Náci életrajzok, Reese Witherspoon-krimi és Észak-Koreából kicsempészett novellák – ezeket olvastuk februárban
hir24 | 2026. március 01., vasárnap - 17:51
Richard J. Evans: Hitler emberei – A Harmadik Birodalom arcai (Scolar, 2025, 632 oldal)„Kik voltak a nácik?” – ezzel az egyszerű és örökzöld kérdéssel indul Richard J. Evans új könyve, a Hitler emberei, majd hatszáz oldalon keresztül igyekszik választ adni.És, ha van szakértő a témában, az pont az angol professzor, aki évtizedek óta kutatja a korszakot, és már egy korábban megjelent vaskos trilógiában is feldolgozta a Harmadik Birodalom történetét.Míg akkor az intézményi-társadalmi folyamatokra helyezte a fókuszt, ezúttal az egyéni életutak kerülnek előtérbe: 22 életrajzon keresztül rajzolja meg a nemzeti szocialista rendszer riasztó portréját, és próbálja felfejteni, miért lett valakiből náci az első világháború utáni Németországban, mi történt az emberek erkölcsi iránytűjével, hogyan ideologizálták meg maguknak a tetteiket, és – ahogy Evans fogalmaz –: „mi késztette az egyébként normális embereket arra, hogy szörnyű és gyilkos cselekedeteket hajtsanak végre vagy hagyjanak jóvá a nácizmus valódi és feltételezett ellenségei ellen? Vagy talán egyáltalán nem is voltak normálisak?”Az életrajzfüzér természetesen magával Hitlerrel indul, amit aztán követnek az olyan „csatlósként” jellemzett vezetők portréi, mint Göring, Himmler, Goebbels vagy Röhm, majd sorra kerülnek a „végrehajtók” és a kevésbé ismert „kiszolgálók” is, akik nélkül szintén nem működhetett volna a totalitárius diktatúra. Az életrajzi megközelítés nemcsak az elbeszélést segíti, de a nagy kép szempontjából is gyümölcsöző: Evans egyaránt kidomborítja a közös mintázatokat és az egyéni sajátosságokat. Menet közben pedig igyekszik leszámolni a szenzációhajhász téveszmékkel és túlzásokkal, így mitikus gonosztevők helyett következetesen valóságos emberekként tárja elénk a nácikat.Egymás után olvasva megfeküdheti az ember gyomrát a sok rémtettekbe és pusztulásba tartó életút, de fejezetenként fogyasztva lebilincselő látni, miként szökken szárba a diktatúra a gondosan táplált sértettség, frusztrációk, előítéletek és határtalan ambíciók talaján. Tanulságos a megbánás totális hiánya is az elkövetők részéről, a múlt újraírására tett kísérletek, valamint annak a fatális tévedésnek a felmutatása, amibe a Weimari Köztársaság konzervatív erői ringatták magukat: miszerint engedik hatalomra juttatni Hitleréket, de majd a háttérből irányítják, és a saját céljaikra használják őket.Evans nem rejti véka alá, hogy a könyv megírásának egyik fő oka épp az volt, hogy jobban megértse a demokrácia mai hanyatlásának okait. A jelennel való párhuzamokat szerencsére nem erőlteti rá a könyvre, de nem is riad vissza tőlük, így nyugodtan tesz arra megjegyzéseket, hogy mai politikusok mi mindent tanultak el a propagandát új szintre emelő Goebbels kampánytechnikáiból. Evans a vele készült interjúnkban elárulta: ugyan már elege van a nácikból, de a következő könyve is a Gestapo iratanyagaira épül, és Hitler ellenségeiről, az ellenállási mozgalom hőseiről fog szólni – mindez jól mutatja, hogy történészként is mennyire nehéz szabadulni a Harmadik Birodalomtól.Harlan Coben–Reese Witherspoon: Búcsú nélkül eltűntél (Jaffa, 2026, 320 oldal)Harlan Coben Hiányzol című regényét először dánul olvastam, később pedig a Netflixen futottam bele az abból készült – és természetesen „netflixesített” – sorozatba. A szintén adaptációs Szökevényeket is végig izgultam Cobentől, így, amint megjelent Reese Witherspoonnal közös könyve, rávetettem magam.Sajnos, amennyire jól felépített a már említett két történet, annyira lett semmilyen a négykezes regény. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy skandináv krimiken szocializálódtam, emiatt nekem a könyv sztorija és felépítése a szokásosnál is jobban „amerikai”: elég sok jelenkori témát érint, a mesterséges intelligencia mellett van benne orosz oligarcha, Dubaj és szervkereskedelem is – pont annyira fantáziátlan módon, ahogy egy átlagember elképzeli ezeket a szálakat. A történet végig feszült, kiszámíthatatlan, a végén viszont mégis elmarad a katarzis. A könyvben több logikai buktató és meg nem magyarázott történés kapott helyet, ezek mellé társulnak a teljesen realisztikus leírások mellett futó nevetségesen hihetetlen fordulatok, amik viszont elveszik az ívét a sztorinak. Nem mondanám, hogy rossz könyv, de nem is az, amit megtartanék újraolvasás miatt.Pan-dji: Vádirat (Libri Könyvkiadó, 2017, 263 oldal)Ha az ember azon kapja magát, hogy elfehéredő ujjakkal szorítja a könyvet, amit éppen olvas, joggal gyanakodhat rá, hogy erős anyagról van szó. Én utoljára az 1984-et szorongattam úgy, mint az Észak-Koreából kicsempészett, Pan-dji álnéven megjelentetett novelláskötetet, a Vádiratot. Van is bőven hasonlóság a két kötet – na meg az orwelli fantáziavilág és a kelet-ázsiai ország valósága – között. Például, hogy mindkét könyv érzékletesen adja át a mérhetetlen szorongást, ami az elnyomó diktatúrák jóérzésű polgárainak gyakorlatilag egész életét kitölti – ezért a könyvszorongatás.A Vádirat volt az első szépirodalmi mű, amit a 2010-es évek elején sikerült kijuttatni a kelet-ázsiai országból – állítólag kommunista propagandakiadványok és Kim Ir Szen válogatott művei közé rejtve. Írója, akiről csupán annyit tudni, hogy hazájában elismert alkotó és az Észak-koreai Írószövetség nyugdíjazott tagja, családja miatt kénytelen volt az országban maradni, noha fontolgatta a szökést. Kiábrándulván a kommunista rendszerből azt tűzte ki céljául, hogy írásaival a külvilág előtt is megvilágítsa népe szenvedését. Álneve, a Pan-dji annyit tesz: szentjánosbogár.Hét különálló novellája a 90-es években, Kim Ir Szen halála körül játszódik, főszereplői egyszerű emberek. Tragédiájuk éppen abban rejlik, hogy nem hősszívű lázadók és ravasz forradalmárok, hanem a hatalomnak messzemenőkig megfelelni igyekvő kisemberek, egyszerű vágyakkal (meglátogatni egy haldokló anyát, megvédeni egy ártatlan gyermeket, esetleg nem éhen halni a pártelnök utazgatása okán napokig szünetelő vasúthálózat egy zsúfolt várótermében). Mégis mind elbuknak. Egy paranoiás, megfélemlítésen és megtorláson alapuló rendszernek kizárólag áldozatai vannak – üzenik e szikár stílusú, abszurd történetek. Feloldás nincs. Ráadásul, míg Orwellnél nyugtathatja magát azzal az olvasó, hogy fikcióról van szó, addig a Vádirat esetében még a novellák születése óta eltelt jó pár évtized sem ad okot túl sok reményre.Elég félelmetes érzés, mikor húsz év után visszamész valahova, és azt látod, hogy emeltek ugyan egy-két új épületet, de az emberek élete és a társadalom szerkezete nem változott semmit– mondta lapunknak 2017-ben a könyvet fordító Lengyel Miklós, aki nemcsak a nyelvet beszéli, de a 80-as években hosszabb ideig élt is Észak-Koreában, ahová aztán évtizedekkel később is visszalátogatott.Nemes Nagy Ágnes: A névtelenek senkiföldje (Jelenkor, 2022, 816 oldal)Nemes Nagy Ágnes összes nyomtatásban megjelent esszéjét és tanulmányát tartalmazza ez a vaskos kötet, amelynek címe a csakis költők által megénekelhető érzelmekre utal. „A tudat határain vagy azon is túl bolyongó névtelen, gazdátlan, de nagyon is érzékelt emóciókat – amelyeknek jelentőségét eltúlozni alig lehet – mintegy kézen fogni és bevezetni a házi indulatok körébe: ez látszik a 20. századi költő mindig megújuló egyik feladatának” – írja a szerző, aki más költők verseinek elemzését nem választotta el saját költészeti praxisától. A kettő áthatotta egymást.Nemes Nagy a költészeti hagyomány evidens és mély ismerete nélkül nem vett volna papírt-ceruzát a kezébe. Javarészt a hetvenes-nyolcvanas években írt esszéi a mai olvasót nemcsak azzal nyűgözik le, hogy Nemes Nagy milyen világosan, bölcs megértéssel és ragyogó – rendszerint a versformából, rímekből, ütemből kiinduló – felismerésekkel elemez verset. Hanem önmagában az is, mennyit tudott, mennyit olvasott: mintha nem szűnt volna benne annak a műveltségeszménynek az érvénye, amelyet egyetemistaként szerzett barátai, Szerb Antal és Halász Gábor követtek.Aki az „egész” magyar irodalmat ismerni akarja, mint Nemes Nagy, az kifogyhatatlan a versidézetekből, vonatkozzanak bár hétköznapi apróságokra. Ha most kinézek az ablakon, „jégcsapokról versenyt esnek a csöpögő tavaszi percek” (Illyés). És Nemes Nagy találó meglátásai eszembe jutnak majd József Attiláról, akinek fantáziája „űrhajósfantázia”, vagy Kosztolányiról, aki már szavakból felismerhető, „olyan a költők között, mint a városok között Velence: már egészen kis városrészletekről ráismerünk: ez Velence”.Költőként Nemes Nagy Ágnes kapuőr volt, aki csak a legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb szavakat engedte be verseibe. (Idekívánkozik a részlet más összefüggésben írt verséből: „Amikor én Istent faragtam, kemény köveket választottam.”) Esszéíróként viszont kapukat nyit olyan életművekre, amiket már elfelejtettünk vagy nem is ismertünk, klasszikusoktól, mint Kazinczy és Berzsenyi, saját kortársaiig, köztük Hajnal Annáig és Székely Magdáig. Filmkritikái és naplójegyzetszerű újságcikkei is olvashatók itt, de költőportréi és verstani tanulmányai teszik kimeríthetetlen kincsestárrá a gyűjteményt:A verstan születését, a verstől, a szavaktól való elszakadását úgy képzeltem el, mint a számtan születését mondjuk az almából. Úgy lép ki a szóból a versláb, az ütem lehetősége, ahogyan a fűben ülő egy, két, három almából lassan kilép, kiemelkedik az egy, a kettő, a három fogalma, otthagyva maga mögött a szép kerek, édes-piros almákat, hadd guruljanak tovább.Dunai Tamás: A comics szerzői kora (Szépirodalmi Figyelő Alapítvány – SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, 2024, 432 oldal)Annyira hozzászoktunk már a válságnarratívákhoz és a „régen minden jobb volt” bégetéséhez, hogy felüdülést jelent, ha valaki egy terület virágzását, mi több, aranykorát jelenti be. Márpedig így tesz Dunai Tamás vizsgálati tárgya, az amerikai képregény terén. A szegedi egyetem média- és irodalomelméletekben tájékozott kutatójaként nem éri be a jó hír beharangozásával, közel félezer oldalas monográfiában indokolja meg, miért látja sikeresnek a comics világát. És főleg: kinek a sikeréről van szó?Dunai szerint elsősorban a szerzők kerültek előnyösebb helyzetbe, méghozzá a nyolcvanas évektől. Addig tartott az amerikai képregény „indusztriális korszaka”, amelyben írók, rajzolók és más képregényalkotók a kiadók alkalmazásában álltak, sem eredeti műveiket, sem azok jogait nem birtokolták. Ebben az első Superman- és Batman-füzetek megjelenésétől a nyolcvanas évekig tartó, fél évszázados periódusban a képregény előbb tömegmédiumként, majd szűkebb körben olvasott, niche médiumként épült be a kulturális és művészeti termelésbe. A múlt század vége felé aztán a saját rajongótáborral rendelkező szerzők fokozatosan kerültek előnyösebb helyzetbe az egyre tagoltabb piacon – Dunai ezt az időszakot nevezi, amerikai szakirodalom nyomán, „heroikus korszaknak” –, míg mára a szerzői jogok és a megvalósítható témák terén is nagyobb szabadságot és több lehetőséget élveznek, mint korábban.A megnövekedett autonómia összekapcsolódik egy sor iparági, kultúr- és társadalomtörténeti jelenséggel, mint amilyen az olvasóközönség idősödése, a médiumközi adaptációk elszaporodása, vagy új, változatos társadalmi rétegek megjelenése az olvasótáborban. Dunai könyvének éppen az összefüggések felmutatása a legnagyobb erénye, túl azon, hogy ilyen alapos szakkönyv aligha született még magyar nyelven a comics studies tudományágán belül. A szerző sokfelé figyel: az amerikai képregény történetét a szerzői jogok, a rajongói befolyás, a szuperhősfilmeket és egyéb feldolgozásokat lendületesen termelő „konvergens médiaipar” és a társadalmi többség–kisebbség viszony alakulása szempontjából is vizsgálja. Sőt, önálló fejezetet szentel az amerikai képregény magyarországi fogadtatástörténetének, amelyben apró, de lényeges szerep jutott lapunk techrovatvezetőjének is!Noha Dunai kritikusan viszonyul ahhoz a hagyományhoz, hogy a képregénytudománnyal foglalkozó kutatók folyton győzködik a közönségüket a képregény tanulmányozásának értelméről, ő sem tud teljesen elszakadni tőle. Négyszáz oldal után levont következtetése mégis helytállónak tűnik: „Max Horkheimer és Theodor W. Adorno számára egészen furcsa élmény lehetne megvizsgálni, hogy a képregény amerikai változata, amely lényegében az általuk leírt kultúripar keretei között született, miként vált az ipari keretek részbeni lebontása és átalakítása révén egy magas fokú szerzői és művészi autonómiát kínáló médiummá.”Kollarik Tamás – Takó Sándor: Budapest/Hollywood (FilmHungary, 2025, 688 oldal)Átvitt értelemben szoktuk használni azt a kifejezést, hogy egy könyv alatt beszakad az asztal, jellemzően meghatározó jelentőségű művekre. De a Budapest/Hollywood alatt tényleg beszakad, ha nem vigyázunk. A producerként is aktív, volt Médiatanács-döntnök Kollarik Tamás és a filmes jogász Takó Sándor közös munkája közel hétszáz oldalas, „szélesvásznú” – vagyis fekvő oldalformátumú –, kemény fedeles, húszezer forintos album. Vagyis teljesen alkalmatlan a hagyományos értelemben vett olvasgatásra, inkább arra szolgál, hogy reprezentatív kiadványként elfoglalhassa a helyét filmproducerek, filmes kuratóriumi döntnökök és filmes jogtudósok könyvespolcán.Mindazonáltal a mai, átpolitizált filmszakma két éceszgébere nem írt rossz könyvet. Évek óta népszerűsítik a külföldre, elsősorban Hollywoodba szakadt magyar filmeseket, könyvkiadóként megjelentették már többek között a stúdióalapító William Fox és Zukor Adolf életrajzait vagy a korai magyar film meghatározó jelentőségű alakjáról, Janovics Jenőről szóló monográfiát. A Budapest/Hollywood lényegében lexikon, amely filmszakmai területekre bontva, azon belül időrendben mutatja be az amerikai filmgyártásba bekapcsolódott honfitársaink rövid pályaképeit a huszadik század hajnalától nagyjából az új-hollywoodi korszakig. Nem törekednek teljességre, de így is számos olyan filmesről írnak, akit a nagyközönség mára elfelejtett, mint a némafilmkorszak dívái, Putty Lia és Bánky Vilma, vagy a két H. G. Wells közül a kevésbé ismert, a Will Hubert Géza néven született állatidomár.Ezek a szócikkek szakmailag korrektnek mondhatók, köszönhetően a lektorok, Muszatics Péter és a nemrég elhunyt Hubai Gergely munkájának is. A kötet legfőbb erénye azonban a gazdag és sok esetben hiánypótló képanyag. Ha Kollarik és Takó masszív könyvolvasó állványt is mellékelnek kötetükhöz, még könnyebben elmerülhetnénk benne.Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! (Alexandra Könyvesház, 2025, 508 oldal)Tavaly ősszel egy könyv, Bukowski Hollywoodja miatt néztem meg egy filmet: az író önéletrajzi ihletésű regényei alapján készült, 1987-es Törzsvendéget (Barfly), az idei évem pedig azzal indult, hogy egy sorozat, A zsúfolt szoba (The Crowded Room) hatására olvastam el az alapjául szolgáló könyvet.A következőkben kénytelen leszek elspoilerezni a sorozatot. Tekintve, hogy 2023-ban jelent meg, ez a legtöbb olvasónak talán nem jelent gondot, de, ha van olyan, aki szeretné megnézni, és nem tudja, miről szól, az most görgessen tovább.A Tom Holland és Amanda Seyfried főszereplésével készült sorozat egy Danny Sullivan nevű fiatal férfiről szól, akit letartóztatnak, mert bűntárs egy utcai lövöldözésben: az egyik közeli barátnője, Ariana próbál megölni valakit. Később kiderül, hogy a lány csak Danny fejében létezik. Valahogy úgy, ahogy Tyler Durden a Harcosok Klubjában, csakhogy Danny Sullivannek nem csupán egyetlen alternatív személyisége van.A sorozat alapja William Stanley Milligan élete, akit az Egyesült Államok jogtörténetében elsőként mentettek fel egy büntetőügyben disszociatív identitászavar, vagyis többszörösszemélyiség-zavar miatt. Milligan történetét Daniel Keyes írta meg, akit leginkább a Virágot Algernonnak című regényéről ismernek.A Szép álmokat, Billy! (The Minds of Billy Milligan) nem regény, hanem pszichiátriai esettanulmány, vagy dokumentarista életrajz, de ettől nem kevésbé regényes. A kötet megírásához Keyes többször készített interjúkat Milligan családtagjaival, barátaival, ismerőseivel, orvosaival, kirendelt védőivel, hozzáférést kapott kórházi, rendőrségi és bírósági dokumentumokhoz, és természetesen sokszor beszélgetett Billyvel, pontosabban Billyvel és a személyiségeivel is az évek alatt, amíg a férfi életét nyomon követte.A könyv és a sorozat leginkább az alapokban mutatnak hasonlóságot: Billy Milligannek és Danny Sullivannek is azért tört darabokra a tudata, mert gyerekkorukban kínozta és megerőszakolta őket a mostohaapjuk. Mindkettőjük alteregói között van egy brit akcentussal beszélő, komoly tudással és vaslogikával rendelkező vezéregyéniség, kamasz szabadulóművész és technikai zseni, egy nagydumás figura, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot, egy nő, aki gyűlöli a mostohaapját és egy közelharcban és fegyverhasználatban egyaránt járatos exzsoldos, csak míg Dannyé izraeli, addig az eredeti Billyé jugoszláv.A sorozat a megsokszorozódott személyiségű főszereplő elméjének bemutatásában tér el leginkább a könyvtől, vagyis a valóságtól. A zsúfolt szobában, a már említett Harcosok Klubjához hasonlóan azt látjuk, hogy a főhős számára a másik személyisége olyan, mint egy barát, vagy ismerős, akit csak ő lát, ám akiről azt hiszi, mindenki más számára is ugyanolyan létező ember, mint ő maga.Keyes könyve szerint azonban Billy Milligan alteregói sokáig nem is tudtak egymás létezéséről. Tudata összetörése után Billynek és a személyiségeinek épp az okozza a legnagyobb problémát, hogy „időt veszítenek”, vagyis el sem tudják képzelni, mi történt velük azalatt, amíg egy másik személyiség uralta a tudatot és irányította a testet. Folyton olyan helyzetben találják magukat, hogy fogalmuk sincs, hogyan kerültek oda, ahol vannak, mit keresnek ott, vagy ki az, akivel esetleg éppen beszélgetnek.Sőt! Míg a sorozatban az eredeti, vagy „magszemélyiség”, Danny a főhős, addig az eredeti Billy Milligant 16 éves korában „elaltatja” az egyik legerősebb alteregója, amikor a fiú öngyilkossági szándékkal megpróbál leugrani az iskolája tetejéről. A következő hat évben a testet a különböző alteregók uralják felváltva, akik lassan szereznek tudomást egymásról, miközben maga Billy öntudatlan álmát alussza. Hátborzongató belegondolni, milyen érzés lehet azt megélni, hogy az ember az egyik pillanatban tizenhat évesen éppen készül a halálba vetni magát, a következő pillanatban pedig 22 éves, egy pszichiáter rendelőjében ül, és közlik vele, hogy háromrendbeli nemi erőszakkal gyanúsítják.Ha Danny Sullivan története felkavaró, akkor Billy Milligané hatványozottan az. Egyben lenyűgöző, de végtelenül szomorú is. A sorozat nézői megkapják a maguk happy endjét, amit az alkotók azzal készítenek elő, hogy a főhősön kívül nem írnak a történetbe áldozatot. Billy Milligannek azonban voltak áldozatai, miközben ő először a mostohaapja, majd a média és a politika áldozatává vált. Története mindvégig annyira megrázó, amennyire a legelején volt.The post Náci életrajzok, Reese Witherspoon-krimi és Észak-Koreából kicsempészett novellák – ezeket olvastuk februárban first appeared on 24.hu.Forrás: hir24
Nagy megtiszteltetés volt a szegedi klub megkeresése, örömmel írtam alá a szerződésem, és már nagyon várom, hogy Európa egyik legszebb arénájában, fantasztikus szurkolótábor előtt léphessek pályára– nyilatkozta a 23 éves Lukács a szegedi honlapnak.Lukács Péter a PLER-Budapestben kezdte pályafutását, innen került 2015-ben a Ferencvárosi TC csapatához. 2020-ban Veszprémbe igazolt, majd 2023-ban kölcsönbe került a norvég Elverum Handball együtteséhez, ahol jelenleg is játszik, amely végleg megszerezte. A kézilabdás szakíró, Rasmus Boysen szerint eredetileg 2027-ig szólt a megállapodása a klubbal, de idő előtt távozik.Az irányító 2023-ban a junior világbajnokságon ezüstérmet szerzett a magyar válogatott tagjaként. Jelenlegi csapatával vezeti a norvég bajnokságot, megelőzve a BL-ben is induló Kolstadot. Lukács remek szezont fut az Európa Ligában, eddig 54 gólt dobott.A válogatott irányító, akinek játékát régóta figyeltük, a norvég Elverum Handball együttesének meghatározó tagja. Az idei szezonban eredményesen játszik, a góljai mellett a játékszervezésben is jeleskedik. Nagy öröm számunkra, hogy a keretben egy újabb magyar fiatal kaphat majd szerepet– nyilatkozta a cégvezető Kiss Bence a szegedi klubhonlapon.The post Nagy bejelentés Szegeden: magyar válogatott kézist csábított haza a klub first appeared on 24.hu.
Katasztrofálisan kezdett, sokat hibázott a Szeged, és mivel a hatodik percben már 5-1-es hátrányban volt, Michael Apelgren vezetőedző időt kért. A fejmosás hatására javult a vendégek teljesítménye, és előbb felváltva születettek a gólok, majd Mikler Roland bravúrjaira alapozva egy 9-1-es sorozattal 15-12-re ellépett csapata.Az első félidő utolsó négy percében ismét a hibák jellemezték a vendégek játékát, így a szünetben csak 15-14-re vezettek.A 41. percben került ismét előnybe a PSG, erre Apelgren ismét időkéréssel reagált, de a fordulat ezúttal elmaradt, ezért a 49. percben, 24-21-es hazai vezetésnél jött a harmadik szegedi időkérés.Az 55. percben is három gól volt a különbség, majd egy 4-1-es szériával egyenlítettek a csongrádiak, ám Omar Jahia találata után, az utolsó vendégtámadás végén Imanol Garciandía kísérletét Jannick Green kivédte, így vereség lett a vége.Bár a franciáknak héttel több kapura lövésük volt, a Szegednek reális esélye volt a győzelemre.Sebastian Frimmel nyolc, Szilágyi Benjámin, Imanol Garciandía és Lazar Kukic négy-négy góllal, Mikler Roland 15 védéssel zárt. A párizsiaknál Elohim Prandi nyolc, Kamil Syprzak hét, Omar Jahia hat alkalommal talált be, Jannick Green 11 védéssel vette ki részét a sikerből.Paris Saint-Germain (francia) – OTP Bank-Pick Szeged 29-28 (14-15)(MTI)The post Egy 9-1-es sorozat sem volt elég, Párizsban egy góllal kikapott a Szeged kézicsapata first appeared on 24.hu.
A kórházi várólisták nemcsak Magyarországon, világszerte komoly gondot jelentenek, a modern technológia azonban ezen is segíthet. A Texasi Egyetem (UT) Austinban található MINIMAX laboratóriumában ugyanis sikerült a kutatóknak létrehozniuk egy olyan, 3D-nyomtatással előállítható, és mágnesesen irányítható kapszularobotot, amely képes lehet diagnosztizálni és kezelni bizonyos betegségeket – írja a Medical Xpress.Az arXiv kutatói felületen megjelent kutatásban Fangzsu Hszia, a MINIMAX laboratóriumának igazgatója és a tanulmány vezető szerzője kifejtette, kísérleti miniatűr robotprototípusuk elsődlegesen gyomor-bélrendszeri betegségek azonosítására és kezelésére is szolgál.A motivációm mélyen személyes eredetű. 2022-ben, amikor posztdoktori hallgató voltam az MIT-n, súlyos gyomor-bélrendszeri betegségben szenvedtem, ami epevezeték-elzáródást okozott, és végül epehólyag-eltávolító műtétet kellett végrehajtani rajtam– mondta a kutató a lapnak.Hszia epehólyag-műtéti eltávolítását követően tapasztalt nehézségei arra inspirálták a kutatót, hogy olyan miniatűr robotokat fejlesszen ki, amelyeket a betegek lenyelhetnek, és mágnesek segítségével irányíthatják. Mint mondta, az ilyen robotok csökkenthetnék az endoszkópos eljárások szükségességét, lehetővé téve az orvosok számára, hogy kevésbé invazív módon férjenek hozzá a gyomor-bél traktushoz.A kutató által tervezett robot számos figyelemre méltó előnnyel rendelkezik a korábban bemutatott, „lenyelhető orvosokhoz” képest: leginkább az irányítás tekintetében.Mielőtt azonban klinikai környezetben is bevethető lenne, a fejlesztőkre még számos vizsgálat vár, amelyben meg kell győződniük arról, hogy az eszköz biokompatibilis, és biztonságosan bejuttatható a szervezetbe. A kutatásban résztvevő szakértők jelezték: amennyiben pozitív eredményeket kapnak, a robotkapszula számos különféle elektronikus alkatrésszel, gyógyszertartállyal lesz felszerelhető. Így például kamerákkal, biopsziás eszközökkel, gyulladáscsökkentő és kemoterápiás gyógyszerekkel vagy akár miniatűr érzékelőkkel is.The post Lenyelhető robotorvost készített egy kutató first appeared on 24.hu.
Szabó Szabolcs, aki három egymást követő ciklusban győzte le a Fidesz jelöltjét Csepelen, hétfőn bejelentette, hogy nem indul a 2026-os országgyűlési választáson. A Momentum frakciójában ülő, 2014 óta képviselő politikus szerint az aláírásgyűjtés tapasztalatai azt mutatták számára, hogy a jelenlegi körülmények között nem tudná megnyerni a választást Budapest 9. számú egyéni körzetében. Azt is hangsúlyozta, hogy nincs jelölőszervezete, amelynek szüksége lenne rá a listaállításhoz, ezért úgy döntött, visszalép.A közlemény alapján rá akartunk kérdezni Szabónál, hogy pontosan milyen jelek alapján látta úgy, hogy nem nyerheti meg a választást, a képviselő azonban udvariasan visszautasította az interjú lehetőségét. Mint mondta, amit most közölni akart, azt leírta a posztban. Beszéltünk viszont olyan MSZP-s képviselőjelöltekkel, akik hasonló helyzetben vannak, azaz pártlistás támogatás nélkül indulnak újra az egyéni mandátumuk megvédéséért.A Budapest 14. választókerületében újrainduló Vajda Zoltán arról beszélt a 24.hu-nak, hogy számára nem új élmény függetlenként indulni, hiszen 2022-ben is így nyerte meg az előválasztást, majd kis különbséggel az országgyűlési mandátumot. Azt mondta, akkor viszonylag egyértelműen nyert, és ezúttal is egyértelmű volt számára, hogy elindul. Hozzátette, az ajánlásgyűjtés az idén is gyorsan lezajlott: szombaton a nap végére meglett a szükséges 500 aláírás.Azt mondta, kapott a választóktól jelzést, hogy azt a helyzetet, amelyben egyszerre indul ő és egy tiszás jelölt, valahogy rendezni kellene, de szerinte ezt a szituációt nem ő hozta létre, ezért nem is neki kell megoldania. Azt is hangsúlyozta, hogy ő mindent megtett az egységes jelölésért: jelentkezett a tiszás jelölti felhívásra és állítása szerint hónapokig kapott visszajelzéseket arról, hogy befogadták a pályázatát, ám végül nem került be a három jelöltaspiráns közé a kerületben. Hozzátette: ha bejutott volna a tiszás előválasztási körbe, „most a Tisza pult mögött állna”, és a párt jelöltje mellett kampányolna. Úgy fogalmazott, ezért „a lelkiismerete tiszta”.A két ellenzéki induló okozta kockázatokról beszélve azt mondta, szerinte az ő körzete politikailag sokkal érzékenyebb, mint több más budapesti ellenzéki kerület, mert 2022-ben is nagyon kis különbséggel sikerült győznie. Úgy véli, a jelenlegi helyzetben is fennáll annak veszélye, hogynevető harmadikként a fideszes bűnöző Szatmáry Kristóf visszatér,ezért ez a helyzet szerinte is „megoldásért kiált”. Felidézett egy, a 21 Kutatóközpont által január elején közölt felmérést, amelyben a Tiszát 8 ponttal többen támogatták, mint a helyi tiszás jelöltet, Szabó Alexandra orvost. A számok alapján a függetlenként induló Vajda népszerűbb, mint a kispártok, és lehetnek olyan szavazók, akik egyéniben rá, listán azonban a Tiszára szavaznának. Vajda szerint közös jelöltként pedig biztos lenne a győzelem.Vajda ezzel együtt kijelentette, hogy listán „evidens módon a Tiszára fog szavazni”, és hozzátette azt is, amennyiben ismét országgyűlési mandátumot szerez, akkor Magyar Péter miniszterelnök-jelöltségét fogja támogatni. Megjegyezte ugyanakkor, hogy neki vállaltan kormányzati ambíciói vannak – sőt, eddig is voltak –, mert makroközgazdászként és a költségvetési bizottság elnökeként úgy látja, megvan a szakmai felkészültsége ahhoz, hogy részt vegyen az ország gazdasági helyzetének rendezésében.Hiller István januárban a közmédia podcastjában jelentette be, hogy egyéni képviselőjelöltként újraindul a 2026-os választáson a budapesti 16. körzetben. Az MSZP választmányi elnöke – aki eddig ötször nyert egyéniben – azt mondta, azért indul el ismét, mert számára mások érdekeinek képviselete „nemes dolog”. Februárban aztán a párt, amelynek a vezetőségében Hiller is ott van, úgy döntött, hogy nem lesz listája az áprilisi választáson.A politikus, akinek a tiszás ellenfele Tarr Zoltán lesz, a 24.hu-nak elmondta: szombaton és vasárnap összegyűjtötték a szükségesnél is több ajánlást, amelyeket hétfőn, az első munkanapon be is adtak, és délutánra már hitelesítették is az 500 aláírást. Közölte, egy előre megtervezett kampányterv szerint dolgozik, amely húsvétig részletesen ki van dolgozva; háromnaponta tartanak megbeszéléseket, és értékelik az addigi teljesítményt. A munkáját külön kampánycsapat segíti.Tapasztalatai szerint most is nagyjából ugyanannyi ajánlás gyűlt össze, mint a korábbi választási ciklusokban. Mint fogalmazott, ő a „munkában hisz”, egyúttal hangsúlyozta a soroksári helyi kötődését is: ott él, ott intézi a mindennapi ügyeit, ott adja fel a csekkjeit, és a kedvenc virágboltja is ott van – így aztán az emberek ismerik őt és az értük végzett munkáját is.Hiller beszélt arról is, hogy a kormánypárt „nyilvánvaló céllal” rajzolta át a választókerület határait, de úgy véli, ez nem fogja befolyásolni az eredményt. Felidézte, hogy a Fidesz uralma alatt több alkalommal győzte le a kormánypárt jelöltjeit, mint előtte bármikor.A volt MSZP-elnök határozottan visszautasította lapunk felvetését, miszerint az indulása veszélyeztetheti akár a kormányváltást is. Közölte:Itt én vagyok a kormányváltás garanciája.Cikkünkhöz próbáltuk elérni a Szegeden függetlenként újrainduló Szabó Sándort is, akinek a helyi MSZP-irodán hagytunk üzenetet, mivel a hétfői parlamenti nap miatt nem sikerült elérnünk. Bár a párt már korábban azt mondta, hogy felsorakozik Szabó mögött, a képviselő egy, a Webrádiónak adott interjúban arról beszélt: nem mindenben ért egyet az MSZP-vel, és neki nem a színek számítanak, hanem az, hogy mit képvisel és kikért dolgozik. Ugyanakkor Botka László, a város korábban MSZP-s polgármestere Szabó helyett a Tisza Párt jelöltjeinek támogatására szólított fel. A szintén MSZP-s Kunhalmi Ágnes a hétvégén a Népszavának nyilatkozva árulta el, hogy esze ágában sincs visszalépni a budapesti 8-as egyéni választókerületben. Az újrázásra készülő képviselő azzal érvelt, hogy a fideszes és a tiszás jelöltekkel szemben neki van a legnagyobb tartaléka a bizonytalan szavazók között. Mint fogalmazott, ha marad a mostani felállás, akkor „a Tisza szavazóinak jelentős része egyéniben rám, listán a Tiszára, illetve a Demokratikus Koalíció szavazóinak többsége is rám szavaz egyéniben.”The post Vajda: „A Tiszára szavazok, de én is győzhetek” – Hiller: „Én vagyok a kormányváltás garanciája” first appeared on 24.hu.
A másik ágon a NEKA a kétszeres kupagyőztes Tatabányával találkozik – hangzott el az M4 Sport stúdiójában hétfőn megrendezett sorsoláson.Legutóbb 2022-ben fordult elő, hogy a 31-szeres kupagyőztes veszprémiek és a nyolcszoros aranyérmes szegediek már az elődöntőben megmérkőztek egymással,akkor előbbi csapat győzött, a fináléban pedig 42-19-re verte a Fejér-B.Á.L. Veszprémet.Az idei négyes döntőt április 18-19-én rendezik Győrben. A mérkőzések kezdési időpontját később hozzák nyilvánosságra.The post Kézilabda: már a kupaelődöntőben találkozik a Veszprém és a Szeged first appeared on 24.hu.
A 2024-es európai parlamenti választáson a Tisza Párt 29,6 százalékon végzett, csak a Fidesz előzte meg, mely 44,8 százalékot ért el. Mivel a Tisza először indult választáson, amennyiben számszerűsíthető kiindulópontot keresünk, az EP-választás eredményeit kell rávetítenünk az országgyűlési választás (2024 végén módosított) kerülethatáraira.Itt is jelentkezik egy módszertani probléma, hiszen az EP-választás listás, míg az Országgyűlést vegyes rendszerben választjuk meg, melyben az egyéni kerületek súlya a döntő, ráadásul a győzteskompenzáció miatt az egyéniben kiharcolt győzelem mértéke is fontos: a mandátumszerzéshez fel nem használt voksok száma hozzáadódik a listás szavazatokhoz.Az egyéni kerületek határai 2024 végén úgy módosultak, hogy Budapesten két választókerületet megszüntettek, és odaadták a mandátumokat a Pest vármegyei agglomerációnak, valamint belepiszkáltak a szegedi és székesfehérvári körzetekbe is, ugyanakkor nem módosították a Somogy és Tolna vármegyei aránytalanságokat, holott a lakosságszám csökkenése miatt ezeken helyeken már négy éve is törvénysértő módon zajlott a mandátumkiosztás, hiszen az országos átlagtól való eltérés nem haladhatná meg a 15 százalékot.Átlagosan 72 ezer választásra jogosultnak kellene egy választókerülethez tartoznia, ehhez képest – mivel a kerülethatárok nem léphetik át a megyehatárt – a három tolnai és két somogyi választókerületben a 60 ezret sem éri el a szavazók száma, míg két-két Csongrád-Csanád és Komárom-Esztergom, illetve egy Pest vármegyeiben a 80 ezret is meghaladja. Budapesten pedig mind a 16 körzet népesebb a 72 ezres átlagnál.Átlagosan ötezerrel többen élnek az ellenzék felé hajló kerületekben, mint a fideszesekben, így kevesebb szavazatra van szüksége a kormánypártnak ahhoz, hogy mandátumot szerezzen.Módszertani aggályainkat összegezve: egy listás választásból próbálunk következtetni egyéni választókerületi eredményekre, de arról, hogy valóban mik az erőviszonyok helyben, rendszeres mérések híján, csak a választás napján lesz biztos tudásunk.Emellett előzetesen az is nehezen kalkulálható, hogy az egyéni jelöltek felfelé vagy lefelé húzzák az adott kerületben a pártjukat, de a gyakran évtizedes, helybeli beágyazottságra tekintettel a 21 Kutatóközpont modellje úgy korrigál, hogy a Tiszától minden egyéni körzetben elvesz, a Fideszhez pedig hozzáad egy százalékpontot. Örök vita tárgya, hogy mennyit segít a jó egyéni jelölt a pártján, mindenesetre ha összevetjük a kerületek listás és egyéni eredményeit, ritkán látunk néhány százaléknál nagyobb eltérést. Az ellenzéknek ezzel együtt elképesztő mélységből kell visszakapaszkodnia vidéken, így ezt mérlegelve esetenként a Fideszre nézve kedvezőbb kategóriákba osztottunk be kerületeket, mint amit a szimulációk során kapott számok mutattak.2018-ban a fővárost leszámítva csak Dunaújvárosban, Pécsett és Szegeden tudott nyerni ellenzéki jelölt, 2022-ben pedig még Dunaújvárost is elvesztették, miközben a Fidesz lényegében minden vidéki körzetben javított a négy évvel korábbi eredményén. (Korábban, 2015-ben két időközi választáson nyert Tapolcán és Veszprémben ellenzéki induló, de ezek a bástyák is hamar ledőltek.) A 2010 óta minden választáson a falnak futó ellenzék azonban nincs többé, így bizonytalan, hogy ezekből a tapasztalatokból mennyiben következtethetünk a tiszások várható teljesítményére.A közvélemény-kutatások trendszerűen a Tisza előnyét mutatják, így jelenlegi tudásunk szerint két hónappal a választás előtt Magyar Péter pártjának kedvezőbbek a pozíciói. Fontos megjegyezni, hogy a kutatások pillanatképek a verseny jelenlegi állásáról, és nem jóslatokra a jövőre nézve, továbbá részben a választási rendszer aránytalanságai miatt, ha csak annyival mérik alul a Fideszt, mint négy éve, és felül a Tiszát, mint 2022-ben az ellenzéki összefogást, Orbán Viktor simán megtoldhatja még négy évvel az uralmát. Akkor ugyanis az intézetek az utolsó adatközlésekben átlagosan 4 százalékponttal becsülték alul a kormánypárt támogatottságát, a hatpárti összefogásét pedig 9 százalékponttal vélték jobbnak a végeredménynél.Arról nem beszélve, hogy listán a kormányoldalt segítik a határon túli magyarok levélszavazatai is: legutóbb rekordszámú, negyedmillió voksot gyűjtöttek be így, mivel a levélszavazók 94 százaléka a Fideszt támogatta.Ezen torzító hatások miatta Tiszának körülbelül 4 százalékpontos előnyre van szüksége a listán, valamint legalább 54-56 egyéni győzelmet kell hoznia ahhoz, hogy abszolút többséget szerezzen a parlamentben.Egyéni győzelemre nincs esélyük, de elképzelhető olyan szcenárió, amelyben jelentősen felértékelődik a Mi Hazánk szerepe. Toroczkai Lászlóékat csaknem az összes közvélemény-kutató a parlamentbe várja, és a fentiek okán nem zárható ki az a forgatókönyv, hogy a Tisza relatív többsége kerül a törvényhozásban, de a Fidesz a nemzeti radikálisok koalíciós vagy külső támogatásával kormányon marad. Ez nem a politikai sci-fi kategóriája: a legutóbbi felmérések átlaga alapján egyik nagy pártnak sem lenne mandátumtöbbsége.És akkor ezek után következzen a választókerületek besorolása. A körzeteket öt kategóriába osztottuk: Ezekben a választókerületekben, amelyek az ország északnyugati, északkeleti, délnyugati és délalföldi régiójába összpontosulnak, a kormányoldal mind a 2022-es országgyűlési, mind a 2024-es EP-választáson elért országos eredményére ráhúzott 10-15 százalékot: négy éve a Magyar Falu Program lebonyolításáért felelős kormánybiztos, Gyopáros Alpár 71,2 százalékkal érte el a legjobb eredményt Csornán, ahol a Tisza most az agrárpolitikusát, Bóna Szabolcsot veti be, de a fideszes fölény itt akkora, hogy aligha tud érdemben kozmetikázni az eredményen. Két éve pedig a Fidesz abban a Vásárosnamény központú kerületben teljesített a legjobban felül, ahol most is a kerületet húsz éve szállító Tilki Attilát vetik be: 64 százalékot értek el, tehát 20 százalékponttal megfejelték az országos eredményt.Aligha meglepő, hogy ezekben a kerületekben történt a legkevesebb váltás a Fideszben, annak ellenére, hogy 2022-höz képest a jelöltjeik 40 százalékét levették a pályáról (így kétszer annyi cserét eszközöltek, mint négy éve). Néhány változás azért a biztos körzetekben is történt, leginkább fiatalítás okán: Ózdon leváltották a 69 éves Riz Gábort, aki négy éve tíz százalékpontot javított a 2018-as teljesítményén, helyette a 35 éves önkormányzati képviselő, Csuzda Gábor indul, aki 2024-ben kikapott az ózdi polgármester-választáson. Hörcsik Richárd 1998 óta képviseli Sátoraljaújhelyt, de tavaly február óta tudni lehet, hogy Bánné Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei közgyűlés elnöke váltja, a szintén 28 éve képviselő KDNP-s Szászfalvi László helyett pedig az őrtilosi polgármester, Kelei Zita indul Barcson és környékén. Pápán a Fidesz 34 év után bukta el az önkormányzati választást, a kistelepülések miatt mégsem igazán kell izgulnia a kormánypártnak. Itt az 1998 óta egyéni parlamenti képviselő Kovács Zoltán tavaly lemondott a mandátumáról, mivel a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagjává választották, a helyén Takács Péter egészségügyi államtitkár indul, aki a Pápához közeli Vaszaron nőtt fel. Kényszerű váltást kellett eszközölni Dombóváron: a Potápi Árpád halála miatt kiírt időközi választást Csibi Krisztina simán nyerte 2025 januárjában, és most is ő a jelölt.A biztos fideszes kerületek többségében viszont régi motorosok indulnak: hatan 1998 óta képviselik a kerületet, a rekorder Lezsák Sándor pedig 1994 óta tagja a parlamentnek, igaz, akkor még megyei listáról került be MDF-esként, a következő ciklusban viszont már egyéni képviselőnek választották.Ezek a választókerületek főleg középvárosok köré szerveződnek. Figyelemreméltó, hogy a Medián legutóbbi adatközlése szerint ebben a településtípusban szűken, de vezet a kormánypárt, miközben a Závecz Research nagymintás mérése nem sokkal korábban már csak a 2000 fő alatti községekben mutatott ki Fidesz-előnyt, minden más településkategóriában tiszás fölényről számolt be (hozzátéve, hogy átlagokról van szó).Az inkább fideszes körzetek között Pakson és Keszthelyen 2024-ben hosszú idő után ellenzéki városvezetés jutott hatalomra, ám az EP-választáson választókerületi szinten – a falvak miatt – mindkét kerületben az országos átlag fölött teljesített a Fidesz, az előző országgyűlési választáson pedig 60 százalék körüli eredményeket ért el. A kormánypárt itt sem érezte fontosnak, hogy változtasson a bevált recepten: ugyanazokkal a jelöltekkel készül meghódítani a kerületeket, mint négy éve. Olyan régi, bizonyított emberek indulnak ezekben a körzetekben, mint a salgótarjáni Becsó Zsolt, a hatvani Szabó Zsolt, az 1998 óta a parlamentben ülő, monori Pogácsás Tibor és a mezőkövesdi Tállai András, a 2002 óta Kalocsát képviselő Font Sándor, valamint a volt paksi bővítésért felelős miniszter, Süli János. Koncz Zsófia képviselő édesapja halála után két választást nyert meg Tiszaújvárosban: a diadalmenetet a Tisza részéről a Tokaji Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet egykori vezetője, Bihari Zoltán akasztaná meg.Tasó László helyett viszont új jelölttel futnak neki a kormánypártok a legkevésbé urbánus debreceni kerületnek, ahol a szintén a kerülethatárokon belül található Hajdúsámson polgármesterét indítják, ahogy a Pest megyei 13-as körzetnek is: ott a kerületszékhely, Dabas alpolgármesterével készül újrázni a kormányoldal.Ha e kerületek közül bármelyiket is elcsaklizza a Tisza, az országosan nagy ellenzéki győzelmet vetít előre. Kettő mégis is szerepel Csatatér rovatunkban:Megyei jogú város által dominált választókerületek, kistelepüléses vidékek éppúgy tartoznak ide, mint a Budapest körüli agglomeráció egyes körzetei. Biztosak lehetünk benne:ezekben a körzetekben dől el el a választás.Több fideszes frontpolitikus is csatatérkörzetben méreti meg magát: ismét Tapolcán indul Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter, akit négy éve hívott vissza a hazai politikába Orbán Viktor. A korábbi uniós biztos (aki előzőleg Veszprémben indult) ezt magabiztos győzelemmel hálálta meg egy olyan kerületben, amelyet korábban egyszer már elhódított a kormányoldaltól az ellenzék. Az Országgyűlésbe nyolc év után visszatérő Navracsicsot az ajkai kórház traumatológiai osztályának főorvosa, Balatincz Péter akadályozná meg az újrázásban. A Tisza egy másik orvossal, Porpáczy Krisztinával készül kihívni Mosonmagyaróváron az agrárminisztert, Nagy Istvánt, akit a legutóbbi két választáson 50 százalék fölötti eredménnyel választottak meg. Jászberényben Pócs János, Nyíregyházán Vinnai Győző, Komáromban Czunyiné Bertalan Judit, Nagykanizsán Cseresnyés Péter 25 éves uralmát döntené meg a Tisza – az országos sikerhez jó eséllyel szükséges kétesélyes kerületek ezek is.Néhány politikust a csataterekben is levett a pályáról a Fidesz: Vigh László 2006 óta hozta a Fidesznek a mandátumot Zalaegerszegen és környékén, ám ezúttal az önkormányzati képviselő Szilasi Gábor indul helyette, és váltottak Gyulán, Dabason, Pécelen és Hajdúböszörményben is. Az utóbbi kerületben a település polgármestere, Göröghné Bocskai Éva lesz a Tisza jelöltje, a Fideszé pedig a Nemzeti Agrárkamara elnöke, Papp Zsolt György, aki a Fidesz országos listáján is előkelő helyet kapott. A mostani képviselő, Tiba István nem fogadta jól a váltást: azt mondta, a Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson elvesztett önkormányzati választást „a nyakába akarták varrni”, ezért nem segíti utódja kampányát. A győri 2-es körzetet 2010 óta nyerte a Fidesznek Kara Ákos, ám helyette Fekete Dávid frakcióvezetőt indítják, a szintén billegő Egerben, a kecskeméti 1-es körzetben és Kaposváron viszont bíznak a kipróbált jelöltekben.Ahogy közeledünk az inkább tiszás kerületek felé, úgy nő a települések mérete, és úgy jutunk egyre közelebb Budapesthez. Ha a Fidesznek sikerül belekapnia ezekbe a körzetekbe, alighanem gyorsan szertefoszlik a kormányváltás reménye. Ezzel együtt a Tiszának erős fideszes politikusokat kell kiütnie a nyeregből, ám azt, hogy Orbánék is érzik, meggyűlhet a bajuk a kihívóval, jól jelzi, hogy több jelöltcserét is véghez vittek ezekben a kerületekben.Szombathelyen az immáron alkotmánybíró Hende Csaba korábbi honvédelmi miniszter helyett a nála több mint húsz évvel fiatalabb főispán, Vámos Zoltán méreti meg magát, a Debrecen 2-es kerületben pedig Széles Diána, a város alpolgármestere váltja Pósán Lászlót, aki 1998 óta képviselte a megyeszékhelyt a parlamentben. Széleshez nagy reményeket fűznek a párton belül: beszédet mondott a januári jelöltállító kongresszuson, ahol Orbán is név szerint említette. Lázár János helyett Makó polgármestere, Czirbus Gábor a jelölt a Hódmezővásárhely központú körzetben. Balatonfüreden az utolsó pillanatban cserélt a Fidesz: a felmérésekben feltehetően rosszul szereplő Kontrát Károly volt belügyi államtitkár helyett Hegedűs Barbara, Veszprém korábbi alpolgármestere készül megvédeni a kerületet a Tisza alelnökétől, Forsthoffer Ágnes szállodatulajdonostól.Nagy Ervin színész, aki elsők között csatlakozott Magyar Péter mozgalmához, szülővárosában, Dunaújvárosban indul. Ő nem évtizedek óta beágyazott fideszes jelölttel néz szembe: a dunaújvárosi kórház korábbi igazgatója, Mészáros Lajos 2022-ben lett képviselő.Vitályos Eszter kormányszóvivőnek Szentendrén, Rétvári Bence belügyi államtitkárnak pedig Vácon gyűlhet meg a baja a kihívókkal: a körzetük központjában ellenzéki a polgármester, így a választási küzdelmet a kisebb településeken kellene a javukra billenteniük, ami négy éve sikerült.A Fidesz azokban a kerületekben vette le a legtöbb emberét a tábláról, ahol úgy gondoljuk, hogy a Tisza indul pole-pozícióból: a 42 új egyéni képviselőből 26-an ezekben a körzetekben méretik meg magukat. Ráadásul az immáron csak 16 budapesti kerületből 12-nek vág neki új arcokkal a Fidesz: Zuglóban például Radics Béla fővárosi önkormányzati képviselőt vetik be, a tiszás ellenfele Velkey György László, Magyar Péter kabinetfőnöke lesz, de itt indul Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is. Józsefvárosban és Ferencvárosban Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos Bódis Kriszta író-pszichológussal, a Tisza szociálpolitikai szakértőjével száll versenybe, míg Kőbányán a polgármester, D. Kovács Róbert Antal képviselné a továbbiakban a parlamentben a helyi érdekeket, aminek Trentin Balázs közgazdász szabna gátat, Hegyvidéken pedig Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért felelős államtitkára néz farkasszemet Magyar Péterrel.A fővárosban az a paradox helyzet állt elő, hogy habár az ellenzék legutóbb 18-ból 17 helyen nyert (az egyedüli kivétel Dunai Mónika volt Rákosmentén, a sorozatban negyedik győzelmét Porcher Áron, a Tisza fővárosi képviselője akadályozná meg), vélhetően a hivatalban lévő képviselők kénytelenek lesznek átadni a széküket. Közülük az elmúlt négy év politikai teljesítménye alapján Hadházy Ákosnak lehet a legjobb sansza arra, hogy ne így legyen. (A kormányváltás és így cikkünk fő állítása szempontjából valójában mellékes, hogy melyik nem fideszes jelölt győz.) A DK-s Varju László pedig abban bízhat, hogy tavaly márciusban könnyedén győzött az időközi választáson a korábbi körzetében, amelyből azonban mára elvették a IV. kerület káposztásmegyeri részét – és persze ott nem állt rajthoz a Tisza. A többi újrainduló ellenzéki képviselő, így a korábbi pártjuk (a választástól távol maradó Momentum, Párbeszéd, MSZP és LMP) színei helyett függetlenként próbálkozó Szabó Szabolcs, Tordai Bence, Szabó Tímea, Hiller István, Kunhalmi Ágnes és Csárdi Antal helybéli támogatottságát nehezebb megítélni, és ugyanez igaz a DK-s Arató Gergelyre és Barkóczi Balázsra is. Közülük a volt MSZP-elnök Hiller az, aki ötször is győzött egyéniben Pesterzsébeten és környékén, de a szocialisták országos támogatottsága mára 1 százalék alá olvadt.2024-ben a Tisza a legnagyobb előretörést nem Budapesten, hanem a vidéki nagyvárosokban érte el. Szolnokon, Nyíregyházán és Szegeden már másfél éve győzni tudott, de az országos átlag felett teljesített Pécsett, Tatabányán, Debrecenben és Miskolcon is. A helyzetre reagálva a Fidesz mindhárom képviselőjét lecserélte Debrecenben, köztük Kósa Lajost, aki 1998 óta nyerte az egyéni mandátumokat, őt az 1-es körzetben a város alpolgármestere, Barcsa Lajos váltotta. Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán (ahol az önmagát egy év végi vadászat során lábon lövő kormányhivatali vezető, Polgári András helyett végül a helyi frakcióvezető indul, noha információnk szerint az űrhajós Kapu Tibort is kapacitálta az indulásra a Fidesz), Kecskemén és Pécsett egy-egy új fideszes jelölt indul, emellett új arccal állt elő a kormányoldal Békéscsabán, Szolnokon, Érden, Budaörsön, Szigetszentmiklóson és Gödöllőn is. Szolnokon a Tisza a város díszpolgárát, Rost Andrea operaénekest indítja, a Fidesz pedig a vármegye főispánját, Berkó Attilát, míg Gödöllőn Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter mérkőzik meg László Endre Márton mentőtiszttel, egy mentőautókat gyártó cég vezetőjével.Budapest környékén két vezető fideszes politikus is újraindul: Menczer Tamás kommunikációs igazgató Bujdosó Andreával, a Tisza fővárosi frakcióvezetőjével mérkőzik a pilisvörösvári körzetben, Tuzson Bence igazságügyi miniszer pedig Miskolczi Orsolya ügyvéddel Dunakeszin.Az, hogy ezekben a kerületekben tiszás győzelmet valószínűsítünk, a közvélemény-kutatásokban látható, csökkenni nem akaró ellenzéki fölénynek köszönhető. Az eddigi tapasztalatok alapján az urbánus kerületekben a Tiszának áll a zászló, és habár 2022-ben ebben a kategóriában 19 ellenzéki győzelem született, Magyar Péterékre még a leginkább nekik kedvező körzetekben is komoly csata vár, hiszen olyan fideszeseket is le kell legyőzniük, akik évtizedek óta nyerik a választásokat, így például Szűcs Lajost Vecsésen és Bencsik Jánost Tatabányán.The post Megmutatjuk, hol dől el a választás first appeared on 24.hu.
A 19. század második felének nagy városrendezései során a körút nem csupán egy útvonal volt, hanem a fejlődés és a polgárosodás szimbóluma. De vajon miért lett Krakkóban parkerdő, Brnóban elfeledett örökség vagy Szegeden tágas, de sokáig üresen tátongó keret a körútból? Bejárjuk a Monarchia egykori „kis Bécseit”, hogy feltárjuk az aszfalt és a fasorok mögött rejlő társadalmi vágyakat.Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében „egy semmitmondó és tartalmatlan kor színházi díszleteiként” látta, illetve láttatta a bécsi Ringstrassét. Ma milliók áramlanak ide, hogy a rég letűnt századforduló hangulatában megfürödjenek. A Ring valóban egy korszak foglalata, egy korszaké, amely hitte, hogy a császárság túlélheti a nemzetállamok korát, amely hitte, hogy a nemzeti mozgalmak végül egymással, de legfőképpen Béccsel kötnek szövetséget. A Ring ma azért is divatos, mert sokan a Monarchiában látják a közös Európa első nagy kísérletét, de leginkább azért, mert egyszerűen szépnek tartják.A Ring valóban erőt képviselt, olyan városépítészeti alkotást, amely mércéül és mintául szolgálhatott a Monarchia polgárainak, bárhol is éljenek. Egyszerre volt modern és konzervatív. Jóval többről volt itt szó, mint puszta építészetről. A Ringről kölcsönzött urbanisztikai elvek átvételével a provinciákban szolgáló hivatalnokok úgy érezhették, nem a periférián élnek, hanem ugyanazok között a díszletek közt, mintha a császárvárosban szolgálnának. A kaszárnyákkal és a vasútállomásokkal együtt ezek a fényes palotákkal övezett széles sétányok jelentették a Monarchia valóságos jelenlétét. Tudatosan formálódtak a kis Bécsek: Lemberg, Zágráb, Brno, Pilzen és Temesvár, Erdélyben Nagyszeben és Brassó, Kis-Lengyelországban pedig Krakkó, amely így nem csak barokk templomaival, de körútjával is „utolérte” a császárvárost.A kis Bécsek sorában Zágráb különleges helyet foglal el, hiszen Budapesthez hasonlóan ez a város is egy birodalmon belüli nemzetállam fővárosaként élte meg a Monarchia utolsó évtizedeit. Rangjának és ambícióinak megfelelően a város alatt nagyrészt üres területen (tehát nem egy erődítés helyén) jelölték ki az 1880-as években a patkó alakú térsort, amely mentén a legfontosabb nemzeti intézeteket helyezték el. Ez a zöldben úszó térsor rögtön a vasútállomás előttről indul, mintha nem is a városba, hanem egy kastélykertbe lépnénk. A zágrábi körút egyszerre bájos és elegáns. Ugyanaz a kifinomult századvégi ízlés jellemzi, ami Bécset, de a léptékek kisebbek, nincsen olyan forgalma, mint a bécsi Ringnek, a parkok valódi gyalogos sétányok. Magyar szemmel egyszerre hazai és „külhoni”. Ami ismerős, az a dunántúli városokra jellemző fejlett urbanitás, ami különleges, az éppen a térsor parkjaiban megjelenő bécsiesség.Krakkó voltaképpen régebbi körutas város, mint Bécs. A középkori városfalai mentén már jóval a bécsi erődítések bontása, vagyis az 1850-es évek előtt csinos park létesült. Míg Bécsben a parkokat megszakítják az épületek, a krakkóiak Planty kertje valóságos kis városliget, ahol majdhogynem kirándulni lehet. Bécsben az építészet dominál. A Stadtparkon kívül valamennyi zöldfelület egy-egy kiemelt épület vagy épületcsoport előkertje. Krakkóban éppen fordított a helyzet. Itt a századforduló évtizedeiben a park szélein elhelyezett épületek szinte elvesznek a zöld lombok között.A parkot körbejáró villamosok is inkább hasonlítanak erdei vasútra. A villamoson túl pedig az eklektika megannyi kellékével, tornyokkal és palotás homlokzatokkal kezdődik egy másik város, a középkori óvárost körülölelő, de még mindig történetinek mondható elővárosi Krakkó. Így aztán a Planty nem csak park, hanem egy kicsit határerdő is. Határ, akárcsak a bécsi Ring, amely a maga korában, de lényegében még napjainkban is éles választóvonal a gazdag belváros és a szerényebb, de sok tekintetben élénkebb életet élő elővárosok között.Miközben Krakkó bécsies hangulatára a városlakók ma is büszkék, a morva főváros, Brno, mintha elfeledte volna örökségét. Pedig a maga idején bécsi mérnökök közreműködésével itt valóban a császárváros modelljét vették át – ám többnyire csak papíron. Ezt rögtön érezhetjük, amint leszállunk a vasútról, amely ugyan a térképen a ring része lehetne, de valójában egy önálló tér, amely kapuként nyílik az óvárosra. Senkinek nem jutna eszébe, hogy itt körút is fut.A brnói ringnek (okružní třída) persze vannak szabályosabb szakaszai is. A Špilberk lábának nyílegyenes útja, a Husova, mindenképpen ilyen. A végén ott áll a vörös templom, amit ugyanaz a Heinrich von Ferstel tervezett, aki Bécsben a Votivkirche alkotója is volt. A császárvárosra jellemző monumentalitás itt kedves provincializmusként fogalmazódott meg. Brno hiába vette át a Ring terveit, sosem lett olyan egységes városrész, mint a bécsi minta. Sokkal inkább egy folyamatos városrendezésről van szó, amely újrafogalmazta a régi város olyan nevezetességeit is, mint például a barokk Szent Tamás-templom.1920 után az első Csehszlovák Köztársaság funkcionalista tervezőgárdája nemigen tudott mit kezdeni ezekkel a díszes, ünnepélyes megoldásokkal. A második világháború utáni erőszakos népességcsere pedig elfeledtette a „német Brünn” emlékét – a körútjával együtt.Bécs hatása az örökös tartományokban volt a legerősebb, és nem véletlen, hogy a Magyar Királyságban is ott érvényesült inkább, ahol a történeti és nemzeti hagyományok közvetlen kapcsolatot teremtettek a császárvárossal, mint például Temesváron. A Bega partján futó sétány és a régi erődítések helyén körbefutó parksáv valóban bécsi hangulatot áraszt. Temesvár körútja azonban az első világháborúig torzó maradt, ami pedig azóta épült, az távol áll a 19. század városideáitól. A brassói körút már inkább hasonlít Bécsre, legalábbis, ha elfogadjuk, hogy a körút nem kör alakú és nem is ér körbe.Valójában Bécsben sem. A bécsi Ring is sokkal inkább tematikus sugárutak, terek sorozatából áll, amelyek vizuálisan is élesen elválnak egymástól: a parkok, a Hofburg, a Parlament, a Városháza vagy éppen a Votivkirche tere. Ez az egy-egy kiemelt épületre koncentráló, tárlatszerűen felvonultatott épületsor sokkal inkább alkalmas volt a másolásra, mint a körbefutó útvonal egészének monumentális koncepciója.A bécsi minta adaptációjára kitűnő példa lehetne Kassa. Csakhogy ez a város arra is példa, hogy a századfordulóhoz közeledve már inkább Budapest hatása volt az erősebb. Josef Ott mérnök vezetésével az 1850-es években a várostól nyugatra fasorokat telepítettek, illetve egy nyílegyenes utat nyitottak. Kassa azonban mégsem lett kis Bécs. Nemcsak azért, mert az épületek a századfordulóhoz közeledve egyre inkább eltávolodtak a császárváros építészeti konvencióitól, és hangsúlyosan magyarossá váltak. Még csak azért sem, mert Kassán a Főutca központi szerepét sem akkor, sem azóta nem tudta megkérdőjelezni semmilyen városépítészeti beavatkozás. Hanem mindenekelőtt azért, mert Kassa az 1900-as években már nem is akart Bécsre hasonlítani. Mintája ekkor már egyértelműen Budapest, márpedig a magyar főváros, bármennyire is Bécs testvérvárosaként tartják számon a világban, legalább annyira volt „kis New Yorknak” nevezhető. A Nagykörúton biztosan.Bécs és Budapest barátságáról beszélnek? Nem ismerek két ellentétesebb várost. Mihelyt felszállunk a bécsi villamosra, megtudjuk miért– írta Kosztolányi 1914-ben, aki a Nyugat nagy nemzedékének tagjaként maga is sokat tett azért, hogy Budapestnek saját arculata legyen. Nagyrészt éppen a körúti villamos okán. 1887-ben a Nyugati pályaudvartól indultak el a világvárosi álmokat hozó járművek.A fiatal Budapest a kiegyezés után nem utolérni akarta, hanem egyből meg is előzni Bécset. Ezért rögtön párizsi mintát keresett, és megszületett a Sugárút, a mai Andrássy út. Ez azonban még nem az a Pest volt, amiről Kosztolányi ír. Az Andrássy út felépítéséhez a magyar arisztokrácia mozdult meg, akárcsak Bécsben a Ring okán. A Nagykörutat azonban csak kijelölték, majd a város polgárainak vállalkozó kedvére bízták. Ami mindebből megszületett, az egy külcsínében díszes, „palotás város”, amely azonban struktúrájában nagyon is visszafogott, ha úgy tetszik józan, más megközelítésben spekulációs célú bérházsor, ahol hiányoznak a tágas terek, a parkok és a pompás középületek.Ezt a véget nem érő házrengeteget a mai napig a villamos teszi egységessé, illetve a villamos diktálja a tempóját. A „négyes-hatost” akár lassúnak is érezhetjük, de a századfordulón a pesti polgárok New Yorknak álmodták városukat, ahol villámgyors járművek cikáznak, könnyen lehet üzleteket kötni és bukni, és, ahol a „fekete”, azaz a kávé nem csendes baráti beszélgetések kísérőitala volt, mint Bécsben, hanem a túlfokozott életritmus hajtószere. Persze, mint minden önkép, ez is túlzásokra és féligazságokra alapul. De bármiképp is, a Nagykörút fogalommá vált, ez lett az „igazi” Budapest, sokkal inkább, mint a Sugárút vagy a Duna-korzó, amelyek megmaradtak a felső tízezer sétatereinek.Ha jobban belegondolunk nem a bécsi Ring, hanem a budapesti Nagykörút volt az, amely Musil szavaival élve „tulajdonságok nélkül” épült. Építészeti és szociális tulajdonságok nélkül. De, mert a lakói otthonukként fogadták el, idővel a magyar városfejlődés példájává vált. A királyi Magyarországon ez a példa az 1900-as évek elején sokkal erősebben hatott, mint Bécs. Csak éppen követői nemigen akadtak.A magyar városok többségének alapszerkezete ugyanis nem igényelt körutat. Kőszeg és Sopron ritka kivételek, a hajdúsági városok pedig a térképen körutasak ugyan, de ez a körút gyakran a városszéleken futó falusi utca csupán. A nagy alföldi városok főtereket építettek inkább, az erődített felföldi városokban pedig a terepviszonyok és a pénztelenség akadályozták a körútépítést.A nagy kivétel Szeged, amely a térképen olyannak tűnik, mintha Budapest kistestvére volna. Az 1879-es nagy árvíz után egy fővárosi mérnök, Lechner Lajos és egy fővárosból delegált vezető, a miniszterelnök testvére, Tisza Lajos által megalkotott városszerkezet azonban bő ruhaként lógott Szegeden. A Kárász utca forgalmát sem kiváltani, sem elterelni nem tudta az új körút. Nem is volt rá szükség, hiszen Szeged lakossága csak 1900 után lépi át a százezret (a tanyákkal együtt). Azt az elővárosokat összekötő integráló funkciót, amit a Nagykörút Budapesten sikeresen betöltött, Szeged esetében a régi utcaszerkezet is tökéletesen ellátta. A korabeli képeslapokon mégis impozáns, nagyvárosi látványokat örökítettek meg.Ám jobban szemügyre véve egy, legfeljebb két teret vettek lencsevégre, máskülönben szerény, egy-kétemeletes vagy éppen földszintes házak szegélyezték a kiskörutat. Ám ez legalább városias hatású volt, ellenben a szegedi nagykörúttal, amely ekkor még perifériának számított. Néhány központi, de nem éppen reprezentatív beruházás mellett, mint a laktanyák vagy a fegyház, itt leginkább szerényebb polgárházak, illetve gazdaházak épültek.A nagy liberális álom, hogy csak az urbanisztikai kereteket kell meghatározni, a város majd azokat saját erejéből benövi, nemcsak Szegeden, de voltaképpen a többi középvárosban is illúziónak bizonyult. Ennek ellenére a körutak hosszú távon hasznosított urbanisztikai befektetésnek bizonyultak. Az 1960-as évek mobilitási forradalmában ezekre terelték rá az autóforgalmat. Mind a mai napig ezt a közlekedési döntést szenvedi a legtöbb város, nemcsak Szeged, de a mintaadó Budapest is.Ki tudja, talán harminc év múlva, az autók nélküli Nagykörúton sétálva, a kétezres évek színes fényképeit böngészve, különös nosztalgiát fognak érezni az akkori emberek a mi benzingőzös, sufni-telefon-javítós, olcsó-kocsmás nagykörúti hétköznapjaink iránt is.A cikk a „Körutak a visegrádi országokban” kiállítássorozat kapcsán született, amely a Magyar Nemzeti Levéltár, a Brnói Műszaki Egyetem (Adam Gudzek), a krakkói Jagelló Egyetem (Kamil Ruszała) és a Kassai Műszaki Egyetem (Jan Sekan) közös munkájaként, a Visegrádi Alap támogatásával valósul meg 2025–2026-ban.Írta: Tamáska Máté építészetszociológus | Képszerkesztő: Virágvölgyi IstvánA Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/korutakHa van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!The post Körútmustra – a Ring vonzása a Monarchia városaiban first appeared on 24.hu.
Borbély Alexandra is a Reggeliben vendégeskedett pénteken, ahol egyebek mellett a politikáról is szó esett. Elmondta például, hogy már fizikai rosszullétet okoznak neki az utcákon látható plakátok.Az a gondolat suhant át az agyamon, hogy egyszer ezeknek az embereknek, ha felnőnek a gyerekeik, vagy tudatukra ébrednek, vagy kikerülnek a szüleik bűvköréből, akkor lehet, hogy szégyellni fogják a szüleiket. Mert ez olyan embertelen, amit művelnek, és elviselhetetlen. Nem tudom, hogy süllyedhet egy ember idáig. Iszonyú fájdalmas, de azt látom, hogy van erő most az emberekben, és van erő a népben, hogy ezt az egészet megváltoztassuk– fogalmazott a színésznő, aki szót ejtett arról a januári atrocitásról is, amikor egy férfi üvöltve alázta és fenyegette őt ököllel a Ferenciek terén kora délután.Bevallása szerint a történtek után eltört a biztonságérzete, és most már paprikasprayvel a zsebében indul útnak.A műsorvezetők érdekődésére elárulta, hogy lefagyott, amikor az említett atrocitás érte, megállt a zebra közepén, és mindössze annyit tudott mondani az őt fenyegető férfinak, hogy szégyellje magát.A masszőrömhöz mentem. Amikor odaértem, bementem a kapun és fölmentem, akkor elkezdtem zokogni. Szerintem egész nap sírtam. Úgyhogy megviselt, de nem fogunk megijedni– jelentette ki.Mint mondja, máshogy sétál már az utcan, figyeli maga körül az arcokat, felismeri-e a férfit, vagy feltűnik-e neki, hogy valaki fenyegetően nézi. Pánikreakció nem kapcsolt be benne, azt viszont eldöntötte, hogy a kislányaival nem fog egyedül sétálni.Hozzétette, hogy bár ő nem politizál olyan nyíltan, mint a férje, Nagy Ervin, amikor például Lázár János leszlovákozta a Tiszta Párt egyik képviselőjelöltjét, ő is felment a színpadra Szegeden, hogy szót emeljen.Már semmi sem tarthat vissza, vagy már semmi sem érdekel, hogy mit ne csináljak. Itt már hátrébb kell lépni, és az önös érdekeket félretenni, vagy azt, hogy én hogy sérülhetek. Most már valami olyasmi történik, amit senki nem engedhet meg, én azt gondolom. Úgyhogy ha bárki gondolkodik azon, hogy odaálljon-e, vagy sem, akkor könyörgöm, hogy álljon oda! Mert később, amikor esetleg nem sikerül, akkor nehogy azt gondolja, hogy basszus, rajtam is múlott volna. Aki még gondolkodik rajta, az ne féljen!– tanácsolta a színésznő, aki az is szörnyűnek tartja, hogy a propaganda félelmet kelt a gyerekek lelkében a háborús riogatással, amiért semmilyen szinten nem vállalják a felelősséget, mert„annyira félnek, hogy elveszítik a hatalmat, ami teljesen torzzá tett őket”.The post „Egész nap sírtam” – Borbély Alexandra elmondta, hogyan élte meg, amikor a nyílt utcán fenyegették first appeared on 24.hu.
Méretes pofonba szaladt bele a Szeged kézilabdacsapata idei első Bajnokok Ligája-mérkőzésén: Michael Apelgren csapata ugyanis úgy kapott ki 35-27-re hazai pályán a Barcelonától, hogy az első félidőt követően 21-10-es hátrányban volt. Pedig a város és a drukkerek is nagyon készültek a meccsre, tele volt a csarnok, ami a hivatalos jegyzőkönyv szerint 7922 nézőt jelent.A csapat svéd vezetőedzője amellett, hogy elismerte a Barca erejét, csalódottságának adott hangot a lefújás után.„Sok sérültünk van, akik különböző időpontban fognak visszatérni, ettől függetlenül láthattuk, ha nem dolgozunk megfelelően, veszítünk.Az első félidő miatt végtelenül csalódott vagyok, sőt inkább dühös: egyszerűen nem voltunk elég jók.A második jobb volt, akkor már sikerült megmutatnunk, hogyan tudunk küzdeni a klubért. A szünetben, az öltözőben kiabáltam, az érzelmeimnek adtam hangot” – mondta Apelgren, aki szerint csapata nem tartotta be a taktikát, a hibák összeadódtak, amitől teljesen szétesett a játékuk.Soha, de tényleg soha nem szeretném ezt még egyszer látni– tette még hozzá.Az öt győzelemmel és hat vereséggel a B csoport negyedik helyén álló szegediek jövő csütörtökön a Paris Saint-Germain otthonában folytatják szereplésüket a BL csoportkörében. A közvetlenül a negyeddöntőbe jutásra már semmi esélye a csapatnak, mert három fordulóval a vége előtt tíz pont a hátránya a második helyen álló Barcelona mögött. A csoportot az eddig hibátlan Magdeburg vezeti, amely már biztosan a nyolc közé jut.The post A szegedi kézicsapat edzője kiabált a szünetben: Csalódott, sőt inkább dühös vagyok first appeared on 24.hu.
Vinícius Júnior remek gólt szerez, majd a szögletzászlónál táncol, 1–0-ra vezet Lisszabonban a Real Madrid. A Benfica játékosainak és szurkolóinak ez nem tetszik. A felek ismételten összeszólalkoznak – Vinícius kap egy sárga lapot provokatív gólörömért –, majd az incidensek folytatódnak.Gianluca Prestianni a szája elé emeli a mezét, és mond valamit Viníciusnak, aki azonnal jelzi a játékvezetőnek, hogy rasszista inzultus érte.Francois Letexier keresztbe téve felemeli a kezeit, ezzel jelezve, hogy a FIFA protokolljának megfelelően megszakítja a mérkőzést. A kényszerszünet után a BL-találkozó folytatódik, a Real Madrid megőrzi minimális előnyét, 1–0-ra győz, majd elkezdődik a nyilatkozatháború a közösségi médiában, a sajtótájékoztatón és minden létező felületen.A szemlélő – hozzáállástól és temperamentumtól függően – felháborodik, szomorkodik, sóhajt egyet, a szemeit forgatja, vagy pattogatott kukoricáért nyúl.Sok néző érezheti azt, hogy Vinícius egy végtelenül irritáló figura, aki tudatosan provokálja az ellenfelet, ugyanakkor egyből ugrik arra, ha őt inzultálják. Sok néző érezheti azt, hogy a futball irányítói nem tesznek eleget a rasszista és diszkriminatív megnyilvánulások ellen, és a játékvezetőknek többször kellene közbelépniük. Bizonyosan vannak olyanok is, akik azt mondják, milliomosokról – milliárdosokról – van szó, el kell viselniük, amit kapnak. S vannak olyanok, akik meggyőződéssel állítják: a hasonló incidensek nem méltók a futball szellemiségéhez, nem valók a pályára, és még erősebben fel kell lépni ellenük.A közönség szemével ennek az éremnek nemcsak kettő, hanem még több oldala van. A résztvevőktől pedig két merőben eltérő történetet hallhatunk. A Benfica az alábbi videót tette ki, és állítja, a Real Madrid játékosai nem hallhatták, hogy mit mondott Prestianni. A lisszaboni klub nyilvánosan kiállt játékosa mellett.— SL Benfica (@SLBenfica) February 18, 2026Kylian Mbappé inkább ki sem mondta Prestianni nevét (a 25-ös számú játékosként hivatkozott a Benfica argentin légiósára), és határozottan állította, a szélső többször majomnak nevezte Viníciust. Prestianni közösségi oldalain tudatta: nem történt ilyen, a Real brazil támadója „félreértette” a beszólását. Vinícius arról írt, hogy „semmi újjal” nem találkozott, nem ez az első ilyen eset.„A rasszisták mindenekelőtt gyávák. A szájuk elé húzzák a mezüket, ezzel is bizonyítván, milyen gyengék. Másfelől védik őket olyan emberek, akiknek elvileg fel kellene lépniük ellenük és meg kellene büntetniük őket” – jelentette ki.A mérkőzés legjobbja, Aurélien Tchouameni megerősítette, a realosok úgy értették, hogy Prestianni lemajmozta Viníciust. A középpályást a portugál Record idézte: elmondása szerint Prestianni azzal „védekezett”, hogy nem majomnak (mono), hanem köcsögnek (maricón) nevezte a brazilt. A két vezetőedző is kétféleképpen látta a történteket: Álvaro Arbeloa elfogadhatatlannak tartotta a jelenetsort, a Benficát irányító (és a meccs hajrájában kiállított) José Mourinho viszont szót ejtett Vinícius felelősségéről is. Érdekes, hogy a Benfica volt csapatkapitánya, a klub mezét több mint ötszáz meccsen viselő brazil Luisao egyértelműen Prestianni ellen foglalt állást, és felvetette a labdarúgóéletet irányító szervezetek felelősségét.Van abban némi irónia, hogy a karrierje jelentős részében a provokatőr szerepét felvevő Mourinho provokálás miatt tesz szemrehányást egy játékosnak.Az eset egész biztosan nem futballpályára való – ebből a szempontból mindegy, hogy minek nevezte Prestianni Viníciust, a beszólás önmagában felesleges volt, és Vinícius viselkedése sem segítette azt, hogy nyugodtan folyjon tovább a találkozó. Az UEFA eljárást indít, és várhatóan büntetések sorát fogja kiszabni – az európai szövetség kora délután tudatta, hogy vizsgáló tisztviselőt nevez ki, és csak az események feltárása után kommentálja az esetet.Ahogy az Amazon Prime pályaszéli értékelésében elhangzott, most kapta meg a legnagyobb nyilvánosságot a FIFA által bevezetett és minden tagszövetség számára kötelezővé tett diszkrimináció- és rasszizmusellenes eljárásrend. A szabályozást a futballistákkal konzultálva, egy játékostanács ötletét elfogadva fogadta el a szervezet.„Szerintem sok néző nem értette, pontosan mi történik, még meg kell tanulnia mindenkinek ezt az új játékvezetői jelzést (…) Sajnos sok stadionban történnek hasonló esetek. Jó döntés volt a bírótól, mert a meccs megszakításával elérte, hogy mindenki lenyugodjon.Ilyen magas szintű meccsen most láthattunk először hasonló döntést. Fontos témáról van szó, nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel.Egy edukációs folyamatban vagyunk. Mindenkinek fontos ez: ez a világunk, ez a kedvenc játékunk, közösen kell megvédenünk” – magyarázta Clarence Seedorf, aki maga is részt vett a protokoll kidolgozását megelőző tanácskozásokban. Seedorf a mérkőzés után Mourinho reakcióját is bírálta.„Igaza van, amikor azt mondja, nem tudja, ki mond igazat, így nem tud döntést hozni – az esetet úgyis kivizsgálják (…) Ugyanakkor szerencsétlenül fogalmazott, mert azt sugallta, hogy Vinícius provokatív viselkedésének következménye a rasszista abúzus” – idézi az egykori kiváló középpályást a The Athletic.A FIFA fegyelmi szabályzatának 15. pontja tartalmazza a diszkriminatív és rasszista incidensekkel kapcsolatos protokollt, Lisszabonban ennek az alkalmazását láthattuk. A jelzés egyben a VAR-nak is szól, mert a rögzített felvételeknek (és hanganyagnak) szerepe lehet a pályán, illetve később, az esetleges fegyelmi eljárás során.Az MLSZ fegyelmi szabályzatát idézve: „A játékvezető a három lépésből álló diszkrimináció-ellenes FIFA eljárást alkalmazza az idevonatkozó szabályzatokkal és körlevelekkel összhangban. Az eljárás lehetővé tesz a játékvezető számára, hogy 1) megszakítsa a mérkőzést, 2) felfüggessze a mérkőzést és 3) beszüntesse a mérkőzést.”Elképzelhető, hogy valódi diskurzust csak az hozna, ha egy játékvezető eljutna a 3) pont alkalmazásáig egy nagyon magas presztízsű mérkőzésen. A labdarúgóvilág szervezetei a kilencvenes években kezdtek erősebben fellépni a rasszista és diszkriminatív megnyilvánulások ellen, valamelyest vissza is szorították ezeket, ám újra és újra előfordulnak incidensek.A játékosok, csapatok egyik legerősebb demonstratív ellenlépése a levonulás. Marco Zoro, a Messina elefántcsontparti játékosa bő húsz éve nagy meghökkenést keltett azzal, amikor felkapta a labdát, és az öltözőbe akart vonulni vele, mivel megelégelte az Inter-ultrák rasszista inzultusait. Az esetről visszapillantó cikket író La Gazzetta dello Sport feltette a költői kérdést:Vajon mi változott azóta?Nem biztos, hogy olyan sok minden. A világszövetség, illetve a kontinentális és nemzeti szövetségek rendre hangzatos dörgedelmekkel rukkolnak elő, és annyit elérnek, hogy többnyire rend van, de a diszkrimináció és a rasszizmus ettől még normalizált lelátón és pályán, amatőrtől a profi szintig egyaránt. Olyannyira, hogy van, amikor nem is tűnik fel. Ha visszalapozzuk az archívumot, Argentínától Oroszországig, Svédországtól Ausztráliáig, Mexikótól Kínáig találunk incidenseket. Az nagyon is változatos, hogy épp milyen etnikumú vagy bőrszínű játékos kapta a szidalmakat (afrikai és dél-amerikai mérkőzéseken is voltak már botrányok)…Az utóbbi években egyre többen reagálnak levonulással, ami kifejezetten kényelmetlen helyzetbe hozza a döntéshozókat. Minél magasabb szintű meccsről van szó, annál inkább: egy német–hondurasi utánpótlásmeccsen vagy egy U18-as Hoffenheim–Liverpool találkozón alig kelt feltűnést a gesztus, de ha az AC Milan vonul le, az már mindenhol hír.A futball bizonyos értelemben a társadalom tükre, és a labdarúgást felügyelő, szervező testületeknek nagyon nehéz dolga van, ha meg akarják változtatni akár a lelátói tömegek, akár a sportot igazoltan űzők viselkedését. A labdajátékok törzsisége ugyanis megágyaz az incidenseknek: az ellenfél játékosa másik „törzsbe” tartozik, sikere (gólja) önmagában is provokatív gesztus, és ha még egy futballista viselkedésével is olajat önt a tűzre, akkor arra reakció is érkezik – országtól, csoporttól, világnézettől, előítéletektől függően. Érdemes elolvasni Szegedi Péter Az első aranykor című, a második világháború előtti magyar labdarúgással foglalkozó könyvét, és különösen annak rendbontásokkal foglalkozó részét ahhoz, hogy megértsük, itthon is milyen mély gyökerei vannak a problémának.Nick Hornby a Fociláz című könyvében foglalkozik mind a provokatív gólörömökkel, mind a lelátói erőszakkal és rasszizmussal, és a kilencvenes évek elején feltett kérdései máig aktuálisak.Közel harmincöt évvel a Fociláz kiadása után még nem egyenesedtek ki a kérdőjelek. A szövetségek rommá büntethetik a tagszövetségeket és klubokat, betilthatnak szektorokat és stadionokat, a klubok kitilthatják a fanatikusokat, be lehet mindent kamerázni, ám ettől önmagában még nem oldódik meg semmi. Másfelől megközelítve: ugyanezek a szervezetek (és a szponzorok, illetve a közvetítési jogokat milliárdokért megvásárlók) nem tehetik meg, hogy ne legyen szervezett fellépés, mert akkor a show-t szolgáltatók – a játékosok – fognak teljes joggal felháborodni, levonulni, esetleg sztrájkolni.Incidens esetén pedig mindenki védekező üzemmódba kapcsol. A klub kiáll megvádolt játékosa mellett (legalábbis addig, amíg bizonyító erejű felvétel vagy vallomás nem érkezik, mert akkor kihátrál mögüle), elszigetelt esetről, elfogadhatatlanul viselkedő egyénekről kommunikál. A megvádolt egyén vagy csoport vagy tiltakozik a gyanúsítás ellen, vagy megpróbálja elmagyarázni, hogy nem is úgy gondolták, és ma már mindenki túlérzékeny… A végén marad egy csomó büntetés, és a keserű szájíz.Aligha lesz másképp ez a Benfica–Real Madrid utóéletével.The post Provokáció? Rasszizmus? A Benfica–Real meccs botránya a futballt irányítók tehetetlenségére is rámutat first appeared on 24.hu.
RSS alkalmazások a Google Play-ben
RSS alkalmazások az Apple Store-ban