„Önnek megvan mind a két lába, ugye. Ettől boldogabb?”

Zsombón vagyunk, Szegedtől úgy 20–30 percnyire, csöngetünk a családi ház kapuján. Arra számítok, hogy egy kerekesszékes fiatalember nyit majd ajtót. De nem. Az ajtó mögött, a világ legtermészetesebb módján, egy mosolygós, 20 éves srác áll, vagy – hogy is fejezzem ki magam – inkább ül a törzsén, a padlótól a feje búbjáig körülbelül nyolcvan–száz [...]