Kilenc év fegyházat kértek egy szegedi drogkereskedőre
hir24 | 2025. március 21., péntek - 11:10
Vádat emeltek egy a szegedi férfival szemben, aki tavaly a lakóhelyén kereskedett jelentős mennyiségű kábítószerrel. A Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség kilenc év fegyházbüntetést és pénzbüntetést kért a férfire.A vádirat szerint a férfinál a nyomozóhatóság munkatársai 2024 májusában kutatást tartottak. Ennek során csaknem 120 gramm speedet és tucatnyi extasy tablettát, valamint a kábítószerek méréséhez használatos mérlegeket foglaltak le tőle. A vád szerint az egyébként legális jövedelemmel rendelkező férfi a drogokat keresetkiegészítésként, több fogyasztójának is értékesítette, emellett a kábítószerekből maga is fogyasztott.A főügyészség a büntetlen előéletű vádlottat jelentős mennyiségű kábítószer kereskedelemének bűntettével vádolja. Vádiratában az ügyészség a férfival szemben – bűnösségének beismerésére esetére – kilenc év fegyház, valamint 900 ezer forint pénzbüntetés kiszabására tett indítványt.The post Kilenc év fegyházat kértek egy szegedi drogkereskedőre first appeared on 24.hu.
Forrás: hir24
Már a jövő évben megteheti első útját a világ legnagyobb rakétája a Marsra – erről beszélt Elon Musk, a SpaceX elnök-vezérigazgatója. Elmondása szerint a Starship még 2026 vége előtt eléri a vörös bolygót, ahová a Tesla egyik Optimus nevű humanoid robotját is magával viszi.A 123 méter magas Starshipet a világ legnagyobb és legerősebb űrrakétájaként tartják számon. A járművet úgy tervezték, hogy mindkét fokozata újrahasznosítható legyen, és több mint 100 tonna rakományt lehessen szállítani vele az űrbe. A NASA ezt az űrhajót szeretné felhasználni következő emberes holdra szállásához, a SpaceX pedig ezzel küldené majd az első embereket a Marsra.Amint a BBC megjegyzi, Musk 2029-re szeretne embert juttatni a vörös bolygóra, ami összhangban van Donald Trump terveivel, aki többször is említést tett vágyáról, miszerint még az elnöki ciklusa vége előtt el akarja érni a Marsot. A techmilliárdos idővel Starship rakéták ezreit küldené a bolygóra kétévente, amelyekkel bárki eljuthat a Marsa, ahol egy önfenntartó várost is létrehozna.Musk célkitűzéseit azonban nem feltétlenül érdemes készpénznek venni, hiszen korábban már 2018-ra és 2026-ra is ígért Mars-küldetést, ezekből azonban végül semmi nem lett.Terveit nehezíti, hogy a Starship jelenlegi állapotában korántsem működik tökéletesen. A jármű eddig nyolc tesztrepülést hajtott végre, legtöbbjük nem zárult sikerrel.Az első próbaindítás során 2023 áprilisában az egész rakétaegység néhány perc elteltével felrobbant. A második próbálkozás közben, 2023 novemberében ugyan sikerült az alsó fokozatnak leválnia, a felső pedig tovább is repült, de aztán mindkettő felrobbant.A harmadik teszt alkalmával, 2024 márciusában a Starshipnek sikerült elérnie a világűrt, de a próbarepülést ez alkalommal sem tudta sikeresen lezárni: feltehetőleg szétesett. A negyedik útja júniusban az első sikeres repülése volt, ekkor megpróbált leszállni is, ez viszont nem a tervek szerint sült el. Amikor visszatért a légkörbe, a hőhatás miatt az eszköz több eleme levált, de működőképes maradt, és az Indiai-óceán vizében érte el a felszínt.Az ötödik repülésnél a 120 méternél nagyobb űrrakéta egyórás repülést hajtott végre, a gyorsítórakétát pedig akkor először próbálták az indítóállványhoz visszairányítani a levegőből, ami sikerült is. Hatodik alkalommal ezt nem sikerült megismételni, az eszköz gyorsítórakétája levált és a Mexikói-öbölbe zuhant, miközben a hajó 1 óra 5 perc levegőben töltött idő után landolt az Indiai-óceánban.A hetedik és nyolcadik kísérlet sokban hasonlított egymásra. A gyorsítórakétát mindkét alkalommal sikerült megfogniuk az indítótoronyhoz tartozó hatalmas robotkaroknak, a hajó viszont a magasban repülve felrobbant.The post Elon Musk már 2026-ban küldetést indítana a Marsra first appeared on 24.hu.
A Mi Hazánk megemlékezése délután háromkor indult a Pilvax közben, néhány száz fő részvételével. A tömegben feltűnt a szélsőjobboldali, paramilitáris Magyar Önvédelmi Mozgalom is. Lengyelországból érkezett a megemlékezésre továbbá a Mlodziez Wszechpolska (Összlengyel Ifjúság) küldöttsége. Ez két, egymással kapcsolatban álló lengyel szélsőjobboldali, ultranacionalista ifjúsági szervezetre utal, melyek célja „a lengyel fiatalok katolikus és hazafias szellemben való nevelése”.A hangulatot Lantos János, a párt munkaügyi kabinetjének vezetője alapozta meg, aki a magyarság ellenséget sorolta, köztük az Egészségügyi Világszervezetet, a WHO-t, az omladozó „jaltai világrendet” pedig előbb „marxista kapitalizmusnak”, majd „liberálglobalista kapitalizmusnak” nevezte, azt állítva, hogy Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter mellett Orbán Viktor miniszterelnök is globális kapitalista érdekeket szolgál ki. Az utóbbit a Magyarországi ázsiai vendégmunkások jelenlétével magyarázta, akik szerinte ugyanolyanok, mint a többi migráns. Lantos ezzel kapcsolatban felidézett egy állítólag a Mi Hazánk által „feltárt” esetet, amikor Szegeden kínai vendégmunkások – elmondása szerint – magyar gyerekeket zaklattak, félemlítettek meg.Színpadra állt utána Pakusza Zoltán, a párt alelnöke és Bartal András, Magyar Önvédelmi mozgalom vezetője is. Utóbbi a Bűnvadászok című Youtube csatorna alapítója is egyben, amely „önkényes lakásfoglalók” ellen a hatóságok helyett fellépő aktivistákról közöl videókat. Bartal erről a csatornáról és az „akciócsoportról” beszélt. Szerinte ezzel a magyar radikalizmus „áttöri a falat”.A Mi Hazánk megemlékezésének látványossága az ágyútűz volt. Ennek előkészítése előtt a műsorvezető a részt vevőket óvatosságra intette, néhány perc múlva pedig népzenei kíséretében háromszor is elsütöttek egy ágyút, amitől füst és puskapor szaga töltötte be az utcát.Toroczkai László pártelnök több mint félórás beszéde alatt a Pilvax köz, ha szellősen is, de majdnem megtelt, ám a beszéd végére – talán az eső miatt is – sokan elmentek. Beszédében a ráhangolódás jegyében a Mi Hazánkat sújtó cenzúrát emlegette, majd elmondta, a párt mely eredményei nem jelennek meg a médiában. Szerinte az alábbiak:Toroczkai szerint a Mi Hazánk olyan győzelem kapujában áll, ami nagyon ritkán sikerül parlamenti pártnak ellenzékben: alkotmánymódosítást harcoltak ki a készpénzhasználat jogának ügyében. Szerinte azonban a győzelem nem teljes, a készpénzfelvétel korlátozás nélküli ingyenességét követelte és ATM-et a legkisebb településekre, valamint a bankok által „megkárosított” állampolgárok kártalanítását is kilátásba helyezte. Toroczkai jelezte, a „végrehajtói maffiáról” sem feledkeztek el.A pártelnök kitért Duda Ernő virológus kitüntetésére is. A kutatóprofesszor munkáját Széchenyi-díjjal ismerték el. Toroczkai szerint a professzor „óriási tévedéseket” és „bűnöket” követett el. Ezt a megjegyzését csak mérsékelt tetszésnyilvánítás követte.Magyarországnak azonnal ki kell lépni a WHO-ból, az Egészségügyi Világszervezetből– közölte a pártelnök, aki a koronavírus-járvány miatt állásukat vesztők kártalanítását szorgalmazta.Toroczkai üdvözölte a Fidesz törekvését a Pride betiltására, szerinte azonban ez önmagában nem elég, „a gyermekeinkre” ugyanis szerinte sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az okostelefonok, amelyeken keresztül a „mocskot, a szennyet engedik, ott kinyitják, szélesre tárják a kaput”.The post Toroczkai: Magyarországnak azonnal ki kell lépnie a WHO-ból first appeared on 24.hu.
Középkori leletekre bukkantak Szegeden, a Dóm téren jelenleg is zajló ásatások közben. A régészek épületek, utak és egy temető maradványait is feltárták, amelynek köszönhetően új információkra tettek szert a város múltjával kapcsolatban.Amint az MTI beszámolt róla, a régészek többek között egy török kori ház maradványait is felfedezték. A tapasztott agyagfalú lakóépület legalább két helyiségből állt, pusztulását tűzvész okozta.Itt találták meg az ásatások legérdekesebb leletét, egy nagyjából 20 centiméteres magasságú gyertyatartót. A szinte teljesen sértetlen tárgy igazi ritkaságnak számít, hiszen ebből a korszakból többnyire csak töredékes tárgyak kerülnek elő.Löffler Zsuzsanna ásatásvezető elárulta, hogy a területen több épület maradványait, egy 11. századi templom temetőjének egy részét is megtalálták, benne tíz sírral. Ezek a 15. század végéről, a 16. század elejéről származhatnak, pontos korukat azonban nehéz meghatározni, mert a halottakat melléklet nélkül temették el. A sírokból csupán egy gyűrű töredéke került elő.The post Ritka középkori leletre bukkantak Szegeden first appeared on 24.hu.
Pusztító árvíz zúdult Szegedre 146 évvel ezelőtt, 1879. március 12-én éjjel kettő órakor. A katasztrófa szinte teljesen elpusztította a török kor óta újjáépült várost.Amint a Rubicon írja, a tragédiát elsősorban a Tisza felső szakaszának szabályozása váltotta ki, a folyó kanyarulatait ugyanis sok helyen átvágták, a gyorsan lezúduló víz pedig az alsó, még szabályozatlan szakaszon nem tudott a kanyargós mederben elfolyni. Az árhullám emiatt a várostól 20 kilométerre északra áttörte a gátat, és elöntötte a települést, majdnem minden épületet elpusztítva. Ezután három hónapig víz alatt volt Szeged szinte teljes területe, a katasztrófa híre pedig bejárta az egész világot. Nemcsak Európából, hanem Kínából, Indiából, Afrikából, szinte a világ minden pontjáról érkeztek adományok az újjáépítésre, gyakran világhírű magyar művészek (például Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc, Zichy Mihály) is segítették a várost, párizsi, brüsszeli és londoni adománykoncerteket szervezve.A sok segítségnek köszönhetően Szeged négy év alatt Európa egyik leggyönyörűbb városaként születhetett újjá. Ekkor alakították ki mai, körutas-sugárutas szerkezetét és építették fel egységes eklektikus stílusú palotáit. Az árvíz után készültek olyan híres épületei is, mint például a Piarista Gimnázium, a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Törvényszéki Palota.The post Egész Szegedet romba döntötte az árvíz 1879-ben – fotók first appeared on 24.hu.
Bánhidi Bence, Ilic Zoran és Krakovszki Bence nélkül utazott el a szerdai montenegrói Európa-bajnoki selejtezőre a magyar férfi kézilabda-válogatott, melynek szövetségi kapitánya, Chema Rodríguez Papp Tamást, a Csurgó beállóját hívta be a keretbe.A magyar szövetség honlapjának szerda reggeli beszámolója szerintahol 18 órától játszik a montenegróiakkal, akiket vasárnap Tatabányán lát vendégül.A két együttes eddig mindössze kétszer találkozott egymással Montenegró 2006-os önállósodása óta, mindkétszer az Európa-bajnokság csoportkörében, legutóbb tavaly januárban, Münchenben. Mindkét mérkőzés magyar sikerrel zárult.kapusok: Bartucz László (Tatabánya), Nagy Benedek (Balingen-Weilstetten, német), Palasics Kristóf (Benfica, portugál)jobbszélsők: Imre Bence (THW Kiel, német), Krakovszki Zsolt (HSG Wetzlar, német)jobbátlövők: Ónodi-Jánoskúti Máté (Ferencváros), Tóth Péter (Csurgó)irányítók: Fazekas Gergő (Orlen Wisla Plock, lengyel), Hanusz Egon (Benfica), Lékai Máté (Ferencváros)beállók: Rosta Miklós (Dinamo Bucuresti, román), Sipos Adrián (MT Melsungen, német), Papp Tamás (Csurgói KK)balátlövők: Bodó Richárd (Szeged), Győri Mátyás (Ferencváros), Ligetvári Patrik (Veszprém), Szita Zoltán (Orlen Wisla Plock)balszélsők: Bóka Bendegúz (Balatonfüred) A 2. csoport állása: 1. Magyarország 4 pont (+14), 2. Montenegró 4 (+4), 3. Szlovákia 0 (-8), 4. Finnország 0 (-10)A csoportok első és második helyezettjei, valamint a négy legjobb harmadik jut ki az Európa-bajnokságra. A három rendező ország – Dánia, Norvégia és Svédország –, valamint a címvédő Franciaország már tagja a mezőnynek.The post Bánhidi Bence nélkül utazik csoportriválisához a kéziválogatott first appeared on 24.hu.
Vajon ha a Holdon hozunk létre kolóniát, akkor gyarmatosítók leszünk? Az oroszok és a kínaiak úgy gondolják, igen – és talán igazuk is lehet.Mióta az ember először hagyta el a Föld légkörét, és megtette az első apró lépéseket a végtelen felé, a világűr politikai csatatérré lett. Többről van szó, mint hogy mely országok milyen fizikai területeket követelhetnek maguknak (például a Holdon vagy a Marson): hasonlóan ahhoz, ami a Földön zajlott az elmúlt évszázadok során, a leendő gyarmatokhoz vezető út megtételéhez szükséges köztes állomások és az út közbeni csomópontok ellenőrzése is fontos. Ha nem tudunk megállapodni a használatukra és az így elérhetővé váló területekre vonatkozó jogi keretekről, akkor pontosan ugyanolyan harcokat vívhatunk értük, mint amilyenek az emberi történelem nagyobb részében a Földön zajlottak.Sajnos úgy tűnik, szinte meg van írva a csillagokban, hogy versengés lesz. Az űrverseny egyre gyorsul, és ez magával hozza a kísértést, hogy mindenki egymaga próbáljon szerencsét, vagy legalábbis saját szövetségeseivel: hogy „mi” biztosan legyőzzük „őket”. 2020 októberében az Egyesült Államok, Japán, az Egyesült Arab Emírségek, Olaszország, Nagy-Britannia, Kanada, Luxemburg és Ausztrália lettek az első államok, amelyek aláírták a holdkutatást és a Hold erőforrásainak bányászatát szabályozó Artemis-egyezményt. Az aláírók a 2024-re tervezett holdraszállás előkészítési fázisában kötelesek tájékoztatni egymást lépéseikről. A tervek szerint most először egy női űrhajós is leszállna az égitesten, társa pedig a 13. férfi lenne. Ez lenne az emberiség következő nagy ugrása, mielőtt bányászat céljából – 2028-ra – állandó bázisokat hozna létre a Holdon. Ezek a bázisok lehetnek majd a támaszpontok, amelyek segítségével lehetővé válik az „emberiség terjeszkedése a Naprendszerben”.Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.A Matiné eddigi termését itt találni.Sem Oroszország, sem Kína nem csatlakozott az Artemis-egyezményhez. Mindkét ország mérsékelt érdeklődést tanúsított az elképzelés iránt, de még ha akartak volna is csatlakozni, nem lett volna erre lehetőségük. Hiába működik együtt Oroszország a NASA-val a Nemzetközi Űrállomáson, körön kívül találta magát az után, hogy az Egyesült Államok által nemrég létrehozott Űrhaderő azzal vádolta meg az oroszokat, hogy veszélyes és „szokatlanul zavaró módon” követték nyomon az amerikaiak kémműholdjait. Kína pedig azért nem csatlakozhatott a megállapodáshoz, mert a washingtoni Kongresszus megtiltotta a NASA-nak, hogy együttműködjön Pekinggel. Mindazonáltal Oroszország és Kína is rendelkezik saját tervekkel a Holdon létesítendő bázisokról, és egyikük sem fogja engedni, hogy riválisaik úgy fogadjanak el „szabályokat”, hogy abból ők kimaradtak.Dmitrij Rogozin, az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) vezetője szerint egyenesen a Hold „inváziójával” ér fel, ha a többi ország általános érvényű megállapodás nélkül kezd bele az égitest hasznosításába. Rogozin konkrétan egy „következő Afganisztánt vagy Irakot” emlegetett, ami háborús fenyegetés.Ahhoz, hogy a világűr ne váljon háborús színtérré, meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat, hogy az államok versenye helyett a békés együttműködés kerüljön a középpontba. Űrtörténelmünk első néhány oldalát már megírtuk, és abban együttműködésre és versengésre egyaránt találunk példákat.Az űrversenynek mindig is létezett katonai dimenziója. Wernher von Braun, az egyik első úttörő, annyira rajongott az űrrepülésért, hogy az 1930-as években hajlandó volt a náci Németország szolgálatába szegődni. Az első világháború utáni versailles-i békeszerződés megtiltotta, hogy a németek fegyverkezzenek, de a megállapodásban rakétákról nem volt szó. A nácik finanszírozták von Braun kutatásait, amelyek eredménye a második világháborúban London ellen bevetett V–2-es rakéta volt. 1944-ben egy V–2-es lett az első űrbe juttatott tárgy: függőleges indítását követően 176 kilométeres magasságot ért el. A háború után von Braunt és 120 tudóstársát a zsákmányolt V–2-esekkel együtt az Egyesült Államokba vitték, hogy megalapozzák az amerikaiak űrprogramját. Huszonnégy évvel később a német mérnök jelen volt a Kennedy Űrközpontban, amikor útnak indult az első holdraszállást végrehajtó Apollo–11.Az oroszok sem tétlenkedtek, sőt volt, hogy ők álltak nyerésre az űrversenyben. A 20. század elején egy magányos orosz tudós, Konsztantyin Ciolkovszkij kidolgozta az űrrepülés elméletét, és elsőként számította ki a világűr eléréséhez szükséges első kozmikus sebesség értékét (8 km/s), valamint megállapította, hogy ezt a sebességet folyékony üzemanyaggal és többlépcsős rakétákkal lehet elérni. Űrállomások, légzsilipek és oxigénrendszerek terveit is elkészítette. Több tanulmánya még azelőtt megjelent, hogy az első repülőgép felemelkedett volna a földről – részben ezért is nevezik Ciolkovszkijt az űrutazás atyjának. Egy 1911-es keltezésű levelében így fogalmazott: „A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké a bölcsőben.” Ciolkovszkij emléke tovább él, többek között a Hold túlsó oldalán fekvő, róla elnevezett kráter nevében.A szovjetek folytatták Ciolkovszkij munkásságát. 1957-re megtörtént az első – a légkört elhagyó – interkontinentális ballisztikus rakétájuk indítása, és Föld körüli pályára állították a Szputnyik–1 műholdat. Ugyanebben az évben elindították a Szputnyik–2-t, fedélzetén egy kutyával. Nem véletlen, hogy Jurij Gagarint és Neil Armstrongot egy lapon emlegetjük a történelem legnagyobb felfedezőivel, Marco Polóval, Ibn Battútával és Kolumbusszal, de illene a történelemkönyvekben helyet szorítani az első Föld körüli pályára került állatnak is. A Lajka („Ugatós”) nevű szuka azt követően kapta ezt a nevet, hogy küldetése előtt behallatszott az ugatása egy rádióadásba. Útja során különféle érzékelők figyelték, ahogy apró szkafanderében legalább egy teljes fordulatot megtesz a Föld körül, mielőtt a hő és a stressz hatására elpusztult volna. Egy akkoriban népszerű szovjet mesekönyv mindazonáltal vidámabb befejezéssel zárta Lajka történetét. Mindenesetre a valóságban a kutya – és a Szputnyik–2 – hozzájárult annak bizonyításához, hogy az űrben lehetséges az emberi élet.Az amerikaiak néhány hónappal később reagáltak: elindították saját műholdjukat. Ezután ismét a szovjeteken volt a sor. 1961. április 12-én Jurij Gagarin lett az első ember, akinek sikerült kitörnie „a Föld komor bilincseiből”, hogy elérje a John Gillespie Magee költő és vadászpilóta által megénekelt legmagasabb „űrt, e felemelő, érintetlen tisztaságot”. Csodálatos pillanat volt ez az emberiség történetében, jelentőségében joggal hasonlíthatjuk Armstrong későbbi, a Holdon tett első lépéseihez. Oroszországon kívül mégis alig ismerik Gagarint. Szomorú tükre az emlékezetnek, hogy Gagarin egyik kortársa, Mihail Kalasnyikov neve világszerte jóval közismertebb.Amerika mindenesetre ismét lépett. Hat héttel később Kennedy elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok „vállalja, hogy még az évtized végéig embert juttat a Holdra, és onnan biztonságban vissza is hozza a Földre”.Öt hónappal a határidő letelte előtt ez sikerült is. Addigra az Apollo-program űrhajósai több ízben is megkerülték már a Holdat, William Anders pedig elkészítette a Hold felszíne mögött a Földet ábrázoló „Földkelte” című lenyűgöző fényképét. Nem kizárt, hogy ez a valaha készült leghíresebb fotográfia óriási hatással volt a környezetvédelmi mozgalomra. A személyzet tagjai az űrben a Teremtés könyvéből olvastak fel: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – megragadva ezzel a kor szellemét, a csodálat érzését, hogy milyen messzire jutott az emberiség, és milyen messzire juthat még.A következő évben – 1969. július 21-én hajnalban – Neil Armstrong megtette első lépéseit a Holdon, és elhangzott az a nyolc másodperces mondat, amelyre az emberiség örökké emlékezni fog: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Azóta összesen tizenkét űrhajós járt a Holdon – mind amerikaiak –, de az általuk bejárt terület egy kisebb város kiterjedését sem haladja meg, ezért azt mondani, hogy felfedeztük a Holdat, olyan lenne, mintha az új-mexikói Roswellben állítólag földet érő földönkívüliek azt mondanák, hogy felfedezték az egész bolygónkat.Ezzel együtt az Egyesült Államok teljesítménye a hidegháborús geopolitikai fölény kinyilvánításának tekinthető. Kitűzték a csillagos-sávos lobogót a Holdon, háttérben a Földdel és a kozmikus végtelennel. És aztán, hogy megnyerték a versenyt, el is vesztették az érdeklődésüket.Az űrutazás költséges dolog. Az amerikaiak beszálltak a holdkompjaikba és hazatértek, hátrahagyva néhány zászlót, lábnyomot és kilencvenhat zsák emberi ürüléket. Következőnek egy kevésbé költségesnek vélt célt néztek ki: kísérletek elvégzésére alkalmas űrállomások létesítésével kezdtek foglalkozni, és megépítették az ezek összeállítására, valamint a műholdak Föld körüli pályára állítására alkalmas űrrepülőgépeket. Nixon elnök lefújta az utolsó három Apollo-küldetést, a NASA pedig irányt váltott. Az Apollo-évekből megmaradt elemekből elkészítettek egy laboratóriumot, és Föld körüli pályára bocsátották. A világ kevéssé figyelt fel a Skylabre, de a fedélzetén végzett kísérletek új ismeretekkel gazdagították az emberiséget, és bebizonyították, hogy az ember képes hosszabb ideig is élni az űrben.A következő nagy, szimbolikus jelentőségű dobás a Szovjetunió Szojuz űrhajójának egy Apollo űrhajóval történő összekapcsolódása volt, 1975-ben. Az esemény tükrözte a hidegháború nagy riválisainak viszonyában bekövetkezett enyhülést. A két űrhajó egymástól majdnem ezer kilométerre volt, amikor megkezdték a manővert. Két órával később Thomas P. Staffordnak egyetlen másodpercig kellett csak begyújtania az Apollo hajtóműveit, hogy megkezdjék a Szojuz megközelítését. „Egy apró pontnak látszik még”– jelentette Stafford. Amikor 200 kilométerre voltak egymástól, a Szojuz élesítette radarját, az Apollo pedig célba vette. Harmincöt kilométernél a hajtómű két rövid löketével sikerült még igazítani a pályán, majd Stafford lelassította az Apollót, és végül összekapcsolódtak. „Kapcsolat” – rögzítette Stafford, majd a Szojuz fedélzetén Alekszej Leonov is nyugtázta: „Kapcsolat!” Kinyitották a légzsilipeket, és Leonov és Stafford kezet ráztak. Konsztantyin Ciolkovszkij álmát hat évtizeddel később a két szuperhatalom valóra váltotta.Az esemény az újságok címlapjára került, és megmutatta, hogy az űrbéli együttműködés igenis lehetséges. Több ország ért el a későbbiekben hasonló sikereket a kooperáció terén, amikor létrehozták az Inmarsat és az Intelsat nevű műholdas távközlési szervezeteket. Az éghajlatváltozásról is osztanak meg egymással információkat, és segítik egymást, hogy beazonosítsák a szennyezés szempontjából fontos gócpontokat a Földön. Sőt műholdak segítségével sikerült megerősíteni, hogy az Antarktisz felett valóban létezik ózonlyuk. Többek között ilyen mindennapi előnyök származnak abból, ha az országok képesek a legmagasabb szinten is együttműködni. A Szojuz–Apollo küldetés rendkívül látványosan mutatta meg, mit hozhat a jövő. Ezenkívül ugródeszka volt a Nemzetközi Űrállomás felé.A Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) első modulját az oroszok állították Föld körüli pályára 1998 novemberében; két héttel később az amerikaiak Endeavour nevű űrrepülőgépe vitte magával a következő modult, hogy csatlakoztassa az elsőhöz. Egy kicsit olyan volt ez, mintha egy modellépítő játék darabjait kellene összerakni az űrben, csúcstechnológiával. Két évvel később már akkora volt az állomás, hogy beköltözhettek az első lakók. Amikor 2011-ben befejeződött az építkezés, az ISS térfogata egy öt hálószobás családi házéval vetekedett – ráadásul fantasztikus kilátást kínál, bár tömegközlekedéssel nehezen elérhető.Az ISS olyan nagy, hogy az éjszakai égbolton szabad szemmel is látható: 109 méter hosszú és 75 méter széles, vagyis nagyjából futballpálya nagyságú, bár az alakja teljesen más. Három laboratórium és akár hat űrhajós befogadására alkalmas lakótér található benne. Belül viszonylag zsúfolt, szóval le a kalappal – sisakkal! – Peggy Whitson amerikai űrhajós előtt, aki eddig a legtöbb időt töltötte itt: 665 napot. Whitson egyike annak a tizenkilenc országból származó több mint 240 férfinak és nőnek, akik eddig élvezhették az ISS viszonylagos komfortját. Kipróbálhatták többek között, hogy milyen érzés egy falhoz erősített hálózsákban aludni – megelőzendő az „alva lebegést” –, és hogy hogyan működik az űrállomás víztisztító berendezése (Water Recovery System, WRS): zseniális szerkezetről van szó, amely jól fog jönni, amikor az emberiség néhány évtizeden belül megkezdi hosszabb távú útjait a környező bolygókra. A WRS az űrállomáson jelen lévő nedvesség körülbelül 93%-át képes visszanyerni – legyen szó az űrhajósok által kilélegzett páráról, izzadságukról vagy éppen a vizeletükről. A rendszer desztillálja és feldolgozza a nedvességet, majd a szűrt szennyvízzel vegyítve visszajuttatja az ISS ivóvízrendszerébe, a megtisztított vizet az űrhajósok megisszák vagy mosdásra használják. Aztán kezdődik az egész elölről. A rendszernek köszönhetően utánpótlásul jóval kisebb mennyiségű vizet kell az űrállomásra juttatni, és bár a technológia a hosszú távú űrutazás során is hasznos lesz, a 93%-os újrahasznosítási arány még nem elég, további fejlesztésekre van szükség.Az ISS fedélzetén és az állomáshoz kapcsolódóan a Földön végzett munka számtalan módon igazolja, hogy az űrtechnológia hasznos az emberiség számára. A WRS-hez kifejlesztett technológiát a Földön is alkalmazták vízszűrő rendszerek készítéséhez olyan térségekben, ahol a lakosság nem jut tiszta ivóvízhez. Az űrállomás súlytalansági környezeténél nincs alkalmasabb olyan fehérjekristályosítási eljárásokra, amelyek később gyógyászati fejlesztésekben is alkalmazhatóak. Az ISS robotkar-technológiáját pedig a Földön is többféleképpen lehet hasznosítani, többek között a sebészetben. Az ISS olyan, mint egy lebegő tutaj, és még sok hasonlóra lesz szükség ahhoz, hogy útnak indulhassunk itthonról. A megszerzett tapasztalatok pedig elengedhetetlenek az utazás folytatásához.Az űrutazás ma már nem csupán a nagy hatalmú államok kiváltsága. Egyre olcsóbban lehet kijutni az űrbe, és magánvállalatok is beszálltak a versenybe, ezért versengésre számíthatunk a Hold erőforrásainak megszerzéséért is. Elon Musk, a PayPal társalapítója és a Tesla gépkocsik megálmodója megszállottan dolgozik azon, hogy még az ő életében (de akár a mostani évtized során) embert juttasson a Marsra. Musk cége, a SpaceX évek óta szállít az ISS-re, és 2020-ban a NASA két űrhajósát is eljuttatta az állomásra. Musk újrahasznosítható rakéták segítségével tudta csökkenteni a költségeket: „Hatmillió dollár potyog le az égből – miért ne próbálnánk meg elkapni?” – tette fel a kérdést. Musk példája is mutatja, hogy egy magánvállalat megelőzheti a kormányzatot, miközben a NASA-val is együttműködik. A nagy távolsági kereskedelmi vállalkozások általában összekapcsolódnak az állammal – gondoljunk a Kelet-indiai Társaságra, amely a 16. századtól a brit birodaloméival hangolta össze kereskedelmi érdekeltségeit, sőt bizonyos időszakokban az állam helyett kormányozta a britek által ellenőrzött területek némelyikét.Musk cége a kereskedelmi űrprogramok területén vezető pozícióban van, de az Amazon-alapító Jeff Bezos már üldözőbe vette Blue Origin nevű vállalkozásával. Bezos cége olyan jövőt képzel el, amelyben „sok millió ember él és dolgozik az űrben.Annak érdekében, hogy mindannyiunk otthonát, a Földet megőrizzük unokáink unokái számára, muszáj az űr felé terjeszkednünk, hogy kiaknázzuk végtelen erőforrásait és energiáját. A kulcsszó itt a „végtelen”. Mint látni fogjuk, azok a még kiaknázatlan ásványkincsek – például a titán és más értékes fémek –, amelyeket jó eséllyel a jövőben a Holdon és különböző kisbolygókon találunk majd, nemcsak a Földön jelentkező szükségleteinket fedezhetik, de annyi űrállomás és Hold-bázis építését teszik majd lehetővé, amennyit csak szeretnénk. Ami az állami szereplőket illeti: a kínaiak 2020 decemberében sikeres holdraszállást hajtottak végre személyzet nélküli eszközzel, az égitest túlsó oldalán: elhelyezték a kínai zászlót, és elkezdtek kőzetek után kutatni. A magánvállalkozások között azonban az amerikaiak járnak az élen.Ami a távolabbi célokat illeti, személyzet nélküli űrszondák indultak el sikeresen a Mars, a Vénusz és a Jupiter felé. A Szaturnusz egyik holdján, a Titánon sikeres leszállást hajtott végre egy egység, egy másik pedig a Plútó mellett repült el. Elindultunk tehát az úton, de mielőtt visszatérnénk a jövőhöz, beszéljünk még kicsit a Földről!Az Artemis-egyezmény jól mutatja, milyen jogi, politikai és katonai bonyodalmakkal jár az űrkutatás. Az Artemist illetően Moszkva és Peking rendkívüli módon aggódik amiatt, hogy a megállapodás bizonyos cikkei szerint az aláíró nemzetek „biztonsági zónákat” hozhatnak létre a Holdon, hogy megvédjék azokat a területeket, amelyeken az adott ország éppen tevékenykedik. A nemzeteket arra kérik, hogy „tartsák tiszteletben” ezeket az övezeteket, elkerülendő a „súrlódásokat”. Ez olyan helyzetet vetít előre, hogy például egy orosz űrhajó leszáll egy adott zónában, berendezkedik egy japán vagy amerikai bázis mellett, és elindítja a fúróit. Milyen törvény alapján tiltakozhatnának a japánok vagy az amerikaiak, illetve törvény hiányában hogyan léphetnének fel?Aligha hivatkozhatnának a mára rendkívül elavult 1967-es Világűrszerződésre (Outer Space Treaty) – a világűr hasznosításának alapelveit lefektető ENSZ-egyezményre. A Világűrszerződés kimondja: „A világűrt sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.” A biztonsági zónák kialakítása nagyon hasonlít a kisajátításra, ráadásul minél több zónát hoznak létre, és ezek minél nagyobbak, annál zsúfoltabb lesz a Hold. Ez különösen akkor lesz igaz, ha a magánvállalatok is egyre intenzívebb versengést folytatnak a Föld kísérőjének erőforrásaiért.A Világűrszerződés kimondja: a Hold kizárólag békés célokra használható. Nem pontosítja azonban, hogy mit jelent a „békés cél”, és ha már sikerült valakinek „kész helyzetet előállítania a Holdon”, könnyen érvelhetne amellett, hogy védelmi fegyverekre is szüksége van, nem agresszív célból, hanem a béke fenntartásához.Ideje lenne felülvizsgálni a szerződés szövegét, hogy az napjaink technológiáját tükrözze, miközben hű marad az eredeti dokumentum szellemiségéhez, amely kimondja, hogy az űr kutatása „az egész emberiség közös érdeke”, és hogy e kutatásnak valamennyi nemzet érdekeit kell szolgálnia. Egyelőre azonban még abban sem sikerült megegyeznünk, hol ér véget a Föld, és hol kezdődik a világűr.A Föld légköre nem hirtelen ér véget, hanem több száz kilométeren keresztül válik egyre ritkábbá. A NASA és az Egyesült Államok más szervezetei szerint a világűr a tengerszint felett 80 kilométerrel kezdődik, míg a repülési rekordokat tanúsító svájci székhelyű Fédération Aéronautique Internationale 100 kilométeres magasságban állapítja meg az űr alsó határát. Léteznek egyéb meghatározások, de egyik sem jelöl meg pontos távolságot. Egyes országok kifogásolták a nemzetközi jogi definíciót, és állítják, nincs is ilyenre szükség. Lehet, hogy ez száz évvel ezelőtt igaz volt, ma azonban más a helyzet. Tegyük fel, hogy A ország a 100 kilométeres határt alkalmazza, B ország azonban a 80 kilométert tekinti az űr határának. Ebből következik, hogy ha A ország 90 kilométeres magasságban B ország területe fölé irányítja műholdját, nem lehet kizárni, hogy B ország lelövi az A eszközét.Szerencsére az ilyen ügyek megoldására ott van a Világűrbizottság (Committee on the Peaceful Uses of Outer Space, COPUOS), melynek a titkársága az ENSZ bécsi székhelyű Világűrirodája. A Világűrbizottság az ENSZ Közgyűlés Negyedik Bizottságának jelent, amely elfogadja „éves jelentését a nemzetközi kooperációról a világűr békés használatáért”. Mindannyian nyugodtan alhatunk tehát.Van azonban egy apró gond. Vegyük például az 1979-és Hold-egyezményt. A COPUOS által készített dokumentum a Világűrszerződésre épült, és az ENSZ Közgyűlése hagyta jóvá. Ám csak néhány ország ratifikálta: sem Oroszország, sem az Egyesült Államok, sem Kína nem írta alá, és nem ratifikálta. Egy egyezmény aláírásával az adott ország jelzi, hogy hajlandó azt feltételesen támogatni; a ratifikációval pedig vállalja, hogy jogilag kötelezőnek ismeri el. Mivel a legtöbb állam, amelynek képviselői már jártak az űrben, egyik lépést sem tette meg, a Hold-egyezmény nem ér sokkal többet annál a papírdarabnál, amelyre lejegyezték.Ugyanakkor, ha egyszer minden ország elfogadja, a Hold-egyezmény bezárná a Világűrszerződés egy kiskapuját: utóbbi dokumentum ugyanis csak az égitestek „nemzeti kisajátítását” említi, nem szól ugyanakkor az egyének tevékenységéről. A Hold-egyezmény kitért erre a mulasztásra, leszögezve, hogy a Holdat és természetes erőforrásait egyetlen szervezet vagy magánszemély sem birtokolhatja. Amíg azonban a Hold-egyezményt nem ratifikálják az államok, a Világűregyezmény előírásait kell alkalmazni, és egy Dennis Hope nevű vállalkozó szellemű amerikai férfi már ki is szúrta ezt a kiskaput. 1980-ban bejelentette igényét az ENSZ-nek, és a világszervezet válaszának hiányát beleegyezésnek véve parcellákat kezdett árulni a Holdon, hektáronként 62,5 dolláros áron. Az összegért cserébe minden vásárló kap egy mutatós oklevelet. Hope állítja, hogy eddig több mint 250 millió hektárnyi területet adott el. Ha valaki nem csak tréfás ajándékként vásárolt telket a Holdon, akkor bizony Hope – akinek neve magyarul reményt jelent – győzött az értelem felett. És ha már itt tartunk: ismernek esetleg bárkit, akit érdekelne egy eladó híd? Tudnék ajánlani egyet.A Világűrszerződés olyan korban született, amikor az űr távoli részeinek felfedezésére csak korlátozottan voltunk képesek, és az emberek úgy vélték, az űr üres tér, ahol a földi politika nem számít. Igaz, hogy a szovjet–amerikai űrverseny a hidegháború keretei közt zajlott, de a lényeg a presztízs volt – hogy melyik politikai modell lesz képes bizonyítani saját felsőbbrendűségét. Azóta – a technológia fejlődésével párhuzamosan – a gondolkodás is megváltozott, és új „asztropolitikai” elméletek születtek.Létezik egy elképzelés, amely szerint a nagyhatalmak azért törnek a világűr feletti uralomra, hogy kereskedelmi és katonai előnyökhöz jussanak. Ez a világűr reálpolitikája – vagyis az asztropolitika. A kiindulópont az, hogy a világűr nem üres tér, hanem – Everett Dolman asztropolitikai szakértő szavaival – „gravitáció formázta táj, lehetőségek gazdag tárháza kiaknázható erőforrásokkal és hasznosítható energiával”.Dolman professzor – aki a Légierő Légi Parancsnoki és Személyzeti Főiskolájának oktatója – Halford Mackinder és Alfred Mahan 20. századi nagy geopolitikai tudósok írásaira épít. Mindketten hozzájárultak a stratégiai gondolkodás formálásához: ehhez a földrajzi realitásokon, területeken túl figyelembe vették azt is, milyen módon hathatnak ezekre az új technológiák. A geopolitikával foglalkozók tudják, hogy a kereskedelmi folyosók – valamint az a tény, hogy ki ellenőrzi ezeket – fontos szerepet töltöttek be a történelem során. Az asztropolitika is hasonló megközelítést alkalmaz, átemelve azt a kozmosz kontextusába, ahol a hely, a távolság, az üzemanyag-készletek és a tudomány alakulása mind fontos tényező.Az űrstratégiák általában négy részre bontják a téma földrajzi vetületét. Eltérő leírásokat alkalmaznak, de Dolman kategóriái hasznosnak tűnnek általános áttekintésünk szempontjából. Először adott tehát a Terra: a Föld és az azt közvetlenül körülvevő légtér. Utóbbi abban a magasságban ér véget, amely fölött egy eszköz Föld körüli pályán keringhet hajtómű nélkül. A következő terület a földközeli űr, amely a lehető legalacsonyabb Föld körüli keringési pályától tart a Föld forgásához illeszkedő geoszinkron pályáig. A következő a holdközi térség, amely a geoszinkron pályától a Hold pályájáig tart. Innentől a Naprendszer következik, vagyis minden, ami a Naprendszeren belül, de a Hold pályáján kívül található.A következő néhány évtized során a fenti területek közül a földközeli űr lesz a legfontosabb az űrkutatás szempontjából, és különösen az alacsony Föld körüli pálya. Itt keringenek a kommunikációs – és egyre gyakrabban katonai – műholdjaink is. E sáv ellenőrzése óriási katonai előnyt ad a Föld felszínén bármely országnak. Dolman megfogalmazott egy megállapítást, amely visszautal Halford Mackinder híres geopolitikai elméletére (1919) a világ uralmáról. Az így kezdődött: „Aki Kelet-Európát uralja, uralja a magterületet is.” Dolman verziója így szól: „Aki uralja az alacsony Föld körüli pályát, uralja a földközeli űrt. Aki uralja a földközeli űrt, uralja a Terrát. Aki uralja a Terrát, meghatározhatja az emberiség sorsát.”A korábbi évszázadok során a Terra ellenőrzéséhez szárazföldi és tengeri csapatokat kellett elhelyezni a bolygó stratégiai pontjain, féltékenyen kellett őrizni a hajózási útvonalakat és az olyan belépési és kilépési pontokat, mint a Gibraltári- vagy a Malaka-szoros. A 20. század során a légierő is csatlakozott ezekhez a követelményekhez. A 21. században pedig szükségszerű, hogy az országok eszközöket helyezzenek el a földközeli űrben, amennyiben nem kívánnak versenytársaikhoz (és szövetségeseikhez) képest lemaradni.Az alacsony Föld körüli pálya továbbá az a tér, ahol a Holdnál távolabbi helyekre induló űrhajók üzemanyag-utánpótlást vehetnek magukhoz. A Mars sok millió kilométerrel messzebb van a Földtől, mint a Hold, de minthogy a Föld gravitációjának leküzdéséhez rettenetesen sok energiára van szükség, valójában nehezebb eljutni a Föld felszínéről a Holdra, mint az alacsony Föld körüli pályáról a Marsra. Ha egyetlen állam kizárólagos ellenőrzése alá vonná ezt a sávot, kapuőrként megakadályozhatná riválisait abban, hogy utántöltsék űrhajóikat, ezáltal pedig elzárná őket a távolabbi célok elérésétől.Ahogyan máskor is, a földi helyzet hasznos párhuzammal szolgál. Ha napjainkban egy fekete-tengeri állam hadihajót szeretne küldeni a Boszporuszon át a Földközi-tengerre, majd onnan az Atlanti-óceánra, először Törökországtól kell engedélyt kérnie. Háborúval fenyegető helyzetben ezt nem kapja meg. A földközeli űr ellenőrzése hasonló hatalmat jelentene, és mivel nem léteznek valóban komolyan vehető egyezmények, az „űrdzsungel” törvényét kellene alkalmazni.Vannak továbbá kereskedelmi megfontolások is: ha rendelkezésre áll majd olyan technológia, amelynek köszönhetően hatalmas napelemeket lehet telepíteni az űrbe, hogy onnan lássák el árammal a Földet, nagyon valószínű, hogy ezeket az eszközöket alacsony Föld körüli pályákon fogják elhelyezni. Mivel ugyanitt történne a hosszú távú utazásokhoz szükséges űrbéli üzemanyag-utántöltés is, ha valaki például egy kisbolygón kívánna bányászati tevékenységet végezni, nem kizárt, hogy odafelé vámot kellene fizetnie a kapuőrnek.Minél többet tudunk meg a világűr földrajzi régióiról, annál nagyobb szükségünk lesz pontos és naprakész navigációs űrtérképekre. Itt is megjelenhet a versengés. A Földtől induló, és körülbelül 58 ezer kilométeres távolságig érő Van Allen-öv például két olyan övezet, ahol a nagy energiájú részecskéket befogja a Föld mágneses tere. Ezekben az övekben olyan magas a sugárzás koncentrációja, hogy a személyzetet szállító űrhajók jobban járnak, ha elkerülik őket. Ha túl sokat időznek itt, az űreszközök elektronikája elromolhat, és a személyzetnek is baja eshet. Léteznek továbbá bizonyos útvonalak, amelyeket követve az űrhajók egy-egy bolygó gravitációs erejét kihasználva úgynevezett hintamanővert hajthatnak végre egy hosszú távú út során. A Föld közelében találunk öt Lagrange-pontot vagy librációs pontot is, ahol a Föld és a Hold gravitációs hatása kioltja egymást, ez pedig azt jelenti, hogy az ezekben a pontokban elhelyezett eszközök üzemanyag-felhasználás nélkül képesek megőrizni pozíciójukat. Ezek a pontok is versengés tárgyává válhatnak. Az öt pont közül kettő olyan helyen van, ahonnan a műholdakat tartalmazó övre különösen jó a „rálátás”. Egy másik – az L2 jelű – a Hold túloldalán található. Kína elhelyezte ott saját műholdját, ezáltal pedig megfigyelheti, mi történik bolygónk kísérőjének „túlsó oldalán”, ahol – nem véletlenül – támaszpontot létesítenének.Mindezek olyan földrajzi realitások, amelyekről egyre többször hallhatunk majd, amint az asztropolitika felnőttkorba lép, a nagyhatalmak pedig beépítik az űrbéli fegyverkezést katonai költségvetéseikbe. Egyértelmű, hogy ha nem születnek kötelező érvényű megállapodások az űr militarizálásának korlátozásáról, az alacsony Föld körüli pálya minden bizonnyal harctérré válhat. Fegyvereiket az államok riválisaik ellen fordíthatják először az övön belül, majd alatta is.Oroszország és Kína már be is vezettek bizonyos szervezeti változtatásokat katonaságaikon belül, ahogyan az amerikaiak is, akik 2019-ben létrehozták az Egyesült Államok Űrhaderejét. Egyesek szerint ezek a lépések sértik a Világűrszerződést, bár a dokumentum csak annyit mond ki, hogy tilos tömegpusztító fegyvereket – például nukleáris robbanófejjel ellátott rakétákat – „Föld körüli pályára állítani, égitesteken elhelyezni, vagy bármilyen egyéb módon a világűrben állomásoztatni”. Semmi nem tiltja a nemzetközi jogban a lézerrel felszerelt műholdak telepítését. És az emberi történelemből tudhatjuk, hogy ha egy ország egyszer megtesz valamit, akkor a többiek is követni fogják.Ilyen megfontolásból állítja az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, hogy „az űr harcászati terület”. A múlt század során az atomháború fenyegetése miatt fennállt a veszélye, hogy kipusztulhat az emberiség. Ma az űrbéli fegyverkezés miatt állhat fenn hasonló fenyegetettség. Az űrbéli háború rettenetes veszélyeket hordoz magában.Tim Marshall: A földrajz hatalmaFordította: Aranyi ErzsébetPark Kiadó, 2024The post A hő és a stressz végzett még odafent az első űrkutyával first appeared on 24.hu.
RSS alkalmazások a Google Play-ben
RSS alkalmazások az Apple Store-ban