Tíz év után visszatér korábbi klubjához a Szegedről távozó kézis
hir24 | 2026. május 04., hétfő - 21:50
A 33 éves balátlövő Tatabányára igazolásáról a klub Facebook-oldala számolt be hétfőn hozzátéve, hogy Bodó tíz év szünet után szerepel majd újra a klub színeiben.Amint a bejegyzésben emlékeztettek, az OTP Bank-Pick Szegedtől nyáron távozó játékos 2011 és 2016 között Tatabányán pallérozódott, onnan szerződött a Tisza-partiakhoz, hogy az elmúlt tíz esztendőben „a hazai és nemzetközi élmezőny meghatározó játékosává” váljon.Visszatérésével egy tapasztalt, nemzetközi szinten is bizonyított játékossal bővül a keretünk– írta a Tatabánya KC.Bodó szerződésének közös megegyezéssel történő felbontásáról másfél hete számolt be a Szeged. A válogatott kézilabdázó térdsérülés miatt a Magyar Kupa négyes döntőjében nem léphetett pályára és a bajnoki szezonból hátralévő mérkőzéseket, illetve a magyarok májusi világbajnoki selejtezőit is ki kell hagynia.A balátlövő szegedi színekben háromszor nyert bajnokságot és kétszer Magyar Kupát, így a klub legeredményesebb játékosai közé tartozik. Tíz év alatt 1399 gólt szerzett, a Bajnokok Ligájában 366 alkalommal talált a hálóba, ezzel a szegedi örökranglista negyedik helyét foglalja el.The post Tíz év után visszatér korábbi klubjához a Szegedről távozó kézis first appeared on 24.hu.
Forrás: hir24
A Szeged átlövője a Magyar Kupa négyes döntőt megelőző utolsó edzés utolsó percében sérült meg, ezért nem is léphetett pályára Győrben, és a szerbek elleni vb-selejtezőt is ki kell hagynia. Érdekesség, hogy klubtársa, Lazar Kukic is megsérült, az irányító az elődöntő első félidejében sérült meg, edzője szerint kificamodott a válla, amit meg kell műteni, így három hónapig nem tud pályára lépni.Az első mérkőzést jövő hét csütörtökön 18 órától rendezik Nisben, a visszavágót pedig jövő héten vasárnap 17.30-tól Veszprémben. A párharc győztese kijut Németországban sorra kerülő januári olimpiai kvalifikációs világbajnokságra.Kapusok: PALASICS Kristóf (MT Melsungen, német), BARTUCZ László (MT Melsungen)Jobbszélsők: IMRE Bence (THW Kiel, német), RODRUGUEZ Pedro (MOL Tatabánya KC), SZILÁGYI Benjámin (OTP Bank-PICK Szeged)Jobbátlövők: ILIC Zoran (Orlen Wisla Plock, lengyel), ÓNODI-JÁNOSKÚTI Máté (USAM Nimes, francia), MÁTHÉ Dominik (Elverum, norvég)Irányítók: FAZEKAS Gergő (Orlen Wisla Plock), HANUSZ Egon (Cesson Rennes, francia), LUKÁCS Péter (Elverum)Beállók: BÁNHIDI Bence (OTP Bank-PICK Szeged), ROSTA Miklós (CS Dinamo Bucuresti, román), SIPOS Adrián (MT Melsungen)Balátlövők: SZITA Zoltán (Orlen Wisla Plock), LIGETVÁRI Patrik (ONE Veszprém HC), PERGEL Andrej (Logrono La Rioja, spanyol), GYŐRI Mátyás (FTC-Green Collect)Balszélsők: KRAKOVSZKI Bence (MOL Tatabánya KC), BÓKA Bendegúz (Balatonfüredi KSE)1. mérkőzés: 2026. május 14., csütörtök, 18:00, Nis: Szerbia-MagyarországVisszavágó: 2026. május 17., vasárnap, 17:30, Veszprém: Magyarország-SzerbiaÁprilisban jelentette be a Pick-Szeged, hogy tíz év közös munkát követően búcsút intenek a balátlövőnek. A klub vezetői leültek Bodóval egy őszinte beszélgetésre, amely után végül abban maradtak, hogy nyáron felbontják a szerződését. Az átlövő 2016-ban került a Szegedhez, amellyel háromszor (2018, 2021, 2022) nyert magyar bajnokságot és kétszer (2019, 2025) Magyar Kupát, és eddig 1399 gól került a neve mellé.Már a helyettese is megvan: Dmitro Horiha az északmacedón Vardartól érkezik, és két évre írt alá.The post Bodó Richárd kimaradt a magyar kéziválogatott keretéből first appeared on 24.hu.
Nem kell annyi Pábijubi – figyelmeztet a kötet címe, ám fülszöveg ajánlója rögtön hozzáteszi: a pábijubi soha nem érhet véget. Hogy mi is ez a misztikus pábijubi, arról már az első oldalakon kapunk némi felvilágosítást, ám később kiderül, hogy ez csak a felszín. A pábijubi valódi értelmét csak a teljes történet elolvasása után érhetjük meg.Ha hiszik, ha nem: Szombathy Gyulának már pólyás korában meg kellett csillogtatnia előadói képességeit. Igaz, nem önként és dalolva, hanem szülői kényszer hatására, bömbölve tette. Budapest ostromának kellős közepén jött világra, 1945 januárjában. Élete első heteit egy zsúfolt Fillér utcai pincében töltötte az édesanyjával: a budai várból kitörni próbáló szerencsétlenek épp a fejük fölött rohantak a vesztükbe.A szovjet katonák gyakran ellenőrizték a pincét pincét – idézi fel Szombathy Gyula a könyvben is leírt történetet, amit az édesanyja később sokszor mesélt neki.Anyám ilyenkor titokban mindig megcsipkedte a fenekemet, mert az éktelen üvöltésem miatt a felszabadítók általában gyorsan odébb álltak és csöndesebb helyeken keresték a fasisztákat.Mindeközben Szombathy Gyula apja hadifogságban várta, hogy véget érjen a háború. Hogy jobban megértsük, később mi miért történik a majdani színművész életében, muszáj néhány bekezdést szentelnünk a felmenőknek, különösen az apának.Az anyai nagypapa, miután az első világháborúban, az olasz frontján olyan hőstettet vitt véghez, amiért később Horthy kormányzó vitézzé avatta, a budai János kórház főportása lett, vagyis nagy úrnak számított. Az apai nagypapa bőrárukereskedő volt Orosházán, fiát Budapestre járatta tanítóképzőbe, ami arra predesztinálta a majdani apát, hogy nagyot lépjen fölfelé a társadalmi ranglétrán. Ő pedig a történelem pusztító viharai közepette is képes volt beváltani a hozzá fűzött reményeket.Szombathy Gyula apja a tanítóképző elvégzése után egy évig tanított, aztán 1939-ben behívták katonának. Fess ember volt, igazi kirakatbaka. Tökéletesen hajtotta végre az alaki gyakorlatokat, szerette az egyenruhát, a merev, de világos szabályok szerinti életet. Miután Szolnokon kiképezték, Debrecenbe küldték hadapród-iskolába, majd 1943-ban egy jó ismerős közbenjárásának köszönhetően Erdélybe vezényelték rendfenntartónak. Ugyanabban az évben, karácsonykor nősült meg, és 1944 elején még nászútra is elmehetett.A szovjetek már régen betörtek Magyarországra, amikor 1944 decemberében szabadságra mehetett.A másfél hónapja hatalmon lévő nyilasok azonban rögtön mozgósították és elindították észak felé, így Csehszlovákián át még éppen időben ért Németországba ahhoz, hogy élőben nézhesse végig Drezda porig bombázását, mielőtt az amerikaiak fogságába esett. Ismét szerencséje volt.Először egy vasútépítő századba osztották be, ám mivel kiderült, hogy diplomás tanító, menekülő magyar családokhoz küldték, hogy amennyire a körülmények engedik, oktassa a gyerekeket. Munkájáért bőven kapott ruhát, ételt, cigarettát, így azon ritka katonák közé tartozott, akik kicsit meghízva, cigarettával telitömött zsebekkel érkezett haza a szétlőtt Budapestre.Nem is hitt igazán azoknak, akik Szibéria poklából hazatérve meséltek a borzalmakról. Ha hitt volna, talán nem válik belőle hithű kommunista.Mivel Szombathy apja a háború éveiben nem vett részt semmiféle kegyetlenkedésben és a szovjetek ellen sem harcolt, a hazatérése után megbízható kádernek tartották. Beléptették az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetébe (ÉDOSZ), és azt a feladatot kapta, hogy gyereket zárkóztasson fel a háború miatt elmaradt tananyagból. Később iskolaigazgatóvá nevezték ki, majd oktatási osztályvezető lett.„Senki sem szokta elhinni, de nekem egészen kicsi koromból is vannak emlékeim. Például az első születésnapom környékén tüdőgyulladással kórházba kerültem. Tisztán emlékszem, hogy az éjszaka közepén felébredek és csak az ajtó fölött kékes fénnyel világító lámpát látom.”Szombathy Gyulának két húga született, majd hirtelen megözvegyült apai nagyanyja is hozzájuk költözött. A nagyszülők Szegedre tartottak vásárolni, amikor felborult velük a komp. A nagymamát partra vetette a Tisza, de nagypapa belefulladt a folyóba.„Nagyapám egyedül vitte az üzletet, szinte semmibe sem avatta be a nagyanyámat. Szegény még azt sem tudta, hogy hol tartotta nagyapám a pénzüket, így ott maradt egyedül, egy fillér nélkül.”A kisgyermek Szombathy Gyula számára annyi szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy megúszta az óvodát. Nem szeretett oda járni, minden erejével küzdött ellene, így a szülei megengedték neki, hogy otthon maradjon a nagymamájával. Az iskolával azonban már nem volt pardon: oda kötelező volt bejárni.„Mindig szerettem volna jó gyerek lenni, de valahogy sohasem sikerült. Jó eszem volt, a napköziben percek alatt elkészültem a leckével, aztán meg csak unatkoztam, ezért gyakran meglógtam, csavarogtam. Nem ízlett az ebéd, hát nem fizettem be, hanem egy nagy fakardot vettem magamnak az árán. Amikor lebuktam, apám mindig elvert, de az sem használt semmit. A verést hamarosan az élet természetes velejárójának tekintettem. Ha csináltam valamit, már előre belekalkuláltam, hogy ki fogok kapni.”Szombathy Gyula apja, aki egész életében megőrizte a katonás, kimért, szigorú szemléletmódját, komoly döntést hozott: 11 éves fiát nevelőotthonba adta, hátha ott majd embert faragnak belőle.„Nem árvaház volt ez, és nem is javítóintézet. Fizetős, bentlakásos intézmény volt olyan szülők számára, akiknek a szocializmus építése és az ország újjáépítése mellett már nem maradt idejük arra, hogy a gyerekeikkel is foglalkozzanak. Voltak nálunk diplomatagyerekek is, akiknek a szüleit kiküldték külföldre, de őket nem vihették el magukkal.A másik, amit tudni kell, hogy apám, amikor a tanítóképzős volt, internátusban élt Budapesten. Az egy szigorú, vallásos intézmény volt, és ő úgy érezte, nagyon sokat tanult, fejlődött és komolyodott abban a közösségben, és számomra is valami hasonlót képzelt el.”A Rákosi-rendszer nevelőotthona azonban nem nagyon hasonlított a Horthy-korszak internátusára, és az sem mellékes, hogy Szombathy Gyula sokkal fiatalabban szakadt ki a családjából, mint annak idején az apja.„A Táncsics Mihály nevelőotthonba kerültem, a IX. kerületi Vendel utcába. A tanítás nem ott volt, rendes iskolába jártunk ki a Telepy utcába. Az intézetiseket az különböztette meg az otthon nevelkedő gyerekektől, hogy nekünk volt egy külön üzenőfüzetünk, amiben minden óra végén értékeltetünk kellett az órai munkánkat a tanárral.Mindig könyörögtünk, hogy jó jegyet adjanak, mert este az intézetben megnézték a füzeteket, és akinek nem csak négyesek, meg ötösök voltak benne, annak rá kellett hajolni a vaságy végére és letolni a gatyát, hogy elverjék a fenekét.De vannak azért az intézeti évekről kellemesebb emlékeim is. Rendszeresen szerveztek például közös táncdélutánokat a lányintézetek növendékeivel. Nem volt mese: ha az ember egy lány közelébe akart kerülni, tudni kellett táncolni. Sokat gyakoroltunk esténként a hálótermekben. A rádióból szólt a dallamos tánczene, közben hangosan számoltuk az ütemet: egy- kettő, egy-kettő, pá, pá, pá, jubi, jubi. Amikor eljött a takarodó ideje, a nevelő mindig azzal rontott be, hogy »Na, hülyegyerekek, vége a pábijubinak!« Ez a kifejezés aztán velem maradt egész életemben.”A forradalom kitörésének másnapján, 1956. október 24-én az akkor hatodik osztályos Szombathy Gyula hazaszökött az intézetből. Azt mondja, akkor is nagyon kikapott, amiért az utcán mászkált, miközben ropogtak a fegyverek, de így legalább mindvégig a családjával lehetett. Egy pincében bujkáltak, amíg minden elcsendesedett, aztán ő mehetett vissza az intézetbe.„Három év után mondta apám, hogy akkor hazamehetek, csak akkor én már nem nagyon akartam. Kialakult az életemnek egy megszokott rendje, része voltam egy közösségnek, kivívtam magamnak, hogy nevem legyen a társaim között. Ehhez képest kellett szeptemberben új gyerekként beilleszkedni egy iskolában, ahol ráadásul apám az igazgató, tehát már csak hivatalból is utál mindenki. Persze, hogy nem voltam boldog.”Amikor arról faggatom, hogy akár akkor, akár később, már felnőttként haragudott-e az apjára az intézeti évek miatt, Szombathy Gyula őszinte meglepettséggel néz rám.„Dehogy! Hogyan haragudhatna egy kisgyerek a saját apjára? Egy kis sírásra hajlamos vagyok, ha visszagondolok azokra az évekre, de soha nem éreztem úgy, hogy nekem jogom lenne haragudni a szüleimre. Számomra minidig természetes volt, hogy amit ők tesznek, az csak jó lehet. Persze, a lányomat biztosan nem engedtem volna intézetbe vinni, de az más. Apu tényleg azt hitte, hogy olyan lesz nekem a nevelőintézet, mint neki volt az internátus, jót akart. Meg aztán nagyon sok szép emlékem is van vele. Szombaton, amikor ő jött értem, lesétáltunk a Vendel utcából a Kinizsi pályára, a meccsre. Kinizsinek hívták akkoriban a Fradit, azóta is nagy Ferencváros-szurkoló vagyok.”Szombathy Gyula életében nagyon hamar körvonalazódni kezdett, hogy a színház az ő világa. Már első osztályban ő mondta a verset az évnyitón, és megérezte, mennyire jó érzés, hogy mindenki rá figyel, aztán még tapsolnak is neki. Míg az édesapja meccsekre, az édesanyja színházba hordta, ami minden alkalommal elvarázsolta a kisfiút.„Nagyon szerettem volna humán beállítottságú gimnáziumba járni, de apám nem engedte, mert azt szerette volna, ha valamilyen tisztességes karriert választok magamnak. Azt mondta, legyek kibernetikus, mert az a jövő, azzal beíratott a József Attila Gimnáziumba. Volt ott egy kis önképző színjátszó kör, ahová beléptem. Egy olyan csapatba kerültem be, amelyiknek tagja volt még Szilágyi Tibor, Bujtor István, Bálint András és Frenreisz Károly. Akkoriban még nem voltak koedukáltak az iskolák, de a színjátszó körre jöttek át lányok a szomszédos Kaffka Margit gimnáziumból. Apámtól kikönyörögtem, hogy adja kölcsön az iskolája magnetofonját a színjátszó szakkörre, úgyhogy próbák után mindig ment a pábijubi.”Érettségi után már a szigorú apa sem állt útjába annak, hogy fia a Színművészeti Főiskolára felvételizzen.„Nem örült neki, de nem tiltotta meg. Látta, hogy teljesen be vagyok zsongva. Meg anyuval eljöttek, amikor a gimnáziumban, a színjátszó szakkörrel előadtuk az Anne Frank naplóját, meg a Figaró házasságát, és elmesélte, hogy a tanítóképzős korában ő is játszott egy Márai-darabban. De azért amikor elsőre nem vettek fel a főiskolára és megkértem, hogy segítsen bejutni a tanítóképzőbe, nagyon örült, hogy ha már kibernetikus nem leszek, legalább az ő nyomdokaiba lépek.”Az apa öröme azonban nem tartott sokáig. Egyrészt, mert Szombathy Gyula a tanítóképző évében is csatlakozott egy amatőr színtársulathoz, másrészt, mert második próbálkozásra felvették a Színművészetire. Az első évben még otthon lakott, de mivel túl sok volt a súrlódás a késői hazaérkezések miatt, másodévtől albérletbe költözött.Volt egy vicces történet. Egyszer, amikor mentem haza, a csengetésemre egy vadidegen nő nyitott ajtót. Kiderült, hogy a családom elköltözött, csak elfelejtették megírni nekem az új címet. Csak annyit tudtam meg, hogy melyik utcába költöztek, úgyhogy házról házra jártam és kerestem, hová van kiírva a Szombathy név.A főiskolás évek alatt Szombathy Gyula a Nemzetibe járt gyakorlatra, ahol a korszak legnagyobb színészeivel játszhatott együtt. Ehhez képest éles váltásnak tűnik, hogy diploma után egy kisebb vidéki színházba, Szolnokra szerződött. A könyvében azt írja, tulajdonképpen az első ajánlatra rábólintott, méghozzá azért, mert annak idején az apja Szolnokon kezdett el katonáskodni, és később rengeteget mesélt a városról. Ráadásul vezető színészi státuszt ajánlottak neki, főszerepekkel. Amikor rákérdezek, hogy soha nem bánta-e meg, hogy elszerződött Budapestről, azt mondja, nem igazán volt választása.„Akkoriban a kezdő színészeknek kötelező volt vidékre szerződni, biztosítani kellett, hogy az összes színház el legyen látva megfelelő szereplőgárdával. Nagyon kevesen maradhattak Budapesten, az én osztályomból, ha jól emlékszem csak Esztergályos Cecília és Harsányi Gábor kapott fővárosi szerződést. De tény, hogy Szolnokról élt egy kép a fejemben apu történetei alapján, és meg akartam nézni, milyen város. Ugyanígy, amikor később Kassán vendégszerepeltem, akkor is végigjártam azokat a helyeket, amelyekről nagyapám az első világháborús történeteiben mesélt.”Szombathy Gyula szerette Szolnokot. Jó szerepeket kapott, játszott vígjátékot, drámát, operettet. Sikeres volt, sokan megismerték az utcán, jól keresett. Mégis, amikor hat év után Várkonyi Zoltán a Vígszínházba hívta, annak ellenére mondott igent, hogy tudta, mindent az elejéről kell kezdenie.„Szolnokon főszerepeket játszottam, a Vígben nagyjából a segédszínész szintjére léptem vissza, a korábbi fizetésem nagyjából harmadáért. Utóbbi kevésbé zavart, mert akkor játszottam filmekben, tévéjátékokban, a rádióban és szinkronizáltam is, de keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy a kollégáim elismerjenek, befogadjanak maguk közé. A városban sem ismertem már senkit, a régi barátok szétszéledtek. Egy darabig visszajárogattam Szolnokra, de hiába fogadtak szeretettel, éreztem, hogy ott már kívülálló vagyok. Az egész életemet újra kellett építenem.”A fővárosi áttörést a Bűn és bűnhődés jelentette számára, az egyik legnagyobb sikerét pedig A tizedes meg a többiek színpadi adaptációjának címszerepében érte el. Nem volt könnyű dolga, hiszen korábbi bálványa, Sinkovits Imre híres filmszerepét kellett újraalkotnia, és tudta, hogy mindenki Sinkovitshoz méri majd az alakítását.„Nagyon nehéz volt megszokni, de hála istennek óriási siker volt, több mint kétszázszor játszottuk. Azt nem hiszem, hogy Sinkovits eljött volna megnézni, de tudott róla. Látott ő engem szerepelni már engem jóval korábban. Amikor elsőre nem vettek a főiskolára, kicsit dilemmáztam, hogy megpróbáljam-e még egyszer. Megtudtam, hogy apu iskolájába jár egy fiú, akinek az apja a filmgyárban volt fővilágosító. Addig nyaggattam apámat, amíg meg nem kérte azt az apukát, hogy kérje meg Sinkovits Imrét, hogy hallgasson meg engem. Beleegyezett, mentem fel a Nemzetiben a harmadik emeletre az öltözőjébe, azt hittem elájulok.”Meghallgatott és annyit mondott. »Gyakorolj fiam, csak gyakorolj szorgalmasan, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.« Hát persze, mégis mit mondott volna. De én úgy jöttem ki a Nemzetiből, mint aki felhőkön lépked, mert meggyőződésem volt, hogy Sinkovits Imre azt mondta nekem, hogy tehetséges vagyok.Egy másik katonaszerep aztán kis híján romba döntötte Szombathy Gyula karrierjét. A nyolcvanas évek végére országosan ismert és elismert színész volt. Munkáját Hegedűs Gyula-emlékgyűrűvel, majd Jászai Mari-díjjal ismerték el. Azt mondja, előbbi különösen fontos volt számára, hiszen arról a Vígszínház társulatának tagjai titkos szavazással döntenek.Várkonyi Zoltán halála után Marton László lett a Vígszínház főrendezője, majd igazgatója, aki 1985-ben fejébe vette, hogy színpadra állítja a Láthatatlan légiót.„Rejtőt olvasni kell, nem lehet belőle jó filmet vagy színdarabot csinálni. Próbáltuk, de minek, sehogyan sem akart összeállni, mindenki veszekedett mindenkivel. Egy vastag műszálas szőnyeg volt hivatott a sivatagot imitálni. Órákon át csúsztunk-másztunk rajta rövidnadrágban, de már a második percben leszedte az összes bőrt az ember térdéről. Marton egyszer csak felkiabált a színpadra: »Hülyék vagytok, vagy miért csúsztok rendesen azon a rohadt szőnyegen?«A szakmán kívül kevesen tudják, de indulatos ember vagyok, előfordul, hogy gyorsabban jár a szám, mint az agyam. Abban a pillanatban nem hagyott nyugodni az a fránya önérzetem, ezért visszakiabáltam: »Te nem tudsz kitalálni semmit!« Erre annyit felelt, hogy »Nem kötelező ám mindenkinek a Vígszínház tagjának lenni.« Elhallgattam, azt hittem ennyiben maradunk, de próba után bejött az öltözőbe és elismételte azt a mondatot csak nekem a szemembe. Ebből megértettem, hogy egy életre elvágtam magam nála.”A következő évben, amikor meghalt édesanyám, Marton a következőt írta nekem egy levélben: »Édesanyád halála alkalmából fogadd őszinte részvétemet. Sajnos ebben az évben több szerepet már nem tudok adni neked.«Szombathy Gyula soha többé nem kapott szerepet olyan darabban, amit Marton László rendezett. Mivel Marton volt az igazgató is, Szombathy egyre jobban érezte, hogy fogy körülötte a levegő a Vígben, de elképzelni sem tudta, hogy önszántából hagyja ott a színházat, amely az álmai beteljesedését jelentette számára. A feleségével is megfáradt a kapcsolata, elváltak. A rendszerváltás idején, a negyvenes évei végén úgy érezte, az élete mélypontra jutott. Ismét újra kellett kezdenie mindent.Második feleségét, Erzsébetet, akivel azóta is együtt vannak, 1991-ben ismerte meg, majd a következő évben levélben jelezte Marton Lászlónak, hogy kilép a Vígszínház társulatából. Marton válaszra sem méltatta, csak tudomásul vette a döntését.„Évtizedekkel később a Tartuffe-öt játszottam Veszprémben. Az volt az utolsó szerepem, eljött megnézni. Odament a feleségemhez beszélgetni és szinte exkuzálta magát mindenért és az egekig dicsért. Nem azért mondom, mert már nem él, de bennem sem maradt harag, jó szívvel gondolok rá.”Az 1990-es évek igazi hullámvasútként indult Szombathy Gyula életében. Egy ideig szabadúszó volt, majd Mikó István hívta meg egy új társulatba. Amikor Kazimir Károly nyugdíjba ment, Mikó vehette át a Thália irányítását. Mivel teljes újrakezdésben gondolkodott, a színház nevét is megváltoztatta Arizonára. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, két évvel később azonban kiderült, Mikó István nem folytathatja tovább. Demszky Gábor akkori főpolgármester Törőcsik Marit nevezte ki igazgatónak. A legendás színésznő koncepciója azonban nagyon eltért a korábbiaktól.Schwajda György művészeti vezetővel ők művész-színházat akartak csinálni. Át is keresztelték Művészre a Tháliából lett Arizónát. Az volt a mondásuk, hogy ők olyan színházat akarnak, ahol még a harmadik alabárdost is Kossuth-díjas színész játssza. Törőcsik Mari úgy gondolta, nem kellek oda, nem szerződtetett. Nem volt szép elválás.Az Arizonával párhuzamosan Mikó István nyerte el a Soproni Petőfi színház igazgatói posztját is. Szombathy Gyula odaszerződött, és végeláthatatlan ingázásba kezdett Budapest és Sopron között.„A próbahelyünk Budapesten volt, aztán be a mikrobuszba, két és fél óra zötykölődés, mert autópályák akkor még nem voltak. Aztán előadás, este vissza a mikrobuszba és két és fél óra vissza Budapestre. Szinte minden nap. De nagyon szép sikereink voltak, ugyanis nem csak mi vállaltuk a kényelmetlen utazgatást. A nézők is jöttek, nem csak Budapestről, meg a Dunántúlról, de az egész országból azért, hogy megnézzék a darabjainkat.”Közben Budapesten is zajlott az élet. Szombathy Gyula leforgatott három próbaepizódot a Família Kft. című sorozat Szép Károlyaként, de később mégis úgy döntött, nem vállalja el a szerepet.„A szappanoperák akkoriban kezdtek beindulni, senki sem tudhatta előre, mi lesz belőlük. Az alkotók azonban teljes elköteleződést vártak el a színészektől, nem akarták, hogy máshol is játszanak, ezért a szerződésbe foglalták, hogy a színészeknek a következő öt évben, bármilyen fellépést is vállaljanak a produkción kívül, az azért járó gázsi hatvan százalékát le kell adniuk a Família alkotóinak. Ezt nem írhattam alá, hiszen hogyan létezhettem volna színpad nélkül?”Egy másik sorozat alkotói nem szabtak ennyire szigorú feltételeket. Ráadásul soraik között tudhatták a korszak kreatív nagyágyúit és még a célkitűzésük is annyira nemesnek tűnt, hogy arra már Szombathy Gyula sem tudott nemet mondani. Így lett ő 1995-ben Sziniszter, az Űrgammák című sorozat egyik főszereplője.Mindenki úgy állt hozzá, hogy ebből egy nagyszerű dolog lesz. Engem, és tudom, hogy Sörös Sándort is az győzött meg igazán, hogy a sorozat az akkori Nemzeti Alaptantervre épülő, tudománynépszerűsítő műsor lesz, nemcsak üres szórakoztatás, amivel eltelik az idő. Fizetés nélküli szabadságot kértem Mikó Istvántól és belevágtam. Eleinte minden rendben ment, aztán nagy botrányok lettek belőle, de azokhoz nekünk, színészeknek nem volt semmi közünk. Aztán amekkora felhajtás volt a sorozat körül, úgy szüntették meg az egészet egyik napról a másikra. Furcsa világ volt akkor: maffialeszámolások, az Aranykéz utcai robbantás, Postabank-botrány.Szombathy Gyula úgy érzi, a pályájának majdnem a végén, a Radnóti színházban ért fel a csúcsra. Az egész egy afféle fúziós előadással kezdődött: Gogol Háztűznézőjét adta elő közösen a Radnóti és a soproni Petőfi színház. A siker annyira hangos volt, hogy Szombathy attól kezdve állandó vendégművész volt a Radnótiban, míg Sopronban társulati tag maradt, majd öt évvel később, 1999-ben megfordultak a státuszok.„Szerettem játszani, és hálát adok Istennek, hogy megadta nekem azokat az éveket, hogy színészként kiteljesedhettem a Radnótiban. Ott takaríthattam be mindannak a gyümölcsét, amit addig megtanultam, és adhattam is valamennyit a fiatal pályakezdőknek. Lengyel Tamásnak, Schneider Zoltánnak, vagy Klem Viktornak mondogattam néha, amikor túlfiguráztak valamit, hogy »Srácok, nem kell bele annyi pábijubi«, de ha úgy adódott, ők is megmondták nekem: »Gyuszi bácsi! Most nálad volt sok a pábijubi!«”Szombathy Gyula már idejekorán elhatározta, legkésőbb hetvenéves korában visszavonul. A hiúsága azt súgta neki, ne közönség előtt élje végig a leszállóágat, a szíve azonban nem hagyta, hogy csak úgy hátat fordítson a világot jelentő deszkáknak. Elszerződött még az újraalapított Tháliába, mert ott tévéfelvételek és rádiójátékok készültek a darabokból, aminek nem tudott ellenállni.Erre már jutalomjátékként tekintettem. Akkor már Balatonalmádiban éltünk, a feleségem mindent előkészített a békés nyugdíjas évekre. Tudtam, hogy abba kellene már hagynom, neki is megígértem, de nagyon nem fűllött hozzá a fogam. Ötvenöt éven át álltam színpadon, ennyi idő után nagyon nehéz azt mondani, hogy holnaptól nincs játék, nincs közönség, nincs taps. Aztán a testem úgy döntött, hogy ha magamtól nem vagyok hajlandó, majd ő bedobja helyettem a törölközőt.Szombathy Gyulánál 2017-ben diagnosztizáltak rákot. Sikeresen legyőzte a betegséget. Két évvel később, csak azért is, újra színpadra állt Veszprémben, a Tartuffe-öt játszotta. Egy rutin szemvizsgálaton derült ki, hogy gond van a szívével: 2021-ben megoperálták. A műtét után enyhe lefolyású stroke-ot kapott. Még egyszer kezdhetett mindent elölről.„Újra kellett tanulnom járni, beszélni. Nagyon nehéz volt. El kellett fogadnom, hogy nemhogy színpad nem lesz többé, de rádiófelvételek sem. De nem is vágytam már emberek közé. A feleségem mindig nyaggat, hogy az orvos megmondta, hogy többet kellene sétálnom, de én nem akarom, hogy ha valaki meglát és felismer, azt gondolja: »Nézd, szegény kis öreg, de rosszul néz ki, pedig valamikor ismert színész volt.« Ez a könyv segít valamennyire. Nagy boldogsággal tölt el, hogy megjelent.”A kötet ötlete még a betegségek előtt fogalmazódott meg, amikor Szombathy Gyula a Szellem a fazékból című gasztronómiai rádióműsort készítette. A felvételek után mindig maradt a kicsit a stúdióban és mesélt, sztorizgatott az életéről. A dramaturg Gellért Gábor vetette fel, hogy jó lenne a történeteket lejegyezni és kötetbe rendezni.„Nagyon hálás vagyok Gábornak. Főleg azért, mert a betegségem után látta rajtam, mennyire el vagyok keseredve, és tulajdonképpen ezért találta ki a könyvet. Nagy munka volt, jó másfél éven át lefoglalt, és jó a végeredmény! A budapesti könyvbemutató remekül sikerült, már fél órával a kezdés előtt sorban álltak az emberek, akik dedikáltatni szerették volna a saját példányukat. Fiatalabbak is, idősebbek is, és mindenki mondott egy-két mondatnyi kedvességet, hogy honnan ismer, mire emlékszik legjobb szívvel a pályafutásomból.”Nekem, különösen estefelé már nem mindig forog olyan jól az agyam, de szerencsére ott volt a feleségem, hogy súgjon. Szerencsés az a színész, akinek a magánéletben is van egy jó súgója!Mielőtt elbúcsúznánk Szombathy Gyulától, van még egy utolsó kérdés, amit mindenképpen fel szerettünk volna neki tenni. A könyvben nagyon sok helyen használja a színészet szinonimájaként a komédiázás szót. Mintha szándékosan degradálná a színészi munkát.Nem így értem, de az igaz, hogy az utóbbi időben rosszul használják a szót. Számomra a komédiás nem az, aki ripacskodik és mindenből hülyeséget csinál, hanem az, aki szívvel-lélekkel játszik, és közben még élvezi is, amit csinál.The post Szombathy Gyula: Gyerekkoromban természetes volt, hogy vernek first appeared on 24.hu.
A problémát az okozta, hogy Sós Bence jogosuatlanul lépett pályára a Soroksár elleni bajnokin, ugyanis öt sárga lapja volt már akkor. A fennforgást az okozta, hogy a Kazincbarcika játékosaként az NB I-ben kapott három lapot (FTC, MTK, Kisvárda), mielőtt átigazolt volna a Tiszakécskéhez. A másodosztályban a Kozármisleny és a Mezőkövesd ellen büntették sárga lappal.A szabályok értelmében tehát ezek után ki kellett volna hagynia a soron következő mérkőzést, ám ő mégis pályára lépett a Soroksár ellen, majd a Szeged ellen is, mire kihagyott egy Vasas elleni meccset. A Tiszakécske megnyerte a Soroksár elleni bajnokit, de Sós jogosulatlan szerepeltetése miatt négy pontot is elvettek a csapattól.Ezzel a Tiszakécske közel került a kieső zónához, de még így is négy ponttal előzi a kieső helyen álló Békéscsabát, amellyel éppen a következő fordulóban játszik.The post Négy pontot levontak az egyik NB II-csapattól, belesodródott a kiesés elleni harcba first appeared on 24.hu.
Semmit nem követtem el, úgyhogy nincs mit beismernem. Azt el tudom fogadni, hogy ott dolgoztam a tanyán, de ezt a vádiratot nem, mert ez egy alaptalan mese. Sajnálom azt, ami Till Tamással történt, mert egy szülő sem érdemli meg, hogy így végezzenek a gyermekével– mondta F. János, akit azzal vádolnak, hogy huszonhat évvel ezelőtt egy ácskapoccsal lemészárolta Till Tamást. A 11 éves korában meggyilkolt kisfiú maradványait hatvan centi mélyen, egy vastag betonréteg alatt találták meg.Szerdán az előkészítő üléssel megkezdődött a Kecskeméti Törvényszéken a horrorisztikus gyilkosság büntetőpere.Még bő fél óra volt a tárgyalásig, amikor megérkeztek a törvényszék épületének közelében lévő parkolóba az áldozat szülei. Till Mátyás kisegítette a beteg feleségét a járműből, majd segített neki beülni a kerekesszékbe. Amikor megkérdeztük tőlük, mit várnak, illetve felkészültek-e lelkileg arra, hogy találkoznak a fiúk meggyilkolásával gyanúsított férfival, ezt válaszolta az édesanya:Erre nem lehet felkészülni. Remélem, hogy elfogadja azt a 15 évet, amit kértek rá. Jobb lenne mindenkinek.Tamás édesanyja fia fényképét szorongatva foglalt helyett a tárgyalóban. Kilenc órakor a büntetés-végrehajtás kommandósai elővezették a fiuk meggyilkolásával vádolt férfit is, aki fülig érő mosollyal az arcán, kihúzott mellkassal, szinte büszkén lépett be a tárgyalóterembe.Till Tamás mindössze 11 éves volt, amikor 2000. május 28-án reggel elment kerékpárjával egy vadasparkba lovagolni, de onnan már sohasem tért haza. Tamás szülei minden pénzüket beletették abba, hogy megtalálják a gyermeküket, és folyamatos harcot vívtak a hibát hibára halmozó hatóságokkal azért, hogy azok megfelelően végezzék a munkájukat, és megtalálják a gyermeküket.Már 2000 szeptemberében megtalálták a kisfiuk biciklijét V. József esztergályos házánál, ahol több mint két évtizeddel később előkerültek a kisfiú maradványai, de a hatóságok nem a tulajjal voltak elfoglalva, hanem a szülőket háborgatták folyamatosan, mert nem hittek nekik.Még poligráfos vizsgálatot is végeztek rajtuk, hogy nem hazudnak-e. Tamás édesanyja, Katalin asszony teljesen belebetegedett a történtekbe. Sztrókot kapott, átesett egy infarktuson és két agyműtéten, valamint lebénult az egyik keze is.A nyomozó hatóságok 2024. augusztus elsején jelentették be, hogy egy bajai tanyán betonba temetve megtalálták az eltűntként keresett kisfiú csontjait.F. János építkezéseken dolgozott segédmunkásként a középiskolás évei alatt. Az akkor még csak 16 éves férfi 2000. május 28-án egyedül tartózkodott a bajai külterületi tanyán, és a rábízott munkákat végezte. Amikor kiment cigarettázni, akkor szemelte ki magának az arra kerékpározó kisfiút.Az ügyész elmondta, hogy a vádlott szexuális vágyat érzett a fiú iránt, ezért segítségkérés ürügyén elcsalta őt. Miután pedig ez a vágya elmúlt, egészen brutális módon végzett vele. Az elkövető összesen nyolc-kilencszer megszúrta a kisfiút, akinek több mint fél tucat csontját is eltörte a vérfürdő során. A maradványok vizsgálatakor kiderült, hogy az áldozatnak eltört több bordája, a koponyacsontja, a szemcsontja és az állkapocscsontja is.A férfi ezután eltüntette a bűncselekmény nyomait, Tamás holttestét pedig egy betonozásra előkészített helyiség homokos aljzatában elrejtette, néhány nappal később pedig lebetonozta a helyiséget.F. János először a korábbi barátjára és a volt munkaadójára akarta kenni a gyilkosságot. Őket azonban már nem lehetett kihallgatni, mert mind a ketten öngyilkosok lettek. A nyomozók utánajártak, hogy milyen múlttal rendelkezett a két elhunyt személy, de semmi komolyabb problémát nem fedeztek fel a múltjukban. F. Jánost viszont kifejezetten problémás embernek állították be az ismerősei.A vállalkozó abban a hiszemben volt, hogy már elévült a bűncselekménye, és a tanúkénti kihallgatásán mindent beismert. Részletesen elmondta, hogy mit tett a kisfiúval, azt is, hogy miért. Mivel a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy elévült az ügy, ezért a férfi a kihallgatása után szabadon távozhatott a rendőrségről.F. János a későbbi gyanúsítotti kihallgatásán viszont már tagadta a bűncselekmény elkövetését, és azt állította, hogy kényszer és fenyegetés hatására tette azt a nyilatkozatát, amelyet a terhére rónak.Emiatt már külön eljárás folyik a Szegedi Katonai Törvényszéken, F. János ugyanis pótmagánvádas eljárást indított három magas rangú rendőrtiszt ellen kényszervallatás gyanúja miatt. Ez azért lehet hatással a mostani tárgyalásra, mert, ha a katonai törvényszék megállapít valamilyen eljárásjogi hibát, akkor az is előfordulhat, hogy a férfi beismerő vallomását ki kell majd zárni a bizonyítékok közül.F. János ügyvédje az előkészítő ülésen az eljárás felfüggesztését kérte a katonai bíróságon folyamatban lévő ügy miatt, mert annak eredménye kihatással van a jelenlegi ügyre is. F. János csatlakozott az ügyvédjéhez azzal, hogy kötelessége a bíróságnak azt figyelembe vennie, és szerinte nem folytatható le a két eljárás párhuzamosan. Az ügyész és a sértetti jogi képviselő ennek elutasítását kérték. A bíróság elutasította az ügy felfüggesztésének indítványát, mert nem bizonyított, hogy kényszervallatás történt. F János fellebbezett a végzés ellen.Nem arra kényszerítettek, hogy beismerjem a bűnösségemet, hanem rávettek arra, hogy magamra vállaljam a felelősséget– mondta F. János.Az ügyész a vádbeszédében kiemelte: a férfi rendkívüli brutalitással végzett a fiúval. A vádbeszéde végén 15 év fegyházbüntetést kért a vádlottra többszörösen minősített emberölés miatt azzal, hogy feltételesen se bocsássák őt szabadságra.F. János azzal kezdte a mondandóját, hogy nem ölt meg senkit, és nem is érti a vádat.Az ügyvédem két hónapig könyörgött a hatóságoknak, hogy indítsák újra Till Tamás ügyét, és végre kiemeljék a testét. Saját költségemre én tudtam azt elérni, hogy Till Tamást kiemeljék. Ez is mutatja, hogy mennyire vagyok bűnöző, hogyha könyörögtem ezért– mondta F. János, hozzátéve: tíz órán át gyötörték, a családja és a vállalkozása tönkretételével fenyegették, ha nem ismeri be a bűnösségét. Végül az elévülés miatt magára vállalta, hogy ő követte el a gyilkosságot. És öt nyomozóval és ügyésszel együtt rakták össze közösen a vallomását. A férfi ezt követően egészen elképesztő történettel állt elő.Önök csak egy gyilkosságot derítettek ki, amit általam felderítettek, de a valóságban tizenhét gyilkosságról tudok. Csak a főügyészség és a rendőrség vezetése nem foglalkozik vele, mert ezeket politikai és egyházi tagok követték el. Ezt már másfél éve tudattam a hatóságokkal, de folyamatosan lesöprik a hatóságok– állította, majd többször is beszólt a bírónőnek. „Nem kell itt a királynőt játszani, hanem az a dolga, hogy betartsa a törvényeket. Senkit nem lehet elítélni úgy, hogy kétséget kizáróan megállapítanák a bűnösségét.”F. János ezt követően hosszasan szapulta az ügyében eljáró nyomozókat és a hatóságokat, majd Petőfi Attila vezérőrnagynak, több, az ügyében eljáró nyomozónak, valamint az anyósának, az apósának és több ismerősének a meghallgatását kérte. Tovább azt, hogy a saját költségére végezzenek el rajta poligráfos vizsgálatot, mert az bizonyítani fogja az igazát.Ezt követően a vádlott védője és a sértetti jogi képviselő terjesztette be az indítványait arról, hogy kiket szeretnének beidézni tanúként. Előbbi azt mondta, hogy a főügyészség olyan mértékes indítványt terjesztett elő, ami elfogadhatatlan. Mint mondta az ügyészség valamin megsértődhetett, hogy a maximális büntetés kiszabását kérték a védencére. A sértetti jogi képviselő azt kérte, hogy a bíróság gondolkozzon el azon, hogy szemléltessék azt a biciklit, amivel Tamás közlekedett az eltűnésekor.Till Tamás édesanyja megdöbbent F. János viselkedésén.Láttam, ahogy rám néz és mosolyog. Messze ült tőlem, de átfutott az agyamon, hogyha elérem, akkor lehet, lekevertem volna neki egy pofont. Az sem érdekelt volna, ha úgy visznek el. Ez az ügy teljesen tönkre tett minket minden téren. Az a csoda, hogy még élek egyáltalán. Azt a fájdalmat nem lehet leírni, amin mi keresztül mentünk. Azt nem lehet elmondani, hogy mennyire hiányzik nekünk Tomi. Elvettek tőlünk egy életet, nem élhettük meg, hogy unokánk legyen– mondta Katalin asszony, hozzátéve: mind a mai napig úgy vannak Tamás szobájában a holmik, ahogy annak idején, amikor elment hazulról.A következő tárgyalást június hatodikán tartják.The post „Nem kell itt a királynőt játszani!” – beszólt a bírónőnek Till Tamás feltételezett gyilkosa, aki egy elképesztő történettel állt elő first appeared on 24.hu.
A rendszerváltás óta egyetlen politikai erő sem kapott akkora felhatalmazást a választóktól, mint a Tisza. A 106-ból 96 egyéni választókerületben győzött Magyar Péter pártja, övék a valaha volt legnagyobb parlamenti mandátumarány (70,85 százalék) és a legtöbb szavazat (3 millió 339 ezer belföldön). Ekkora siker nem jöhetett volna létre az ország politikai térképének újrarajzolása nélkül: ahogy már kielemeztük, a Tisza kiöntött a narancsvidékre, sorban húzta be a tántoríthatatlanul fideszesnek gondolt országrészeket is. Ugyanakkor az új kormánypárt még annál is nagyobb győzelmet aratott, mint elsőre tűnik.A Fidesz az összes fővárosi kerületet, az összes megyeszékhelyt és az összes egyéni választókerület központját elvesztette– azaz még annak a tíz körzetnek a „fővárosában” is a Tisza nyert, ahol – a kisebb településeken leadott szavazatoknak köszönhetően – végül a Fideszé lett a mandátum. Magyarán: Körmend, Sárvár, Csorna, Sárbogárd, Vásárosnamény, Mátészalka, Karcag, Berettyóújfalu, Balassagyarmat és Ózd is a Tiszának szavazott bizalmat.Végignéztük mind a 348 városi rangú település választási eredményét. Ezekben él az ország lakosságának nagyjából kétharmada, mégis mindössze 66 olyan várost találtunk, ahol Orbán Viktor pártja a szavazatok többségét megszerezte. És az igazán sokkoló a jobboldal számára az, hogy ezek egyike sem éri el még a középvárosi szintet sem.A 25 megyei jogú város felét 2024-ben még képes volt elhódítani a Fidesz, most mindet elbukták – nem is kevéssel.A Fidesz emellett elveszítette a kormánypárti polgármester által vezetett Sopront, Szekszárdot, Baját, Veszprémet, Esztergomot, Egert és Salgótarjánt is.A Tisza végül mind a 106 kerületközpontot elhódította, bár hozzá kell tenni, hogy az átjelentkezők és a külképviseleten szavazók voksait úgy számolják össze, hogy azokat egy, a választókerület központjában található szavazókör eredményével vegyítik. Így nemcsak a kerületszékhelyen élők voksai kerülnek ide, hanem minden távol szavazó voksa a körzetből, Körmend és Sárbogárd pedig végül ezekkel a szavazatokkal fordult át a Tiszához, holott a választás napján még a Fidesz vezetett.Kiábrándító lehet a Fidesz számára, hogy mind a 19 megyében a Tisza szerzett több szavazatot. Ehhez pedig szükség volt nemcsak 20 ezresnél népesebb középvárosokra, de a kisvárosok jó részére is. Ennek előfutára volt, hogy a 2024-es önkormányzati választáson több tucat kis és közepes méretű város váltotta le ellenzékire vagy függetlenre a kormánypárti vezetést. Sárospatak, Keszthely, Paks, Pápa, Hajdúnánás és Barcs fordulása jelezte, hogy megmozdult a vidék, és az elégedetlenség kitartott az országgyűlési választásra is.Orbán Viktor pártja a városi rangú települések közül a nyírségi, alig 3500 lakosú Baktalórántházán aratta a legnagyobb sikert, ott 30 százalékponttal előzte meg a Tiszát. A fideszes többségű városok többségében ugyanakkor csak néhány ezren élnek:a legnagyobb városok, amelyeket sikerült megtartaniuk: a 13 ezer lakosú Kiskőrös és Hajdúhadház.Még az ország hagyományosan leginkább jobboldali városaiban is a Tisza győzött: Csornán éppúgy, mint Mohácson és Karcagon.Nyíregyháza mellett Szolnokon és Szegeden már 2024-ben győzött a Tisza, de az országos átlag felett teljesített Pécsett, Tatabányán, Debrecenben és Miskolcon is. Most az összes megyeszékhelyt és megyei jogú várost meggyőző fölénnyel hozta Magyar Péter pártja: átlagosan 60 százalékot szerzett, és 27 százalékpontot vert a Fideszre ezen a 25 településen. Ez tektonikus politikai földmozgás: az Orbán-rendszer 16 évében a fővároson kívül csak Pécsett, Szegeden, Miskolcon, Dunaújvárosban, Veszprémben és Tapolcán tudott egyéni választókerületi győzelmet kicsikarni az ellenzék (az utóbbiakat ráadásul utóbb el is vesztette).Természetesen Budapest ezúttal is a kormányváltás pártján állt, az összes kerületet megnyerték Magyarék, a főváros egészét figyelembe véve 62 százalékon végeztek, míg a Fidesz csupán 28,5 százalékon.A legtiszásabb települések egyébként egyben a leginkább jómódúak is. A vásárlóerő index alapján az országos rangsor élén álló városokban kiemelkedő szavazatarányt ért el a Tisza Párt:Egyértelműen tiszás bástyákká váltak az egykori baloldali iparvárosok is. A legnagyobb különbség a két nagy párt között éppen a vegyipari központnak számító Kazincbarcikán alakult ki, ahol a Tisza 41,6 százalékpontot vert a Fideszre. A Tisza – Szegeddel holtversenyben – itt érte el a második legnagyobb szavazatarányát: a barcikaiak 66,2 százaléka támogatta. (Az első helyen Budaörs végzett.) Előretört az ellenzék – stílusosan – az egykor a Tisza Cipőgyár köré épült Martfűn (64,6–27,6 volt a szavazatarány Magyarék javára), az ország hajdani nehézipari központjában, Dunaújvárosban (64,8–28,8), az egykori szénbányászvárosban, Dorogon (62,5–30,1), valamint 60 százalékot ért el a szintén bányászmúltú Tatabányán és Komlón is. Ezekben a városokban a régi MSZP-s hagyományok annyira elkoptak, hogy a helyiek simán leszavaztak egy alapvetően centrista, jobbközép hátterű erőre, az önmagát egyedüli baloldaliként pozicionáló DK ajánlata nem talált közönségre.A Tisza népfrontos karakterét ugyanakkor jól mutatja, hogy a tradicionálisan konzervatív szavazóbázisú polgárvárosokat is maga mellé állította. Sátoraljaújhely, ahol 2002 óta polgármester a fideszes Szamosvölgyi Péter, az egyik legtiszásabb város lett, 31 százalékponttal maradt le a rendszerváltó erő mögött a Fidesz. Kalocsán, a katolikus érseki székhelyen alakult ki az ötödik legnagyobb különbség az országban a Tisza javára: 38,4 százalékpontos. De 25 pontos különbséggel győzött a Tisza Gyulán, 20 pontot vert a Fideszre Esztergomban és Hajdúböszörményben, 18 pontot Kiskunhalason, 16 pontot Pápán, és 12 pontot az eddig tántoríthatatlanul fideszesnek számító Karcagon és Mohácson.Az alábbi táblázatban mind a 348 magyarországi város választási eredménye böngészhető.The post Eltűnt a Fidesz a városokból, 13 ezer fős a legnagyobb település, amelyet Orbánék meg tudtak tartani first appeared on 24.hu.
Az Európai Parlament elé került szegedi BYD-beruházás ügye, miután egy civil szervezet súlyos munkakörülményekről számolt be az építkezésen, írja a CNBC. Az amerikai híroldal a China Labor Watch jelentése alapján arról számolt be, hogy a gyár építkezésén dolgozó munkásokat embertelen körülmények között foglalkoztatták: több ezer dolgozó akár heti hét napot is munkában töltött, napi 12 órát meghaladó műszakokkal.A szervezet 50 munkással készített interjút és többször is felkereste a helyszínt.A jelentés további problémákat is felvet, például hiányos egészségügyi ellátást és azt, hogy egyes dolgozók nem megfelelő jogi státuszban dolgoztak.Ez az első alkalom, hogy egy kínai tulajdonú autógyártó európai gyártásához kapcsolódó vádak az Európai Bizottság elé kerültek. Az Európai Parlament több képviselője hivatalosan is kérdéseket tett fel ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnak.Már korábban is beszámoltunk róla, hogy súlyos munkaügyi visszaéléseket tártak fel a szegedi BYD-építkezésen. Több munkás arról számolt be, hogy bérük egy részét visszatartják, a túlórákat nem fizetik ki, a napi munkaidő túllépését pedig másik munkanapként könyvelik el. Írásbeli bérjegyzéket nem kapnak. Egy munkás arról beszélt, hogy több mint egy év alatt csak esős napokon volt pihenője, az éves túlórája pedig meghaladta az 1200 órát.Februárban darubalesetben meghalt egy munkás az építkezésen.The post CNBC: Az Európai Parlamentig jutott az embertelen körülmények között dolgoztatott BYD-munkások ügye first appeared on 24.hu.
Az elmúlt két évben az ország kevés területe szült annyi vitát, mint a hosszú ideje egy jó hasznosításra váró budapesti Rákosrendezőé: az emírségekbeli ingatlanfejlesztő óriás, az Eagle Hills kormányzati kiemelést kapott, aggasztó kérdések egész sorát felvető Mini- (más forrásokban Maxi-) Dubaj-projektjét látva sokan akár 3-400 méter magas, méregdrága lakásokkal teli, vagy épp a belgrádihoz hasonlóan unalmas toronyházak erdejétől féltek, mások azonban épp arra vágytak.A helyzet gordiuszi csomóját végül a főváros vágta át, hiszen sikerrel érvényesítették az elővásárlási jogukat, lecsapva a terület 85 hektáros részére, ahol egy élhető városnegyedet akartak létrehozni. Budapest tulajdonjogát végül 2025 tavaszán jegyezték be, augusztusban pedig elindult a nemzetközi építészeti tervpályázat, amin a legjobb beépítési tervet keresték. A fordulatos történettel rendelkező projektterületre végül tizennégy, magyar és nemzetközi építészirodák alkotta csapat adta le a saját koncepcióját, amik közül március utolsó napján hirdették ki a győztest.A Rákosrendező Projektiroda által szervezett eseményen kiderült, hogy az első díjas rajzcsomag nem egy az egyben fog megvalósulni, hiszen a végleges tervbe több, megvételt nyert, vagy akár díjazott pályaműből emelnek át részleteket, hogy 2028 elejére összeállhasson az úgynevezett mesterterv.Ez ideális esetben egy, a ma létező opciók bármelyikénél klasszisokkal jobb végeredményt fog adni, érdemes azonban megvizsgálni, hogy milyen akadályok állhatják útját a Budapesten hosszú évtizedek óta nem látott méretű állami projekt sikerének.A sor hosszú, mivel a régóta revitalizálásra váró területen a jövőben biztosan nem születnek a Hősök tere képét, sőt, a várossziluettet távolról romboló toronyházak – korábban 220-240 méter magas épületekről is esett szó –, az azonban továbbra is kérdés, hogy a ma még csak tömegterv fázisban létező negyedben milyen magasságú beépítésekkel találkozunk majd.Az egészséges megoldást itt nyilvánvalóan az jelentené, ha ez a szám bőven a MOL-torony 143 méteres magassága alatt maradna, sőt, valahol a Göncz Árpád Városközpontnál 2020-ban átadott Agora Tower (65 m), illetve a több mint száz éven át áthághatatlan magassági limitként kezelt két belvárosi kupola, a Szent István-bazilika és az Országház legmagasabb pontja (96 m) közé kerülne.A helyzetet egy-egy, száz méter feletti magasságú torony még nem írná át gyökeresen, a negyed sziluettjének lényegi részét azonban nem ennek kellene adnia.A győztes tervrajzokat nézve egy dolog nyilvánvalóvá vált: az építészek szinte mind egészen más nézőpontból tekintettek a területre, az azonban közös volt bennük, hogy a Magyarországon ma megszokottnál jóval szellősebb városnegyedet álmodtak, kisebb-nagyobb különálló zöldterületekkel.Ez már eleve egészen más irány, mint amit a könnyen rémálommá váló Otthon Start-kompatibilis lakótelepeknél láthatunk, hiszen ott a területen kijelölt zöldterületi minimumtól a fejlesztők sokszor egyáltalán nem akartak eltávolodni, a leköszönő Orbán-kormány által megszabott beépítési feltételek pedig lehetővé teszik, hogy a projektterületeken a kerületi önkormányzatok által meghúzott határnál jóval több lakás épülhessen.Rákosrendezőn a főváros jókora lépést tehet a számtalan okból érthető módon negatív színben emlegetett Rákosi-, vagy a Kádár-kor lakótelepei felé: a zuglói Nagy Lajos király útja és a Bagolyvár utca közti ötvenes évek eleji telepen még ötven négyzetméternyi zöld jutott egy lakásra, a rendszerváltást megelőző években született józsefvárosi Százados úti telepen (1986-1990) pedig még mindig közel harminc, hogy aztán az arány az elmúlt évtizedekben rohamos csökkenésnek induljon. Így jutottunk el például a Szilas Liget esetéig, ami közel három és félezer lakást tuszkolna egy kis földdarabra.Az egyharmados arányt a Rákosrendező-projekt már szinte csak a minden tervezőtől elvárt huszonöt hektáros központi zöldfelülettel teljesítené, amit a kisebb-nagyobb parkocskák csak tovább növelnének.Nem mindegy persze, hogy az egykor még egy szabadtéri fürdőhelyet is életben tartó Rákos-patak régóta vágyott kiszabadítását is megoldó munkálatok során a különböző méretű parkok egymáshoz képest hol kapnak majd helyet, mennyire lesz könnyű elérni őket, és hogy milyen megoldásokkal próbálják kiszakítani az embereket a zsúfolt mindennapokbólEnnek a feltételnek a teljesüléséről ma még semmit sem lehet tudni, mert a jelenleg még nagy számban meglévő fehér foltokat csak a közel két év múlva bemutatni tervezett mesterterv fogja eloszlatni. Az mindenesetre jó jel, hogy a Vasúttörténeti Park tőszomszédságában lévő spontán erdősült területrészre a győztes nem tervez beépítést, az oda szánt park méretét azonban feltétlenül növelni kell.Ugyanez a bizonytalanság övezi egyelőre a pontos lakásszámot, vagy az épületek egymáshoz képest való elhelyezkedését firtató kérdéseket is, a végeredményt pedig lehetetlen megtippelni, hiszen a pályaművek a legkülönbözőbb ötletek mentén képzelték el a negyeden belüli részegységek egymáshoz fűzését.A Coldefy, a CITYFÖRSTER, a TREIBHAUS Landschaftsarchitektur Hamburg, a Marko and Placemakers s.r.o. és a magyar Sporaarchitects Kft. konzorciuma által jegyzett első díjas koncepció ebben egyértelmű utat jelölt ki, hiszen az együtt dolgozó építészek és tájépítészek körsétánnyal kapcsolnák össze a tervük lényegét adó hat, egymástól méretükben és arcukban is különböző városrészt. A részletek persze még kialakulóban vannak, így nem tudni, hogy a főváros figyelembe veszi-e a zuglói önkormányzat azon kérését, hogy a megszülető épületek legalább fele ne lakóház, hanem nekik építményadót fizető irodaépület, vagy egyéb funkciót ellátó struktúra legyen.A saját súlyponttal rendelkező, önálló egységek laza hálójaként elképzelt terület a bírálóbizottság zárójelentése szerint gazdaságilag stabil, és rugalmasan ütemezhető, érdemes azonban átgondolni a szomszédos városrészekkel való viszonyát, valamint a tömegközlekedési kapcsolatokat, amik nélkül Rákosrendező semmivel sem lenne működőképesebb, mint a kellő közlekedési, illetve szervezeti infrastruktúrát – így óvodát, iskolát, vagy elegendő játszóteret – kiépíteni egyáltalán nem akaró átlagos magyar fejlesztések.Az infrastruktúrával az első díjas munkát látva nem lehet probléma, hiszen a szükséges középületek mellett még egy szuperkönyvtár álmát is magában foglalja, a villamos-, a busz- és a metróhálózatba való bekapcsolás azonban továbbtervezésre vár.A kiírás szerint megszülető 8-10 ezer lakásban élők, illetve a minden nap a környékre utazó irodai dolgozók ezrei számára létfontosságú, hogy az új negyed könnyen járható és biztonságos legyen, ennek megteremtése pedig nyilvánvalóan nehéz feladat, főleg, hogy a sikerhez szükség van annak az ígéretnek a betartására, amit az állam a területre két évvel ezelőtt még fogát fenő Eagle Hillsnek tett.Az adásvételi szerződésben a kormány 800 millió eurós, azaz mai árfolyamon is közel 300 milliárd forintos vállalást tett arra vonatkozóan, hogy többek köztAz összeg első hallásra soknak, a lista pedig hosszúnak tűnik, pedig valójában egyik állítás sem igaz, hiszen a teendők listája ideális esetben ennél jóval hosszabb, a végösszeg pedig jóval magasabb is lehetne.A tervszinten már hosszú évek óta létező Szegedi úti felüljáró megépítése, illetve a vasút fejlesztése és lefedése nyilvánvalóan fontos lenne, főleg, hogy előbbi összekötné Zuglót és Angyalföldet, utóbbi pedig egy óriási hasznos területet adna vissza a városnak. A sínpárok felszín alá való száműzése valószínűleg sosem válik valóra, a tervek pedig nem is számolnak vele. Ez persze nem feltétlenül jelent problémát, hiszen a vonatközlekedés zöldsávok közé helyezve semmiféle hatással nem lesz a lakókra, dolgozókra és pihenőkre.Az állam a gyalogos- és kerékpárosutakkal egy másik, régóta időszerű munka elvégzésére is ígéretet tett, az emírségekbeli ingatlanfejlesztő kedvéért azonban a repülőtérig tartó kötöttpályás vonalat – amihez hasonlóról már a Westendet építő Demján Sándor is álmodott –, valamint a Kisföldalatti meghosszabbítását is elvállalták, ezek azonban semmit sem oldanának meg a problémából.A ma, 2026 tavaszán a Vörösmarty térről a Mexikói útig csikorgó földalatti felújítása, valamint a vonal meghosszabbítása ugyan már hosszú évtizedek óta tervben van, pénz azonban eddig még nem akadt rá.Ha ez az államnak köszönhetően a jövőben megváltozik, a vonal egyik végén a Dunakorzóig, a másikon pedig az új városrészig való meghosszabbítás csak további terhet rakna a százharminc éves vonalra.Az ok egyértelmű: a megállók peronjainak meghosszabbítása nélkül lehetetlen lenne nagy mértékben növelni a teherbírást, a reggeli és délutáni csúcsidőben pedig a mainál is kezelhetetlenebb tömeg alakulna ki.A terhelést a ma is létező 3-as villamos meghosszabbítása némiképp enyhítené, hiszen a Mexikói úttól az könnyen átvezethető lenne a területre, majd az útvonalat a Béke térig meghosszabbítva egy tömegközlekedési csomópont jöhet létre, ahonnan a hármas metróvonal, valamint a belváros felé tartó járatok egész sora is könnyebben elérhetővé válna.Az igazi áttörést a 4-es metró meghosszabbítása hozná el, mivel azt a Keleti pályaudvartól előbb az óriásplázával, illetve iroda- és lakóháztengerrel elcsúfított Bosnyák térig, majd akár az újra élettel megtölteni vágyott, 60 ezer átszálló utasra méretezendő Rákosrendező vasútállomásig is lehetne folytatni.Kérdés persze, hogy a távozó Orbán-kormányt követő Tisza-vezetés, vagy a következő országgyűlési választások győztese hogyan viszonyul a kérdéshez,a fejlesztés ugyanis csak az állam és a főváros legalább négy cikluson átívelő együttműködésével valósulhat csak meg.A lapunk által megkérdezett építészek, illetve építőipari szakértők szerint a közel 300 milliárdos állami közreműködés sosem megtérülő beavatkozás, így az állam előbb-utóbb valamiként kifarolhat az arab ingatlanmogultól a fővárosra szállt szerződés legalább egy részéből.Budapest vezetése a vételár egy részét már tavaly átutalta az államnak, a következő részlet azonban csak akkor lesz esedékes, ha az állam elkezdi valóra váltani az ígéreteit. Ebből egyenesen következik, hogy a Szegedi úti felüljárónak el kell készülnie ahhoz, hogy a leendő mesterterv 2029-2030 folyamán elindulhasson a valóra válás felé.A sort a Rákosrendező vasútállomás körüli zóna munkálataival indítanák el, a nyolcvanöt hektáros földdarabon a hasonló európai projektek kifutási idejét látva azonban ideális esetben is csak 2050 körül érhetnek révbe a munkák.The post Számtalan kérdést felvet a főváros Rákosrendező-projektje, ami az állam százmilliárdjai nélkül sosem válhat valóra first appeared on 24.hu.
RSS alkalmazások a Google Play-ben
RSS alkalmazások az Apple Store-ban