismertség sok évtizeddel ezelőtti állapota alapján a mai igények szerinti „ércek” (és nemércek) rendelkezésre állásáról rendkívül keveset tudunk. Legalábbis tudásunk nincs a 21. század harmadik évtizedének nemzetközi szintjén. 2025-ben EU-kötelezettség miatt elindult azonban egy országosan koordinált állapotfelmérés, egyelőre konkrét kutatási tervek, és főként anyagi ráfordítás nélkül. Remélhetőleg a lelkesedés még sokáig kitart, és az induló kutatási programok eredményeként néhány év múlva lehet érdemben is válaszolni az eredeti kérdésre. WR.: Mi a helyzet az energiahordozókkal? M.T.T.: Ebből a szempontból a kőszénfajták, a szénhidrogének, az uránérc, valamint a föld alatti régió természetes hője, a geotermikus energia vehetők figyelembe. Különböző szénültségi állapotot őrző kőszén (elsősorban barnakőszén és lignit) telepeink régóta ismertek, de, minthogy érdemi mennyiségű termelés lényegében évtizedek óta nincs, vonatkozó földtani kutatás sem zajlik. Folyamatos ugyanakkor a szénhidrogén-rezervoárok kutatása, és természetesen, művelése is. Jelenleg az országban a MOL mellett több külföldi tulajdonú szénhidrogén-ipari vállalat is végez kutatást és kitermelést. Örömteli, hogy rendszeresen érkeznek hírek új találatokról a Dráva-medencéből, Budapest környékéről, vagy éppen Békés megyéből. A sokszor rendkívül bonyolult földtani helyzet, a nagy mélység miatt ezen új telepek megtalálása, és esetenként a szénhidrogének termelése is, komoly, korábban nem létezett műszeres és adatkiértékelő felkészültséget igényel. A jelek szerint a Pannon-medencében kutató vállalatok mind műszeres, mind szakember oldalról rendelkeznek ezzel a felkészültséggel. Ezért a hazai termelésű szénhidrogének a jövőben is nem túl nagy, de tervezhető részaránnyal szerepelni fognak az energia mixben. A magyarországi uránércek kutatása és termelése jelenleg nem aktuális kérdés. Külön fejezetet érdemel a geotermikus energia kérdése. A félrevezető és hangzatos szólamok, melyek szerint itt ülünk az óriási forró víz vagyon fölött, csak le kell fúrni érte és meg is oldottuk az ország energia ellátását, nyilvánvalóan hamisak. A geotermikus energia közvetítő közege a felszín alatti melegvíz lényegében ugyanolyan fluidumbányászati módszerekkel termelhető, mint a szénhidrogének. Ugyanakkor bár a kutatás földtani kockázatai hasonlóak (van számszerűsíthető valószínűsége annak, hogy meddő lesz a kút), az esetleges nyereség nagyságrendekkel kisebb. Egyszerűen azért, mert egységnyi mennyiségű kőolaj értéke jóval nagyobb, mint ugyanannyi meleg vízé. A létező kockázat/hozam dilemma miatt a geotermikus szektor tartós fejlődését biztosító gazdasági környezet garantálása állami feladat. Így, mivel a Pannon-medence nagy részén a geotermikus energia készletek fenntartható használatához a földtani potenciál kétségkívül adott, minden további kizárólag a hiteles állami szándék függvénye. WR.: A Dél-Alföld nagy jelentőséggel bír a kőolajat, földgázt és geotermikus energiát illetően. Miért jó ez nekünk, itt élőknek, illetve az ország mely területein vannak még ezek jelen és miért nem használják ki őket úgy, mint Szeged vagy Algyő? M.T.T.: A természeti erőforrások az egyik helyen előfordulnak, máshol pedig nem. Röviden ezt az adott helyre jellemző földrajzi környezet és geológiai felépítés által a társadalom számára biztosított lehetőségek összességét nevezzük geopotenciának. A Dél-Alföldön, így a Szeged környékén rendelkezésre álló geopotenciálon belül valóban jelentős a szénhidrogének és a geotermikus energia szerepe. Tehát nekünk (számos más mellett) ezzel a lehetőséggel kell élnünk ahhoz, hogy ennek a potenciálnak a fenntartható kiaknázásával lehetőség legyen fejleszteni a helyi társadalmat. És hiába várjuk el, hogy az ország más városai környékén is termeljenek szénhidrogéneket, vagy alapozzák a település középületeinek és lakótelepeinek háztartási melegvíz-ellátását és fűtését geotermiára, ha ezek a lehetőségek azon a területen nem állnak rendelkezésre. Az Alföld és a Kisalföld számottevő részén, valamint Budapest környékén bizonyosan van még lehetőség a geotermikus energia jelenleginél lényegesebben nagyobb volumenű kihasználására. Politikai szándék és kedvező gazdasági környezet esetén pedig nem kétséges, hogy az ágazat a jövőben fejlődni fog. WR.: Zárásképp: A börzsönyi arany csak legenda vagy tényleg létezik? M. T.T.: Erre a kérdésre a legkönnyebb válaszolnom. A börzsönyi arany kérdésköre évek óta izgalomban tartja a közvélemény egy jól definiálható, geológiával nem foglalkozó, de politikailag motivált részét. Erre a társadalmilag érzékelhető izgalmi állapotra reagálva a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai és Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottsága (GÁK TB) a kérdést alaposan megvitatta, és az akadémia alábbi oldalán olvasható állásfoglalást adta ki: https://mta.hu/data/dokumentumok/x_osztaly/Egyeb/1_melleklet_X_o_Borzsony_arany_GAK_TB_allasfoglalas_oe_E_20241118.pdf . Mint az MTA GÁK TB elnöke, a dokumentum minden szavával természetesen egyetértek, és semmit pluszt nem tudok hozzátenni. Fotó: MTI/Illusztráció/Börzsöny
RSS alkalmazások a Google Play-ben
RSS alkalmazások az Apple Store-ban