Dr. Rimóczi László hosszú évek óta, csapatával közösen azon dolgozik, hogy a mozgás- vagy fejlődési zavarral élő gyermekek a lehető legteljesebb életet élhessék. A gyermekrehabilitációs szakorvos exkluzív interjúban mesélt csapatunknak az intézményrendszer részleteiről, valamint elárulta azt is, miért fontos a szakemberek mentális támogatása az érintett családoknak és gyerekeknek. ,,Maga a gyermekrehabilitáció egy igen összetett intézményrendszert rejt magában, több szinten valósul meg az ellátás. Beszélhetünk az egészségügyi rehabilitáció intézményrendszeréről, ami a kórházakban, klinikákon, illetve a járóbeteg ambulanciákon történő gondozást, ellátást foglalja magába. Jelenleg a gyermekrehabilitációs fekvőbeteg ellátás Budapesten, Zalaegerszegen, Nyíregyházán, Debrecenben, valamint Miskolcon valósul meg Magyarországon. Szintén a rehabilitációhoz tartozik a pedagógiai rehabilitáció, a gyógypedagógiai ellátás intézményrendszere, illetve a korai intervenció, a korai fejlesztés is, emellett olyan szakterületeket is meg kell említeni, mint például a pszichiátriai és pulmonológiai rehabilitáció, amelyek az adott osztályokon valósulnak meg. Szakorvosként ebben a szövevényes intézményrendszerben történő eligazodást tudjuk segíteni az érintett családok számára” – fogalmazott Dr. Rimóczi László.Mint Dr. Rimóczi Lászlótól megtudtuk, sajnálatos módon Szegeden nem található gyermekrehabilitációs fekvőbeteg osztály, jelenleg csak járóbeteg ambulancia működik, viszont számos magán, illetve félig magán, félig állami kezekben lévő intézményekhez fordulhatunk segítségért. ,,A városon belüli lehetőségek korai fejlesztéssel és rehabilitációval is foglalkoznak járóbeteg ellátás formájában, a pedagógiai rehabilitációban résztvevő intézmények így tudnak segítséget nyújtani az érintett családoknak és gyerekeknek” – mondta. A gyermekrehabilitáció csakis csapatban valósulhat meg, ennek szerves részét képezik a szakorvosok, gyógytornászok, konduktorok, gyógypedagógusok, logopédusok, pszichológusok, valamint a gyógypedagógián belül szakosodott szakemberek. ,,Ez a csapat egy egységet alkot, így próbáljuk segíteni az érintett sérült vagy bármilyen fogyatékossággal élő gyerekek boldogulását és javulását” – fogalmazott a szakorvos.,,A rehabilitációk során a csapatunkkal alapvetően nem betegségközpontúan gondolkodunk, mivel nem egy adott betegségre próbálunk megoldást találni. A kezelést igénylő kórállapotok többsége általában vagy véglegesnek tekinthető, vagy hosszú távon fennálló funkcióveszteséggel jár, ami az egyén hétköznapi életében több szinten megvalósulhat. Ilyen lehet a mozgásképesség elvesztése, a különféle bénulások, fejlődésbeni elmaradások, táplálás- és beszédzavarok, vagy különféle tanulási nehezítettségek, viselkedészavarok. A rehabilitáció során próbáljuk azt a szemléletet is vinni, hogy nem csak a beteg gyermek, hanem az őt körülvevő család is segítséget és támogatást igényel. Mivel általában nem kórházi körülmények között valósul meg az ellátás, a gyermekekkel és a családdal foglalkozó szakemberek iránymutatással, házi feladatokkal, nevelési tanácsadással segítenek, a különböző gyakorlatokat megtanítják. A szülőktől alapvető elvárás, hogy tevékenyen részt vegyenek ezekben a tevékenységekben és megfelelően beletanuljanak a sérüléssel küzdő gyermek ellátásában. A csapatunkkal holisztikusan próbáljuk ezt szemlélni, igyekszünk egy átfogó képet felmérni és úgy beavatkozni, hogy a gyermekeknél állapotjavulást érhessünk el” – mesélt a részletekről Dr. Rimóczi László.,,A csapatunkkal sokféle történettel és veszteséggel küzdő családdal találkozunk, a szülők részére a bátorítás és a mentális támogatás alapvető szempont nem csak az orvos, hanem a csapat részéről is. A magam részéről én a tiszta kommunikáció híve vagyok, úgy gondolom, sokat kell beszélgetni és faggatni a szülőt arról, melyek az ő alapvető félelmei, kétségei a sérüléssel, fogyatékkal élő gyermekének ellátásával és későbbi életével kapcsolatban. A szaktudásunknak, valamint a rálátásainknak köszönhetően jó eséllyel tudunk felvázolni egy prognózist a szülő részére, hogy mi várható a gyermek későbbi életében. Azt gondolom, ha ez egy negatív prognózis, akkor is a lehető legnagyobb empátiával kell kommunikálni, nem szabad hiú ábrándokba ringatni a szülőket. Sajnos vannak reményvesztett állapotok, de találkoztunk olyan esetekkel is, amikor egy hosszú, intenzív osztályos kezelést követően rohamos állapotjavulás következett be” – tudatta a gyermekrehabilitációs szakorvos.,,A szülőknek azt tudom javasolni, hogy a legreményvesztettebb helyzetben is mindig van remény, minden súlyos állapotból lehet kiút. A rehabilitáció azért fontos, mert a szakemberek együttműködése során olyan állapotfelmérést, széleskörű ismereteket tudunk szerezni a gyerekekről, amelyekben megtalálhatjuk azokat a lehetőségeket, amelyeken dolgozva bizonyos életminőségbeli javulást el tudunk érni. Úgy gondolom, minél hamarabb, annál jobb ezt elkezdeni, a prevenciós szemlélet is ennek a sarokköve. Ha vannak olyan problémák, amelyekkel nem dolgozunk, nem fejlesztjük az adott gyermeket, akkor abból olyan szövődmények jöhetnek létre, amelyek később például műtéti beavatkozásokat igényelhetnek, sőt, végleges funkcióvesztéshez is vezethetnek. Ha a prevenciós szemléletű rehabilitációt végezzük, akkor ezeket a problémákat például rendszeres gyógytornával, segédeszközök mielőbbi bevezetésével meg lehet előzni. Még a legsúlyosabbnak tűnő sérülésekből, elmaradásokból is vannak kitörési pontok és javulási lehetőségek, amelyek a család későbbi életét megkönnyíthetik” – zárta mondandóját a Dr. Rimóczi László.